A fizetős szolgáltatás indítása (3)
Az emberek, mind, másképp reagáltak a dokkaebi eltűnése után. Voltak, akik megpróbáltak kiszállni a vagonból, míg mások a rendőrséget hívták.
Yoo Sangah az utóbbi csoporthoz tartozott. - Rendőrség, a rendőrség nem válaszol! Mit, mit tegyek...
- Nyugodj meg, Yoo Sangah-ssi - mondtam, és egyenesen Yoo Sangah üres szemébe néztem. - Yoo Sangah-ssi. Játszottál már a fejlesztőcsapat által készített játékkal? Azzal a játékkal, ahol a világ elpusztul, és csak néhány ember éli túl?
- Huh? Mit mondasz...
- Gondolkozz el rajta. Jelenleg mi is egy játékban vagyunk.
Yoo Sangah némán megnyalta az ajkát. - Játék, meccs...
- Ez egyszerű lesz. Ne habozz majd megtenni, amit mondok. Értetted?
- Értettem. Mit kell tennem?
- Most egyenlőre maradj nyugton.
Ezután én megpróbáltam szabályozni a légzésemet, úgy hogy lassan, mély levegőket vettem. Nekem is időre volt szükségem, hogy mindezt megfelelően feldolgozzam.
[A túlélés három módja egy pusztuló világban]
A leírások, amelyek csak a regényben léteztek, most a szemem előtt bontakoztak ki.
[ A dokkaebi kinyújtotta az antennáját.]
[A holttestek úgy szóródtak szét a vagonban, mint a szemét.]
[A véres irodai dolgozó remegett.]
[ Egy idős hölgy a helyén nyögött.]
Minden jelenetet alaposan megnéztem körülöttem. Olyan voltam, mint Neo, a Mátrixban, aki tudta mi a valóság. Megfigyelni, kérdezősködni, majd végül meggyőződni... el kellett ismernem. Nem tudtam az okát miért történt, de nem voltak kétségeim afelől, hogy:
A „túlélés módjai" valósággá vált.
Hadd gondolkozzam... Hogyan éljem túl ezt az új világot?
- Figyeljen ide mindenki! Mindenki nyugodjon meg! Kezdjetek el nyugodtan lélegezni! - Valaki pontosan öt perccel azután lépett előre a tömegből, hogy a dokkaebi eltűnt.
Izmos férfi volt, rövidre nyírt hajjal, egy fejjel magasabb az átlagosnál.
- Megnyugodtak már? Kérem, hagyják félbe, amit éppen csinálnak, és figyeljenek rám egy pillanatra.
A zokogó, vagy telefonáló emberek megálltak. Miután mindenki szeme rátapadt, a nagydarab férfi ismét kinyitotta a száját: - Mint tudják, országos katasztrófa esetén a kisebb rendbontások nagy emberáldozatokat is okozhatnak. Ezért mostantól én fogom irányítom ezt a helyzetet.
- Mégis, ki vagy te?
- Országos katasztrófahelyzet? Miről beszélsz?
Néhányan előbb összeszedték magukat és erős ellenállásba bocsátkoztak a férfi "uralma" ellen.
Ekkor viszont a fiatalember egy kormánytisztviselői igazolványt húzott elő a tárcájából. - Jelenleg a hadsereg hadnagya vagyok, és a 6502-es egységnél szolgálok.
Néhány ember arca megkönnyebbült. - Katona, ő katona.
Korai volt azonban még megkönnyebbülni.
- Most kaptam egy üzenetet az egységemtől.
Az emberek a katona okostelefonja előtt gyülekeztek. Az üzenet tartalmát minden nehézség nélkül el tudtam olvasni, mert elég közel voltam hozzá.
-
1. szintű országos katasztrófahelyzet alakult ki.
Minden csapatot gyorsan összegyűjtünk.
_
Országos katasztrófahelyzet volt. Ezen nem lepődtem meg, mert már számítottam erre. Viszont valami más miatt meglepődtem.
Ez azért volt így, mert az összes portál első feldobott híre a „Miniszterelnöki beszéd" volt. A videó tartalmát persze már ismertem.
_
Abban a pillanatban, amikor kinyitottam a levél mellékletét, zavarban jöttem.
Nyögéseket hallottam magam körül.
Lee Hyunsung hadnagy... Az a „Lee Hyunsung" volt, ez az ember?
Tudtam, hogy ki ő. Ez volt az első alkalom, mikor láttam az arcát, de a neve világosan felvillant a fejemben. Ő volt a "Túlélés módjai" egyik fő mellékszereplője.
「 Acélkard, Lee Hyunsung. 」
Megjelent egy szereplő a regényből. Most már tényleg tudomásul kellett vennem a helyzetet.
- Katona-nim! Mi történik?
- Megpróbáltam felvenni a kapcsolatot az egységemmel, de...
- A Kék Ház! Mit csinál a Kék Ház? Kérem, gyorsan lépjen kapcsolatba az elnökkel!
- Sajnálom. Én csak egy közönséges katona vagyok, így nincs forródrótom a Kék Házhoz.
- Akkor miért veszed át az irányítást?
- Minden polgár biztonsága érdekében...
Miközben Lee Hyunsung higgadtan válaszolt az emberek abszurd kérdéseire, rájöttem, hogy a regényben lévő szereplő leírások, nem voltak hiteltelenek.
De vajon Lee Hyunsung eredetileg is így jelent meg a regényben?
Miközben ezeken a bonyolult kérdéseken gondolkodtam, furcsa érzésem támadt.
A "Túlélés módjai" egyetlen olvasójaként biztosíthatlak afelől, hogy Lee Hyunsung első felbukkanása nem ilyen volt. A pont, amikor előszőr megjelent a regényben, az első forgatókönyv végén volt.
... Akkor mi volt ez a helyzet? Az agyam összezavarodott. Biztosabban tudnám, ha még egyszer elolvashatnám a "Túlélés módjait".
- A miniszterelnök beszédet mond! Ez tényleg első szintű katasztrófa!
Valaki sírására mindenki bekapcsolta az okostelefonját. Yoo Sangah felém fordította a sajátjának a képernyőjét. - ...Dokja-ssi, nézd ezt.
Nem kellett kifejezetten keresgélni, kulcsszavakat megadni.
-
Minden polgártársamnak,
azonosítatlan terroristák jelentek meg. Határozatlan mennyiségű területen kezdtek el tevékenykedni, és ezen területek között, ott van Szöul is.
A beszéd tartalma egyszerű volt. A jelenlegi kormány minden eszközt és módszert bevet a terroristák elleni küzdelemben, és nem fognak tárgyalásokat intézni. Így mindenkinek a tobábbiakban magabiztosan folytatnia kell az életét...
Nem sokat gondolkodtam ezen, mikor még a regényt olvastam, de most, hogy a két fülemmel hallottam, egy kicsit megdöbbentem e szavak hallatán. Terrorizmus... Igen, az sokkalta kényelmesebb lenne.
- De hol van az elnök? Miért mond beszédet a miniszterelnök?
- Az elnököt már megölték.
- Mi? Tényleg?
- Nem vagyok benne biztos. Ezt csupán egy kommentben olvastam...
- A francba, akkor ez csak hazigság lehet!
Persze én tudtam, hogy az nem egy hiteltelen komment volt.
- Uwaaaaack! Mi?
Az emberek leejtették a telefonjukat, miközben mindenhonnan lövések hangja hallatszott. Ezek a hangok, pedig mind az okostelefonokból származtak.
Chiiiik!
Magas hang hallatszott, és vér töltötte be a képernyőt. Egy pillanat múlva az emberek visszafojtották a lélegzetüket, amikor rájöttek, mi történt.
- A-A miniszterelnök...
A miniszterelnök meghalt. A feje valós időben robbant fel. Még több, lövöldözéshez hasonló hang hallatszott, mielőtt az összes telefon elhallgatott. A következő dolog, ami megjelent a képernyőkön, egy dokkaebi volt.
[Mindenkinek, már mondtam. Ez nem egy olyan játékszer, mint a „terrorizmus".]
Az emberek tanácstalanok voltak, a szájuk tátva maradt, akárcsak egy néma aranyhalnak.
[Még mindig nem értitek? Ez így nem fog menni. Még mindig úgy hiszed, hogy ez csupán egy játék?]
Olyan baljóslatú volt, mert a hangja olyan laza volt. Tudat alatt minden erőmet bevetve, ökölbe szorítottam a kezem.
[Haha, az adatok szerint ennek az országnak az emberei nagyon ügyesek a játékokban. Szóval, miért is ne próbálnám megnövelni a nehézséget?]
Síp.
Egy hatalmas időzítő jelent meg a levegőben. Ezzel párhuzamosan rohamosan csökkenni kezdtek a rajta lévő számok.
[A hátralévő idő 10 percre csökkent.]
[10 perc van hátra.]
[Ha az első gyilkosság nem történik meg a következő öt percen belül, akkor a kocsiban lévő összes életet kitörlik.]
- M-Mi ez? Ez ugye csak egy vicc?
- Nem hallottad az üzenetet az imént? Hé, nem hallottad?
- Katona-nim! Mit tegyünk most? Miért nem jön a rendőrség?
- Mindenki nyugodjon meg és figyeljen rám.
A dokkaebi szavai miatt a helyzet olyan súlyossá vált a kocsiban, hogy Lee Hyunsung nem tudta már helyretenni. Éreztem, ahogy Yoo Sangah szorosan megmarkolja a karomat.
Mégsem tudtam lerázni ennek a helyzetnek az összeegyeztethetetlenségét. Lee Hyunsung, egy mellékszereplő már feltűnt. Szóval, miért nem bukkant még fel „ő"? Amennyire tudtam, már látnom kellett volna.
- Gy-Gyilkosság történik ott hátul!
A folyosó ablakán keresztül a 3907-es számú vonat kocsijának jelenete volt látható. A kocsiban ülő gyilkos arcbőre fehér volt.
- Kinn kell tartanunk őket! Ne engedj be senkit!
Az emberek szorosan a vasajtóhoz kapaszkodtak, de nem volt rá szükség. Az ellenség eleve nem volt ott.
[Minden típusú hozzáférés a kocsihoz korlátozott lesz, amíg a forgatókönyv be nem fejeződik.]
Ezzel az üzenettel együtt az embereket úgy dobták vissza a vasajtóból, mintha átlátszó sorompóba ütköztek volna.
- M-Mi volt ez?
Ismét felcsendült a dokkaebi hangja, - [Haha, vannak olyan helyek, amelyek nagyon szórakoztatóak, míg más helyek még el sem indultak. Oké, ez egy speciális szolgáltatás. Megmutatom, mi történik, ha a következő öt percben semmi sem fog történni.]
Egy óriási képernyő jelent meg a metróban. A képernyőn megjelenő hely egy osztályterem volt. A sötétkék iskolai egyenruhát viselő lányok remegtek.
Egy fiú megharapta a körmét, és azt motyogta: - Ez a Daepong iskola egyenruhája?
Beep beep beep beep--
Baljóslatú sípoló hang hallatszott.
Aztán a gimnazista lányok sikoltozni kezdtek.
[A megadott idő lejárt.]
[A fizetett elszámolás megkezdődik.]
Miután a bejelentés véget ért, az első sorban ülő gimnazista lányok feje felrobbant.
Egyenként, újra és újra... Egyre több fej robbant fel. A középiskolás lányok sikoltozva rohantak az osztályterem ajtaja vagy ablaka felé.
- Ahh, uh, hogyan-
A takarítóeszközök eltörtek, szögek szakadtak ki, de az ajtók nem nyíltak ki. Senki sem tudott kijutni.
Peong, peeong.
A gimnazista lányok feje tovább repült. Ekkor egy középiskolás lány megfojtotta barátját, aki nyögve meghalt. Egy idő után, már csak az utolsó, gimnazista lány maradt a képernyőn.
[#Bay23515 csatorna. Daepong Lány Gimnázium, 2. évfolyam, B osztály túlélője: Lee Jihye.]
A lány alakja a képernyőről eltűnt. Aztán a dokkaebi megkérdezte: - [Milyen volt? Érdekes?]
A dokkaebi mosolyogva beszélt, de az emberek már nem nézték a képernyőt. A szemkontaktust felvevő emberek fokozatosan távolodtak egymástól.
- Pics@ba! Mi volt ez?
Még Yoo Sangah is engedett a szorításán , Ő azonban nem mozdult el tőlem. De mivel most már mindkét kezem szabad volt, bekapcsoltam az okostelefonomat.
Miért nem jelent meg "az a srác"? A regényből ismert és általam nem ismert információk keveredtek.
Az egyetlen módja annak, hogy áttörjünk ezen a bizonytalan helyzeten, a "Túlélés módjai"-nak újraolvasása volt. De hol találhatnám meg még a regényt? A regény nem volt elég népszerű ahhoz, hogy illegálisan megosszák... Nem, várj egy percet.
[1 melléklet.]
Egy pillanatra megdöbbentem, amikor megláttam az értesítést az okostelefonomon. Talán... Nem lehet?
A szerző által küldött melléklet neve:
[A túlélés három módja egy pusztuló világban.TXT] - volt.