ORV 4. fejezet

A fizetős szolgáltatás indítása (3)

Az emberek, mind, másképp reagáltak a dokkaebi eltűnése után. Voltak, akik megpróbáltak kiszállni a vagonból, míg mások a rendőrséget hívták.

Yoo Sangah az utóbbi csoporthoz tartozott. - Rendőrség, a rendőrség nem válaszol! Mit, mit tegyek...

- Nyugodj meg, Yoo Sangah-ssi - mondtam, és egyenesen Yoo Sangah üres szemébe néztem. - Yoo Sangah-ssi. Játszottál már a fejlesztőcsapat által készített játékkal? Azzal a játékkal, ahol a világ elpusztul, és csak néhány ember éli túl?

- Huh? Mit mondasz...

- Gondolkozz el rajta. Jelenleg mi is egy játékban vagyunk.

Yoo Sangah némán megnyalta az ajkát. - Játék, meccs...

- Ez egyszerű lesz. Ne habozz majd megtenni, amit mondok. Értetted?

- Értettem. Mit kell tennem?

- Most egyenlőre maradj nyugton.

Ezután én megpróbáltam szabályozni a légzésemet, úgy hogy lassan, mély levegőket vettem. Nekem is időre volt szükségem, hogy mindezt megfelelően feldolgozzam.

[A túlélés három módja egy pusztuló világban]

A leírások, amelyek csak a regényben léteztek, most a szemem előtt bontakoztak ki.

[ A dokkaebi kinyújtotta az antennáját.]

[A holttestek úgy szóródtak szét a vagonban, mint a szemét.]

[A véres irodai dolgozó remegett.]

[ Egy idős hölgy a helyén nyögött.]

Minden jelenetet alaposan megnéztem körülöttem. Olyan voltam, mint Neo, a Mátrixban, aki tudta mi a valóság. Megfigyelni, kérdezősködni, majd végül meggyőződni... el kellett ismernem. Nem tudtam az okát miért történt, de nem voltak kétségeim afelől, hogy:

A „túlélés módjai" valósággá vált.

Hadd gondolkozzam... Hogyan éljem túl ezt az új világot?

- Figyeljen ide mindenki! Mindenki nyugodjon meg! Kezdjetek el nyugodtan lélegezni! - Valaki pontosan öt perccel azután lépett előre a tömegből, hogy a dokkaebi eltűnt.

Izmos férfi volt, rövidre nyírt hajjal, egy fejjel magasabb az átlagosnál.

- Megnyugodtak már? Kérem, hagyják félbe, amit éppen csinálnak, és figyeljenek rám egy pillanatra.

A zokogó, vagy telefonáló emberek megálltak. Miután mindenki szeme rátapadt, a nagydarab férfi ismét kinyitotta a száját: - Mint tudják, országos katasztrófa esetén a kisebb rendbontások nagy emberáldozatokat is okozhatnak. Ezért mostantól én fogom irányítom ezt a helyzetet.

- Mégis, ki vagy te?

- Országos katasztrófahelyzet? Miről beszélsz?

Néhányan előbb összeszedték magukat és erős ellenállásba bocsátkoztak a férfi "uralma" ellen.
Ekkor viszont a fiatalember egy kormánytisztviselői igazolványt húzott elő a tárcájából. - Jelenleg a hadsereg hadnagya vagyok, és a 6502-es egységnél szolgálok.

Néhány ember arca megkönnyebbült. - Katona, ő katona.

Korai volt azonban még megkönnyebbülni.

- Most kaptam egy üzenetet az egységemtől.

Az emberek a katona okostelefonja előtt gyülekeztek. Az üzenet tartalmát minden nehézség nélkül el tudtam olvasni, mert elég közel voltam hozzá.

-

1. szintű országos katasztrófahelyzet alakult ki.

Minden csapatot gyorsan összegyűjtünk.

_

Országos katasztrófahelyzet volt. Ezen nem lepődtem meg, mert már számítottam erre. Viszont valami más miatt meglepődtem.

Ez azért volt így, mert az összes portál első feldobott híre a „Miniszterelnöki beszéd" volt. A videó tartalmát persze már ismertem.

_

Abban a pillanatban, amikor kinyitottam a levél mellékletét, zavarban jöttem.

Nyögéseket hallottam magam körül.

Lee Hyunsung hadnagy... Az a „Lee Hyunsung" volt, ez az ember?

Tudtam, hogy ki ő. Ez volt az első alkalom, mikor láttam az arcát, de a neve világosan felvillant a fejemben. Ő volt a "Túlélés módjai" egyik fő mellékszereplője.

「 Acélkard, Lee Hyunsung. 」

Megjelent egy szereplő a regényből. Most már tényleg tudomásul kellett vennem a helyzetet.

- Katona-nim! Mi történik?

- Megpróbáltam felvenni a kapcsolatot az egységemmel, de...

- A Kék Ház! Mit csinál a Kék Ház? Kérem, gyorsan lépjen kapcsolatba az elnökkel!

- Sajnálom. Én csak egy közönséges katona vagyok, így nincs forródrótom a Kék Házhoz.

- Akkor miért veszed át az irányítást?

- Minden polgár biztonsága érdekében...

Miközben Lee Hyunsung higgadtan válaszolt az emberek abszurd kérdéseire, rájöttem, hogy a regényben lévő szereplő leírások, nem voltak hiteltelenek.

De vajon Lee Hyunsung eredetileg is így jelent meg a regényben?

Miközben ezeken a bonyolult kérdéseken gondolkodtam, furcsa érzésem támadt.

A "Túlélés módjai" egyetlen olvasójaként biztosíthatlak afelől, hogy Lee Hyunsung első felbukkanása nem ilyen volt. A pont, amikor előszőr megjelent a regényben, az első forgatókönyv végén volt.

... Akkor mi volt ez a helyzet? Az agyam összezavarodott. Biztosabban tudnám, ha még egyszer elolvashatnám a "Túlélés módjait".

- A miniszterelnök beszédet mond! Ez tényleg első szintű katasztrófa!

Valaki sírására mindenki bekapcsolta az okostelefonját. Yoo Sangah felém fordította a sajátjának a képernyőjét. - ...Dokja-ssi, nézd ezt.

Nem kellett kifejezetten keresgélni, kulcsszavakat megadni.

-

Minden polgártársamnak,

azonosítatlan terroristák jelentek meg. Határozatlan mennyiségű területen kezdtek el tevékenykedni, és ezen területek között, ott van Szöul is.

A beszéd tartalma egyszerű volt. A jelenlegi kormány minden eszközt és módszert bevet a terroristák elleni küzdelemben, és nem fognak tárgyalásokat intézni. Így mindenkinek a tobábbiakban magabiztosan folytatnia kell az életét...

Nem sokat gondolkodtam ezen, mikor még a regényt olvastam, de most, hogy a két fülemmel hallottam, egy kicsit megdöbbentem e szavak hallatán. Terrorizmus... Igen, az sokkalta kényelmesebb lenne.

- De hol van az elnök? Miért mond beszédet a miniszterelnök?

- Az elnököt már megölték.

- Mi? Tényleg?

- Nem vagyok benne biztos. Ezt csupán egy kommentben olvastam...

- A francba, akkor ez csak hazigság lehet!

Persze én tudtam, hogy az nem egy hiteltelen komment volt.

- Uwaaaaack! Mi?

Az emberek leejtették a telefonjukat, miközben mindenhonnan lövések hangja hallatszott. Ezek a hangok, pedig mind az okostelefonokból származtak.

Chiiiik!

Magas hang hallatszott, és vér töltötte be a képernyőt. Egy pillanat múlva az emberek visszafojtották a lélegzetüket, amikor rájöttek, mi történt.

- A-A miniszterelnök...

A miniszterelnök meghalt. A feje valós időben robbant fel. Még több, lövöldözéshez hasonló hang hallatszott, mielőtt az összes telefon elhallgatott. A következő dolog, ami megjelent a képernyőkön, egy dokkaebi volt.

[Mindenkinek, már mondtam. Ez nem egy olyan játékszer, mint a „terrorizmus".]

Az emberek tanácstalanok voltak, a szájuk tátva maradt, akárcsak egy néma aranyhalnak.

[Még mindig nem értitek? Ez így nem fog menni. Még mindig úgy hiszed, hogy ez csupán egy játék?]

Olyan baljóslatú volt, mert a hangja olyan laza volt. Tudat alatt minden erőmet bevetve, ökölbe szorítottam a kezem.

[Haha, az adatok szerint ennek az országnak az emberei nagyon ügyesek a játékokban. Szóval, miért is ne próbálnám megnövelni a nehézséget?]

Síp.

Egy hatalmas időzítő jelent meg a levegőben. Ezzel párhuzamosan rohamosan csökkenni kezdtek a rajta lévő számok.

[A hátralévő idő 10 percre csökkent.]

[10 perc van hátra.]

[Ha az első gyilkosság nem történik meg a következő öt percen belül, akkor a kocsiban lévő összes életet kitörlik.]

- M-Mi ez? Ez ugye csak egy vicc?

- Nem hallottad az üzenetet az imént? Hé, nem hallottad?

- Katona-nim! Mit tegyünk most? Miért nem jön a rendőrség?

- Mindenki nyugodjon meg és figyeljen rám.

A dokkaebi szavai miatt a helyzet olyan súlyossá vált a kocsiban, hogy Lee Hyunsung nem tudta már helyretenni. Éreztem, ahogy Yoo Sangah szorosan megmarkolja a karomat.

Mégsem tudtam lerázni ennek a helyzetnek az összeegyeztethetetlenségét. Lee Hyunsung, egy mellékszereplő már feltűnt. Szóval, miért nem bukkant még fel „ő"? Amennyire tudtam, már látnom kellett volna.

- Gy-Gyilkosság történik ott hátul!

A folyosó ablakán keresztül a 3907-es számú vonat kocsijának jelenete volt látható. A kocsiban ülő gyilkos arcbőre fehér volt.

- Kinn kell tartanunk őket! Ne engedj be senkit!

Az emberek szorosan a vasajtóhoz kapaszkodtak, de nem volt rá szükség. Az ellenség eleve nem volt ott.

[Minden típusú hozzáférés a kocsihoz korlátozott lesz, amíg a forgatókönyv be nem fejeződik.]

Ezzel az üzenettel együtt az embereket úgy dobták vissza a vasajtóból, mintha átlátszó sorompóba ütköztek volna.

- M-Mi volt ez?

Ismét felcsendült a dokkaebi hangja, - [Haha, vannak olyan helyek, amelyek nagyon szórakoztatóak, míg más helyek még el sem indultak. Oké, ez egy speciális szolgáltatás. Megmutatom, mi történik, ha a következő öt percben semmi sem fog történni.]

Egy óriási képernyő jelent meg a metróban. A képernyőn megjelenő hely egy osztályterem volt. A sötétkék iskolai egyenruhát viselő lányok remegtek.

Egy fiú megharapta a körmét, és azt motyogta: - Ez a Daepong iskola egyenruhája?

Beep beep beep beep--

Baljóslatú sípoló hang hallatszott.

Aztán a gimnazista lányok sikoltozni kezdtek.

[A megadott idő lejárt.]

[A fizetett elszámolás megkezdődik.]

Miután a bejelentés véget ért, az első sorban ülő gimnazista lányok feje felrobbant.

Egyenként, újra és újra... Egyre több fej robbant fel. A középiskolás lányok sikoltozva rohantak az osztályterem ajtaja vagy ablaka felé.

- Ahh, uh, hogyan-

A takarítóeszközök eltörtek, szögek szakadtak ki, de az ajtók nem nyíltak ki. Senki sem tudott kijutni.

Peong, peeong.

A gimnazista lányok feje tovább repült. Ekkor egy középiskolás lány megfojtotta barátját, aki nyögve meghalt. Egy idő után, már csak az utolsó, gimnazista lány maradt a képernyőn.

[#Bay23515 csatorna. Daepong Lány Gimnázium, 2. évfolyam, B osztály túlélője: Lee Jihye.]

A lány alakja a képernyőről eltűnt. Aztán a dokkaebi megkérdezte: - [Milyen volt? Érdekes?]

A dokkaebi mosolyogva beszélt, de az emberek már nem nézték a képernyőt. A szemkontaktust felvevő emberek fokozatosan távolodtak egymástól.

- Pics@ba! Mi volt ez?

Még Yoo Sangah is engedett a szorításán , Ő azonban nem mozdult el tőlem. De mivel most már mindkét kezem szabad volt, bekapcsoltam az okostelefonomat.

Miért nem jelent meg "az a srác"? A regényből ismert és általam nem ismert információk keveredtek.

Az egyetlen módja annak, hogy áttörjünk ezen a bizonytalan helyzeten, a "Túlélés módjai"-nak újraolvasása volt. De hol találhatnám meg még a regényt? A regény nem volt elég népszerű ahhoz, hogy illegálisan megosszák... Nem, várj egy percet.

[1 melléklet.]

Egy pillanatra megdöbbentem, amikor megláttam az értesítést az okostelefonomon. Talán... Nem lehet?
A szerző által küldött melléklet neve:

[A túlélés három módja egy pusztuló világban.TXT] - volt.