Mangakuckó: 4.fejezet

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 4.fejezet. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. júl. 24.

LOM - 4. FEJEZET - JÖVENDÖLÉS

Visszatérve a székéhez, ismét meghallotta a távoli katedrális harangzúgását. Hétszer kondult meg, mire Zhou Mingrui lassan felállt, majd odament a szekrényéhez és kivette az aznapi ruháit.

Fekete ing, hozzáillő öltönnyel párosítva. A lábához szorosan hozzátapadt a nadrág. A keményített cilinderrel és azzal a halvány tudós levegővel, ami körbejárta, olyan érzést keltett benne mintha egy történelmi drámát nézne éppen, ami az angol viktoriánus korszakban játszódik

Hirtelen hangosan motyogni kezdett, miközben egy fanyar mosoly terült el az arcán, és megrázta a fejét - Nem megyek el arra az interjúra. Csak veszek néhány hozzávalót, hogy felkészülhessek egy új szerencsefokozó szertartásra....

Klein annyira aggódott a közelgő interjú miatt, hogy már ösztönösen vált. Így vette fel Zhou Mingrui is az egyetlen tisztességes ruhaszettet, mikor nem koncentrált eléggé.

Miután Zhou Mingrui vett egy mély levegőt, levette az öltönyt és a mellényt magáról, majd egy barnássárga kabátra cserélte. A cilinderét is egy ehhez illő, lekerekített szélű filckalapra váltotta.

Ezzel a ruházattal az ágyához lépett, és felemelt egy négyzet alakú párnát. Az egyik kezével pedig benyúlt a párna, egy egyáltalán nem feltűnő kis lyukába, addig, amíg ujjai nem találtak egy közbenső réteget.

Mikor visszahúzta a jobb kezét, már egy tekercs cetli volt a markában. Körülbelül nyolc darab halvány sötétzöld színű papírdarab.

Bensonnak pillanatnyilag ennyi megtakarítása volt. Még a következő három nap megtakarításait is tartalmazta. Közülük kettő öt solis, a többi pedig egy solis volt.

A Loen Királyság valutarendszerében a soli a második helyen szerepelt. A soli az ősi ezüstpénzekből származott. Egy soli tizenkét rézpennynek felel meg. A címletek pedig öt vagy egy soli voltak.

A valutarendszer csúcsán az arany font állt. Papírpénz formájában is elérhető volt, de akkor muszáj volt arany érme formájában is rögzíteni az értékét. Egy arany font pedig húsz solinak felelt meg. Az arany fontból többféle címlet létezett. Mégpedig egy- öt- és tíz aranyfont címletekben.

Zhou Mingrui kiegyenesített egy címletet, és megszagolta a halványszínű egyedi tintát rajta.

Egyértelmű pénz szaga volt.

Talán Klein emlékfoszlányai, vagy épp állandó pénzvágya miatt Zhou Mingrui úgy érezte, hogy azonnal beleszeretett ezekbe a bankjegyekbe.

Nézd csak! Milyen szép dizájnuk van! A szigorú és régimódi III. Györgyöt a két bajusza milyen imádni valóvá varázsolja...

És itt van a vízjel is, amit csak akkor lehet látni, ha a bankjegyet a fény elé, helyezed. Annyira csodás! A hamisítás elleni címke kifinomult dizájnja teljesen mássá teszi a hamis díszes kis másolatoktól!

Zhou Mingrui csaknem egy egész percen keresztül csodálta, mielőtt kiválasztott volna két darab egyes címletű solit a csomagból. Ezután felgöngyölte a megmaradt bankjegyeket, és visszadugta őket a rejtekhelyükre.

Miután szépen elegyengette a huzatot a lyuk körül, Zhou Mingrui szépen összehajtogatta a kettő címletet, amit kivett, és a barnássárga kabátja bal zsebébe csúsztatta. Elkülönítette a bankjegyeket azoktól a néhány pennytől, amit a nadrágja zsebében őrzött.

Miután mindez megtörtént, egy kulcsot süllyesztett a jobb zsebébe, megfogott egy sötétbarnás papírzacskót, és gyorsan az ajtó felé vette az irányt.

Csoszogó léptei gyors tempóból az ajtóhoz közeledve egyre csak lassultak, mígnem teljesen meg nem állt.

Zhou Mingrui az ajtó előtt állt. Nem is emlékezett rá, hogy mikor kezdte el ráncolni a homlokát.

Klein öngyilkossága tele van bizonytalan elemekkel... Mennyi esély van rá, hogy nem történik velem másik "baleset" ha most így távozom innen?

Némi töprengés után Zhou Mingrui visszament az íróasztalához, és kihúzta a fiókját. Ebben volt benne a csillogó sárgaréz revolver, amit ki is vett.

Ez volt az egyetlen önvédelmi fegyvere, amire csak gondolhatott jelenleg, és ez volt az egyetlen, ami elég erővel is rendelkezett, hogy tényleg meg is védhesse magát vele.

Bár még életében soha nem lőtt még, egy ilyen revolver előhúzása bárkit elijesztene.

Végigsimított a revolver hideg fémén, mielőtt bedugta volna a zsebébe, ahol a bankjegyei voltak. A pénzt a markában tartotta, míg az ujjai a fegyver markolatjához értek. Tökéletesen el volt rejtve.

Most már biztonságban érezte magát, ő, aki mindenről tudott egy keveset, de most aggódni kezdett.

Mi van, ha elrontom a lövést mikor igazán szükségem lenne rá?

Mivel elárasztották az ehhez hasonló gondolatok, Zhou Mingrui gyorsan nekiállt valami megoldást találni a problémára. Kihúzta a revolvert a zsebéből, és a tárat úgy forgatta, hogy az üres hely, ami az "öngyilkosság" után keletkezett benne, a fegyver kalapácsánál álljon meg, majd visszakattintotta a hengert.

Ily módon hajtott végre egy "üres körös" lövést.

Ezután visszadugta a helyére a revolvert, de a bal kezét még ott tartotta.

Jobb kezével a fejébe nyomta a kalapját, és kinyitotta az ajtót.

A folyosón napközben félhomály uralkodott, mivel a folyosó végén lévő ablakon át csak korlátozott mennyiségű napfény jutott be. Zhou Mingrui gyorsan lement a lépcsőn, és elhagyta a lakást, mielőtt beleélte volna magát a nap ragyogásába és melegébe.

Bár még csak majdnem július volt, Mégis a nyár közepének számított Tingenben, ugyanis a Loen Királyságban északabbra terült el, így egyedi éghajlati jellemzőkkel bírt. A legmagasabb éves hőmérséklet még a 30 ℃-t sem érte el, és a reggelek hűvösek voltak. Az utcákat azonban teljesen beborította a koszos víz és a szétszórt szemét. Klein emlékei szerint ez nem volt ritka látvány az alacsonyabb jövedelmű közösségekben, még ha volt is csatorna. Végül is túl sok ember volt, és túl sok emberre volt szükség a túléléshez.

- Gyere és kóstold meg a finom sült halainkat!!

- Forró és friss az osztrigaleves!! Adagonként mindössze csak öt penny!

- Kagylót! Kagylót tessék! Friss a kagyló!

- Frissen szedett zöldségek a városon kívüli farmoktól! Olcsó és zsenge!

...

A zöldségeket és gyümölcsöket, na meg meleg ételt áruló mozgó árusok kiabálása hallatszódott az utcákon, miközben integettek a rohanó gyalogosoknak. Néhányuk megállt és alaposan átnézték az árut mielőtt vettek volna valamit. Mások csak türelmetlenül intettek a kezükkel, mert még nem találtak munkát maguknak aznapra.

Zhou Mingrui nagy levegőt vett, és beszívta az utca levegőjét, melybe ártalmas és illatos aromák vegyültek. Miközben erősen szorongatta a revolvert a bal kezében, mely szorosan tartotta a bankjegyeket is, jobb kezével lenyomta a kalapját, miközben kitérő mozdulatokkal gyorsan áthaladt a forgalmas utcán.

A sűrűn lakott területeken biztos, hogy voltak tolvajok. Továbbá ebben az utcában nem hiányoztak a szegény polgárok sem, akik korábbi állásuk elvesztése után részmunkaidőben dolgoztak csak. Voltak éhező gyerekek is, akiket a felnőttek kihasználtak, hogy teljesítsék minden kérésüket.

Addig haladt előre, amíg el nem ért egy olyan pontot, ahol a körülötte lévő zsúfoltság már nem érte el. Kiegyenesítette hátát, és felemelte a fejét, hogy szétnézzen az utcán.

Egy csavargó harmonikás bóklászott a környéken. A dallam hol kellemes volt, hol pedig gyors.

Mellette több rongyos ruhájú, alultápláltság miatt, fakó bőrszínű gyerek volt.

Hallgatták a zenét, és ütemre mozogtak. Saját készítésű koreográfiát használtak. Arcuk tele volt örömmel, mintha hercegek és angyalok lennének.

Egy megkeseredett nő ment el mellettük, ruhái piszkosak voltak, bőre pedig színtelen.

Tekintete üresnek és lomhának tűnt. Csak akkor villant fel benne egy kis élet, amikor ránézett a gyerekekre. Mintha csak három évtizeddel ezelőtt látta csak volna magát.

Zhou Mingrui beelőzte őt, és befordult egy másik utcába, ahol megállt a Smyrin pékségnél.

A pékség tulajdonosa egy Wendy Smyrin nevű több mint hetven éves nagymama volt. A haja teljesen szürkésfehér volt, és mindig melegen mosolygott. Klein mióta az eszét tudta itt volt és kenyeret meg péksüteményeket árult.

Ó... az általa sütött Tingen keksz és a citromos sütemény nagyon finom...

Zhou Mingrui lenyelte a nyálát és elmosolyodott.

- Mrs. Smyrin, nyolc font rozskenyeret szeretnék

- Oh. Kedves Klein, hogy van a bátyád? Nem jött még vissza? - kérdezte Wendy mosolyogva.

- Majd még néhány nap múlva - válaszolt homályosan Zhou Mingrui.

Miközben átvette a rozskenyeret Wendytől, a nő felsóhajtott - Nagyon szorgalmas fiú. Biztos jó felesége lesz.

Miután ezt mondta, ezután az ajkai felfelé görbültek, majd így szólt - De most már minden rendben lesz. Már végeztél a Khoy Egyetem történelem szakán ~. Ó, hamarosan pénzt fogsz tudni keresni, és nem kell többet megszállnod abban a lakásban ahol jelenleg élsz. Legyen legalább egy fürdőszobája amit sajátjodnak nevezhetsz majd!

- Mrs. Smyrin, ma nagyon energikusnak tűnik. - mondta Zhou Mingrui egy száraz mosollyal az arcán.

Ha Klein sikeresen teljesíti az interjút, és oktató lesz a Tingeni Egyetemen, akkor igaz, hogy a családja máris magasabb társadalmi és gazdasági pozícióba kerülne.

Emléktöredékeiben egyszer arról fantáziált, hogy bérel egy családi házat a külvárosban. Az emeleten öt-hat szobával, két fürdővel, egy hatalmas erkéllyel, két szobával, egy étkezővel, nappalival, konyhával. Na meg egy pince is járna hozzá.

És ez nem csak egy vágyálom volt. A Tingeni Egyetem próbaidős oktatóinak is két arany font volt a heti fizetése. A próbaidő letelte után pedig a fizetést három arany fontra és tíz solira növelték volna. Tudni kellett, hogy Klein bátyjának, Bensonnak mindössze egy font és tíz soli volt a heti fizetése annak ellenére, hogy annyi éven át dolgozott. Az egyszerű munkások a gyárban pedig még egy fontot sem kaptak, legjobb esetben pedig majdnem annyit. A bungaló bérleti díja pedig körülbelül tizenkilenc solitól egy font és tizennyolc soli lehetett.

- Ez a különbség aközött, hogy havi három-négyezer jüan vagy tizennégy-tizenötezer jüant keresel... - motyogta magában Zhou Mingrui.

Mindez azonban csak akkor lesz lehetséges, ha a Tingeni Egyetemre, vagy a Backlund Egyetemre megy el interjúra.

Nem volt sok más lehetőség az állmai megvalósítására. A kapcsolatok nélküli emberek nem kaphattak ajánlásokat a közalkalmazotti munkákra. Akik történelmet tanultak, azok munkalehetőségei korlátozottabbak voltak. Nem volt nagy kereslet magántanácsadókra az arisztokraták, bankok vagy épp iparmágnások körében.

Figyelembe véve, hogy Klein által hátrahagyott tudás töredezett és hiányos volt, Zhou Mingrui kínosan és lelkiismeret-furdalásosan érezte magát, Mrs. Smyrin elvárásaival szemben.

- Nem. Mindig is ilyen fiatalos voltam! - felelte Wendy humorosan.

Miközben beszélt, a kimért tizenhat rozscipót belerakta a barna papírzacskóba, amit Zhou Mingrui hozott magával otthonról. Majd kinyújtotta jobb kezét és így szólt - Kilenc penny.

Minden rozscipó körülbelül fél fontot nyomott, mivel a különbségek elkerülhetetlenek voltak.

- Kilenc penny? Nem tizenegy penny volt két napja? - kérdezte öntudatlanul Zhou Mingrui.

15 pennybe került az előző hónap előtti hónapban...

- Köszönetet kell mondani azoknak, akik az utcán tiltakoztak a gabonatörvény visszavonásáért - mondta Wendy, miközben vállat vont.

Zhou Mingrui bizonytalanul bólintott. Klein emlékei ezzel kapcsolatban elég hiányosak voltak. Csak arra emlékezett, hogy a gabonatörvény alapelve a hazai mezőgazdasági termékek árának védelme. Mielőtt az árak egy bizonyos szintre emelkedtek, leállították a gabonaimportot olyan déli országokból, mint Feynapotter, Masin, Lenburg.

Miért tiltakoznának az emberek ez ellen?

Anélkül, hogy Zhou Mingrui mondott volna valamit, óvatosan félve, hogy a végén kihúzza a revolvert, elővette a bankjegyeket, és átnyújtotta az egyiket Mrs. Smyrinnek.

Három rézpennyt kapott vissza. A nadrágzsebébe gyömöszölte őket, elvette a kenyereket tartalmazó papírzacskót, és az utca túloldalán található "Hús és zöldség" piac felé indult. Keményen dolgozott a borsóval párolt birkahúsért, amit a húga kért tőle.

Volt egy főtér a Vaskereszt utca és a Nárcisz utca kereszteződésében. Sok sátrat emeltek ott fel, ahol furcsa és vicces ruhákba öltözött bohócok szórólapokat osztogattak.

- Holnap este cirkuszi előadás lesz? - Zhou Mingrui az emberek kezében lévő szórólapokra pillantott, miközben az orra alatt félhangosan olvasta azok tartalmát.

Melissának biztos, hogy tetszene. De vajon mennyi lehet a belépő?

Ezzel a gondolattal a fejében indult el közelebb.

Épp mikor egy vörösre és sárgára festett arcú bohóc készült megkérdezni erről, egy rekedt női hang csendült fel mellette.

- Kipróbálnál egy jóslást?

Zhou Mingrui tudat alatt elfordította a fejét, és egy hegyes kalapot és hosszú fekete ruhát viselő nőt pillantott meg egy kicsi sátor előtt állni.

Arca vörös és sárga festékkel volt telemázolva, szeme pedig mély szürkéskék volt.

- Nem - rázta meg a fejét válaszul Zhou Mingrui. Nem volt tartalék készpénze a jóslásra.

A nő nevetett, és azt mondta - A tarot jóslásom nagyon pontos.

Tarot... - Zhou Mingrui azonnal elképedt.

Ez a dolog teljesen megegyezett a Földön lévő kifejezéssel.

A Földön ugyanis a Tarot kártyákat jóslásra használták. Olyan rajzok díszítették a kártyákat, amik mind különböző jelentéssel bírtak.

Várj... - Hírtelen felidézte a Tarot eredetét ebben a világban.

Nem a hét ortodox istentől származik, és nem is ősi örökség. Ehelyett az Intis Köztársaság akkori konzulja, Roselle Gustav hozta létre több mint 170 évvel ezelőtt.

Ez a Roselle úr találta fel a gőzgépet, továbbfejlesztette a vitorlást, megdöntötte az Intis Királyság önkényes uralmát, és a kézművesség istene is elismerte. Ő lett az Intis Köztársaság első konzulja.

Később más nemzeteket támadott meg, és védelme alá helyezte Lenburgot és más nemzeteket. A Loen Királyságot, Feynapottert, Feysac Birodalmat és más északi nemzeteket pedig meghajlásra kényszerített az Intis Köztársaság előtt. Ezt követően a Köztársaságot Birodalommá változtatták át, és ő lett az önjelölt "Cézár császár".

Roselle uralkodása alatt kapta meg a Kézműves Egyház első nyilvános szent kinyilatkoztatását az ötödik korszak óta. Azóta a kézművesség istene a gőz és a gépek istenére változott.

Roselle találta fel a tarot jóslást. Megalapította a papíralapú kártyák korabeli rendszerét és játékstílusát is. Sok ismerős stílus volt, amelyet Zhou Mingrui ismert. Mint például az Upgrade, a Fighting the Landlord, a Texas Poker és a Quint...

Ezen kívül az általa kiküldött tengeri flották felfedeztek egy tengeri utat, amely viharos tengereken keresztül a déli kontinensre vezetett. Ezzel pedig megkezdődött a gyarmatosítás korszaka.

Sajnos idős korára elárulták. Az ötödik korszak 1198-as évében az Ötök Lángoló Nap Egyháza, az egykori Intis királyi család - a Szauron család - és más arisztokraták egyesítették erőiket és meggyilkoltatták. Végül a Fehér juhar palotában halt meg.

Ez... - Az ilyen általános ismeretek felidézése hirtelen ténnyé vált.

Lehet, hogy egy reinkarnációs rangidős?

Ezt szem előtt tartva Zhou Mingrui kíváncsivá vált, hogy hogyan is nézhetnek ki a tarot kártyák. Ezért biccentett a festett arcú, hegyes süveges hölgynek, és azt mondta - Ha az... Nos... Ésszerű az ár, akkor megpróbálom.

Az asszony azonnal, nevetve rávágta - Uram, ma ön az első, tehát a ház állja.

2023. jan. 28.

The baby raising a devil 4. fejezet

"Szipogás"

Könnyes és taknyos sütit ettem. Az elmém ezzel egy időben teljesen üres volt. Dubblede hercege kicsinyes egy fickó. A maradék kenyeret meg tudom én enni. Mégis miért olyan dühös emiatt? Bosszús tekintettel néztem a velem szemben ülő hercegre.

Lea, aki hozta nekem a sütit , bűntudatos tekintettel ezt mondta:

- Korán lefeküdt, és nem tudott enni. Így...

– Így hát felkapta a szolgák által eldobott kenyeret.

"......"

Lea arca elsápadt. Továbbra is bűnösnek látszott, de nem Lea volt hibás.

Miután kissé jóllakottnak éreztem magam, Lea felé nyújtottam a kezem.

- Megyek...

Be akartam fejezni a sütiket. De nem akartam látni, ahogy a jó Leát egy rosszfiú szidja !

Ekkor a herceg felém nyújtotta a kezét. A herceg keze, amely a többi sütit éppen nekem akarta adni, megállt a levegőben...

A légkör hirtelen hidegebb lett.

"........"

- Mi a baj vele?

– Azt hiszem, fél öntől, mivel nem sokkal ezelőtt megszidta.

Leának igaza volt. Borzasztóan megijedtem attól, ahogy a herceg megfenyegetett. Egyedül a tekintete idegesített. Szóval azt mondtam,

– Visszamejek.

Lea gondterhelt pillantása alábbhagyott, és egy ponton az ajkába harapott, mintha elhatározta volna magát.

– Me... mester!

"......."

– A kisasszonynak be kell fejeznie az étkezését, úgyhogy jobb lenne ha vissza menne!

Úgy nézett ki, mint egy lovag, aki egyedül támad egy hadseregre. A herceg rám meredt, én pedig Lea karja mögé bújtam. A herceg hamarosan bólintott.

Amint elment, Lea felvett az ölébe, hogy minél hamarabb a szobámban legyünk.

Aztán gyorsan ki is ment.

Az arca sápadt volt, és az ajkai pedig remegtek. Lea, mint szolga aki a kastélyában él már egy ideje, tudhatta, milyen hidegszívű a herceg.

Szóval képzeld el, hogy milyen ijesztő lehet, ha így viselkedik.

"– Egy hozzá hasonló ember nagyon ritka."

Megborzongtam. Lea benyitott a szobámba és hozott nekem ennivalót. Zabkása volt benne gesztenyével.

Megveregettem a hasam, miután kiürítettem két tál zabkását.

- Sajnájom, hogy folyamatoszan éhes vagyok.

Lea könnyes arccal átölelt.

- Ne mondja ezt. A kisasszonynak sokat kell ennie, és aludnia.

Nevetett miközben lefektetett.

– Álmodjon szépet, kisasszony!

miután ettem, és nyugodtan aludtam, felébredtem. Tegnap este nagyon rosszul éreztem magam Lea miatt, ezért úgy döntöttem, hogy ma megmutatom neki, hogy milyen cuki is vagyok. – Leja, szejetlek!

A szobalányok majd elolvadtak, amikor megláttak, ahogy a pufók kis karjaimmal átölelem a lábát.

Lea szája sarka felfelé görbült.

Hirtelen egy szobalány, aki az ajtóra nézett, megmerevedett, és hamarosan az összes többi szobalánynak ugyanaz az arckifejezés ült ki az arcára.

"– Gasp, ez a rosszfiú!"

Dubbled hercege és hadnagya engem bámult. Sietve elbújtam Lea mögé.

-Kis... kisasszony...

A hadnagy és Lea egyszerre szólongattak. De én csak megráztam a fejem

" Nagyon ijesztő..."

Még mindig féltem a tegnap esti események miatt tőle .

Kissé kínjában, izzadtságcseppekkel az arcán, a hadnagy ezt mondta, a herceg felé fordulva - Mi lenne ha megpróbálná a nevén szólítani? Hátha előjön a kicsi...

"......"

A herceg csöndben maradt. Engem bámult, és egy pillanatra összevonta a szemöldökét.

A fejemben megráztam a fejem.

"– Bácsi, az a rosszfiú még a nevemet sem tudja."

Tíz napja voltam itt, de soha nem szólított a nevemen. Csak furcsa beceneveken szólított. Valószínűleg soha nem bontotta ki a Dowager császárnő által küldött adataimat.

– Leblaine.

a herceg a nevemen szólított.

"– Tudja a nevem?"

Annyira meglepődtem, hogy csak pislogni tudtam. A hercegnek volt egy híres története, hogy még Mina nevére sem emlékezett, pedig több mint három hónapja a palotában volt. Csoda volt, hogy a herceg emlékezett a nevemre.

"– De nem mintha egyáltalán érdeklődne irántam. "

A herceg ismét beszélni kezdett hozzám

- Mi a baj? Gyere ide.

Mindenki szeme rám szegeződött. Haboztam, de lassan kinéztem.

- Mef fogsz ütni?

– Nem foglak.

"- Már megtetted. Megütöttél a szavaiddal. A szavaiddal!"

Amikor bizalmatlan tekintettel néztem rá, kivett valamit a zsebéből. Egy nyalóka volt az.

– Sok minden van még itt.

"......"

Minden ellenérvet elvetettem, és odarohantam hozzá.

Valahogy úgy tűnt, minta egy arrogáns vigyor csücsülne a szája sarkában.

Igen, egy kicsit meglepő volt, hogy egy gyerek, akit az özvegy császárné küldött, besurran az éjszakába. A császári palotáról és a templomról is meséltem neki.

" Hány cukorka van? Gazdag, talán van tíz is."

A folyosón séta közben vitt engem az ölében. Valahányszor megláttak minket a folyosón így, megdöbbentek, és abbahagyták az épp végzett munkájukat.

Ez természetes reakció volt.

A herceg, aki már megállt, lerakott egy ajtó előtt.

"– Biztosan vannak itt cukorkák!"

Nagy várakozással nyitottam ki az ajtót és bementem.

Megdöbbentem, és nyeltem egyet, amikor megláttam, hogy cukorkák vannak mindenhol a szobában. A hercegre pillantottam.

"– Tényleg megehetem ezt az összeset?"

Kérdeztem a szemeimmel a hercegre pillantva engedélyért, mire a herceg csak annyit mondott monoton, érzelemmentes hangon. - Egyél annyit, amennyit csak akarsz.

"Istenem!"

A cukorkakupachoz rohantam. Sok cukorka volt, amit még soha életemben nem kóstoltam meg.

Voltak olyan édeségek is amik a csomagolásuk alapján csokoládék, vagy talán májvacukrok lehettek. Gyorsan letéptem az egyikről a fényes arany csomagolást, és bedobtam a számba.

"...Ez nagyon finom!"

A herceg összevonta a szemöldökét, miután egy ideig sokkot kapva néztem magam elé. Viszont nem volt időm ilyesmivel törődni. A gazdagok minden nap ilyen finomságokat esznek?

Az édes csomók gyorsan elolvadtak a számba, a gyümölcsszirup íze pedig gyorsan szétterjedt a számban.

A letöbbet ebből a fajtából, már majdnem mind megettem.

Minden alkalommal, amikor rágtam rajta egyet, az arcom pufók lett és megremegett.

Gyorsan befejeztem azt ami a számban volt, és vettem is be a következőt.

Ezúttal egy nyalóka volt az amit kinéztem magamnak.

Már tettem is volna be a számba az édességet, mikor valaki tekintetét éreztem meg a tarkómon, így hát haboztam.

A hercegre pillantottam.

"Ha ezt mind megeszem.. Undorító leszek..."

Nem vettem észre azt már, mikor koldus voltam, hogy egyetlen falat megosztott étellel is tudtam szeretetet kimutatni?

Szóval felé nyújtottam egy cukorkát.

– Agyok nekegy egyet...

Rám pillantott, és zavartan összehúzta a szemét.