Fáj!
Nagyon fáj!
Rettentően fáj a fejem!
A rikító és káprázatos, morajokkal teli álomvilág azonnal összetört. Az alvó Zhou Mingrui szokatlan lüktető fájdalmat érzett a fejében, mintha valaki újra és újra rúddal csapott volna rá. Nem, ez inkább olyan volt, mintha egy éles tárgy, újra és újra átszúrtak volna a halántékán, majd egy csavart!
Jaj… Zhou Mingrui kábulatában megpróbált megfordulni, felnézni és felülni; azonban teljesen képtelen volt mozgatni a végtagjait, mintha elvesztette volna az uralmát a teste felett.
Úgy tűnik, hogy még mindig nem vagyok ébren. Még mindig az álmomban vagyok… Ki tudja, talán a következő jelenetben azt gondolom, hogy már ébren vagyok, de valójában még mindig aludni fogok…
Zhou Mingrui, akinek nem voltak ismeretlenek a hasonló történések, igyekezett minden erejével összpontosítani, hogy elkerülje a sötétség és a zűrzavar által ráhelyezett béklyókat.
Azonban, miközben még álmodozott, az a csöpnyi akarata, amit elő tudott kaparni magából, éteri volt, mint egy múló köd. Gondolatait nehéznek találta kordában tartani és önmagába nézni. Bármennyire is próbálkozott, mindig elvesztette a figyelmét, ahogy véletlenszerű gondolatok bukkantak fel az elméjében.
Miért fájna hirtelen ilyen elviselhetetlenül a fejem az éjszaka közepén?
És nagyon fájdalmas!
Lehet, hogy agyvérzés?
Basszus, ne mondd, hogy fiatalon fogok meghalni?
Fel kell ébrednem! Most!
Eh? Miért nem fáj annyira, mint korábban? De miért van még mindig olyan érzésem, mintha egy tompa kés hasítana az agyamba…
Látszólag nem fogok tudni tovább aludni. Hogyan jelenjek meg holnap a munkahelyemen?
Miért gondolok még mindig a munkára? Ez egy migrén. Természetesen szabadságot kell kivennem! Nem fogok aggódni a főnököm morogása miatt!
Hé, így fogalmazva nem tűnik olyan rossznak. Hehe, a végén lesz egy kis szabadidőm magamra!
Lüktető fájdalom öntötte el Zhou Mingrui-t, lehetővé téve számára, hogy lassan felhalmozzon elég erőt, hogy végül meg tudta mozdítani a hátát és kinyitni a szemét. Végre kiszabadult álomvilágból.
A látása először elmosódott volt, mielőtt egy halvány karmazsinvörös átvilágította volna. Csak egy vaskos fából készült dolgozóasztalt látott maga előtt. Közepén egy felnyitott jegyzetfüzet volt durva, sárga lapokkal. A címet figyelemfelkeltően írták furcsa, mélyfekete betűkkel.
A jegyzetfüzet bal oldalán egy halom szépen elrendezett könyv volt, körülbelül nyolc darab. A jobb oldali falat szürkésfehér csövek szegélyezték, amelyekhez fali lámpák társultak.
A lámpának klasszikus nyugati stílusa volt. Körülbelül feleakkora volt, mint egy felnőtt feje, belső átlátszó üvegréteggel és fekete fémrácsos külsővel.
A lámpa alatt átlósan egy fekete tintapalack volt halványvörös fénybe burkolva. Dombornyomott felülete elmosódott angyalmintát formált.
A tintapalack előtt és a jegyzetfüzet jobb oldalán egy sötét színű toll feküdt, teljesen kör alakú testtel. A hegye halványan csillogott, míg a kupakja közvetlenül egy sárgaréz revolver mellett pihent.
Egy pisztolyt? Egy revolver? - Zhou Mingrui teljesen ledöbbent. Az előtte lévő dolgok idegenek voltak számára. Nem hasonlított a szobájához!
Miközben döbbent és zavarodott volt, felfedezte, hogy az íróasztalt, a jegyzetfüzetet, a tintapalackot és a revolvert egy bíbor „fátyol” borítja, ami az ablakból kiszűrődő fény eredménye.
Tudat alatt felemelte a fejét az előtte lévő dolgokról, és apránként felfelé fordította a tekintetét is.
A levegőben egy karmazsinvörös szín hold lógott magasan a „fekete bársonyfüggöny” hátterében, és csendesen izzott magában.
Ez… - Zhou Mingrui megmagyarázhatatlanul elborzadt, ahogy hirtelen felállt. Mielőtt azonban a lába teljesen kiegyenesedett volna, az agya lüktető fájdalommal tiltakozott. Emiatt átmenetileg elvesztette az erejét, és irányíthatatlanul esett is. A feneke erősen nekicsapódott a termetes faszéknek.
Pa!
A fájdalom keveset tett. Zhou Mingrui ismét felállt, és megtámasztotta magát. Zavartan megfordult, miközben elkezdte felmérni a környezetet, amelyben tartózkodott.
A szoba nem volt túl nagy, mindkét oldalán barna ajtó volt. A szemközti fal közelében egy alacsony faágy volt.
Az ágy és a bal oldali ajtó között egy szekrény volt. Két ajtaja kitárva, alatta pedig öt fiók volt.
A szekrény oldalán egy szürkésfehér cső égtelenkedett a falon, embermagasságban. Azonban ezt egy furcsa mechanikus eszközhöz kötötték, aminek kapcsán több helyen szabaddá vált fogaskerekek és csapágyak voltak láthatóak.
A szoba jobb sarkában, az asztal közelében szénkályhákra emlékeztető tárgyak ültek, valamint leveses fazekak, vasfazekak és egyéb konyhai eszközök.
A jobb oldali ajtó túloldalán volt egy öltözőtükör, két repedéssel. Az alja fából készült, a minták egyszerűek és simák voltak.
Zhou Mingrui egy pillantást vetve bele észrevette magát a tükörben – a jelenlegi magát.
Fekete haj, barna szemek, vászoning, vékony felépítésű, átlagos megjelenésű test és meglehetősen éles vonások…
Ez… - Zhou Mingrui azonnal fellélegzett, amikor sok tehetetlen és zavaros találgatás jelent meg a fejében.
Az ősi európai stílusú revolver és a földi holdtól eltérő bíbor hold csak egyet jelenthet!
Re-Reinkarnálódtam volna? - Zhou Mingrui kissé kitátotta a száját.
Webregények olvasásán nőtt fel, és gyakran fantáziált ilyen jelenetekről. Egy pillanatra azonban nehezen tudta elfogadni a helyzetet, amikor egyben találta magát.
Valószínűleg ez azt jelenti hogy szeretni a fantáziát? - Egy perc múlva Zhou Mingrui már elátkozta magát, miközben megpróbálta a legjobbat kihozni kedvezőtlen helyzetéből.
Ha nem lenne a még mindig lüktető fejfájása, amitől alig tudott gondolkodni, akkor könnyebb dolga lenne, de így is világossá vált számára, amit már határozottan gyanított, hogy nem álmodik.
Nyugodj meg, nyugodj meg, nyugodj meg… - Néhány mély lélegzetvétel után Zhou Mingrui keményen dolgozott, hogy abbahagyja a pánikot.
Abban a pillanatban, ahogy elméje és teste megnyugodott, az emlékek elkezdték elárasztani, ahogy lassan megjelentek az elméjében!
Klein Moretti, az északi kontinens Loen Királyságának állampolgára, Awwa megye, Tingen városa. Emellett nemrég végzett a Khoy Egyetem Történelem Tanszékén…
Apja a császári hadsereg őrmestere volt, aki feláldozta magát a déli kontinenssel vívott gyarmati konfliktus során. A gyászjáradék lehetőséget adott Kleinnek, hogy magánnyelviskolában tanuljon, és megalapozta az egyetemi felvételét…
Édesanyja Evernight Istennő híve volt. Abban az évben hunyt el, amikor Klein letette a felvételi vizsgát a Khoy Egyetemre…
Volt egy bátyja és egy húga is. Egy két hálószobás apartmanban laktak együtt…
Családjuk nem volt tehetős, helyzete akár szegényesnek is mondható lett volna. Jelenleg a családot kizárólag az idősebb testvér tartotta fenn, aki egy import-export cégnél dolgozott ügyintézőként…
Történelem végzettségűként Klein megismerte az ősi feysac nyelvet – amelyet az északi kontinensen minden nyelv eredetének tartottak –, valamint a hermész nyelvet, amely gyakran előfordult az ókori mauzóleumokban, valamint az áldozati és imádkozó szertartásokról szóló szövegeket…
Hermész nyelv? - Zhou Mingrui elméje felkavarodott, ahogy kinyújtotta kezét, hogy megdörzsölje lüktető halántékát. Tekintetét az asztalra vetette a felnyitott jegyzetfüzetre. Észrevette, hogy a megsárgult papíron a szöveg furcsából idegenné vált, mielőtt idegenből valami ismerőssé vált volna. Aztán valami olvasmányossá változott.
Hermész nyelven írt szöveg volt!
A sötét tinta a következőket írta:
– Mindenki meghal, én is.
Sziszegés! - Zhou Mingrui megmagyarázhatatlanul elborzadt. Ösztönösen hátradőlt, hogy növelje a távolságot közte és a notesz, valamint a rajta lévő szöveg között.
Mivel nagyon gyenge volt, majdnem elesett, de sikerült kinyújtania a kezeit, hogy megfogja az asztal szélét. Érezte, hogy a környező levegő felkavarodik, mintha halk morajok zengnének benne. Az érzés olyan volt, mintha fiatalon rémtörténeteket hallana amit a vének meséltek.
Megrázta a fejét, és azt hitte, hogy minden csak illúzió. Zhou Mingrui megtalálta az egyensúlyát, és elfordította a tekintetét a jegyzetfüzetről, miközben levegőért kapkodott.
Tekintete ezúttal a csillogó sárgaréz revolverre esett. Hirtelen felvetődött benne egy kérdés.
Klein családi helyzetével hogyan lehet pénzük vagy eszközeik revolvert vásárolni?
Zhou Mingrui nem tudta nem a homlokát ráncolni.
Mélyen gondolkodott, és hirtelen felfedezett egy vörös kéznyomot az asztal oldalán. A színe mélyebb volt, mint a holdfény, és sokkal vastagabb, mint a „fátyol”.
Rohadt kézlenyomat volt!
Egy véres kézlenyomat? - Zhou Mingrui tudat alatt megfordította jobb kezét, amely az asztal szélét fogta. Lenézett, és látta, hogy a tenyerét és az ujjait vér borította.
Ugyanakkor a lüktető fájdalom a fejében folytatódott. Bár kissé gyengült, szüntelenül folytatódott.
Betörtem a fejem?
Zhou Mingrui sejtette, miközben megfordult, és a repedt öltözőtükör felé sétált.
Néhány lépéssel később egy fekete hajú, közepes testalkatú és barna szemű alak tűnt fel tisztán előtte. Az illetőnek kifejezetten tudós kisugárzása volt.
Ez az én jelenem? Klein Moretti?
Zhou Mingrui egy pillanatra megdöbbent. Mivel éjszaka nem volt elegendő világítás, valamit nem látott tisztán. Addig ment előre, amíg már csak egy lépésre nem állt a tükörtől.
A bíbor fátyolszerű holdfényt világításként használva elfordította a fejét, és megvizsgálta a halántékát.
Tiszta tükröződés jelent meg a tükörben. Halántékán groteszk seb volt égési nyomokkal a peremén. Vér szennyezte a seb környékét, és szürkésfehér agynedvek szivárogtak belőle.
