.png)
A kenyéres eset után minden békés volt.
Az egyetlen említésre méltó dolog az volt, hogy Leának eszébe jutott, hogy elfelejtett odaadni nekem két cukorkát, amit a herceg adott nekem.
De a mai nap más volt. Reggel óta szobalányok sürögtek-forogtak körülöttem. Hatalmas gyerekruhába öltöztettek.
Ráadásul a vádlimig érő csipkezoknihoz, fényes cipőt társítottak, a hajamba pedig szalagot kötöttek.
– Gyerünk, lássuk, hogy kényelmes lesz e önnek. Próbáljon meg sétálni, kisasszony.
Miközben nehezen járni kezdtem, a szobalányok felkiáltottak: Whoa!
Dubblede szolgái nem voltak olyan rosszak, mint Vallua szolgái, de engem folyamatosan idegesítettek. Ahhoz azonban, hogy kényelmesen élhessek, elengedhetetlen volt a szolgák szeretete. Amint megálltam, behívtam a szobalányokat.
– Linda gyeje igye!
- Ohó..., láttuk egymást már tegnao este is. Örülsz, hogy újra találkozunk?
- Ez tityok dee... Ljinda a kedvencem.
Először is meghódítom egy szobalány szívét.
– Tyessék. Agyok neked egy cukojkát.
– Miért adod oda nekem ezt az cukorkát?
- Ez tityok...... azéjt mert én Daliát szeretem a legjobban.
Ezzel meg is volt az első személy akit meghódítottam. Majd ahhoz fordultam, aki az uzsonnáért volt felelős.
- Ha Yuni beteg, szomojú vagyok...
- Jaj nekem...
- Ez titok... Yuni a kedvencem.
És elintéztem azt is aki napi progjaimért volt felelős.
"Nos, még ha utál is a családom, mint Vallua idejében, a szobalányok titokban elkényeztethetnek."
Amikor megláttam a szolgálólányokat, akik imádtak engem, büszkén gondoltam arra a sok nehézségre, amit régen elszenvedtem.
- De miéjt öltöztyem ma így fel?– kérdeztem Leát, aki szeretettel mosolygott rám.– Hova megyek?
– Részt vesz a mai találkozón. A mester azt mondta, hogy bemutat téged a vazallusoknak.
"Bemutat?"
Láttam néhányat közülük már messziről, de hivatalosan nem mutattak még be engem soha. Azt hittem, nem fog bemutatnia, ha hamarosan úgyis visszamegyek a fővárosba.
Szóval...
"Biztosan itt tart még egy jó darabig!"
Örömkiáltással a szívemben követtem a szolgálólányokat.
De olyan emberek voltak a folyosón, akiket még soha életemben nem láttam. Lea válaszolt, amikor ránéztem.
– Szponzorálandó gyerekek.
Aha, biztos, hogy a mai ülés napirendjén van egy szponzorálni való gyerekválasztás.
Az arisztokráciában támogatási rendszer működött.
Arról van szó, hogy a tehetséges gyermekeket kiskoruktól kezdve nevelik, tanítják hogy a család által megkívánt tehetséggé fejlesszék ki őket.
"Ezúttal kit szponzorálnak?"
Ha olyan nemesi család szponzorálja őket, mint a Dubblede, akkor nagyon híres csodagyereknek kell lenniük.
Amikor beléptem az ülésterembe, láttam, hogy a vazallusok körül vesznek valakit. Elég alacsony ahhoz, hogy gyereknek nevezzék. Első pillantásra úgy nézett ki, mint egy kamasz fiú.
A fiút a felnőttek lassan összenyomták, így nem lehetett részletesen látni, de tisztán hallottam a hangját.
– Helló, Dubos úr, Martin úr, Lux báró és...
A vazallusok vigyorogtak, mintha örülnének az udvarias kisfiúnak, aki annyi ember nevét megjegyezte.
– A kis Jude napról napra intelligensebb lesz.
– Apám azt mondta, keményen kell tanulnom, hogy olyan legyek, mint Mr. Dubos!
Dubos nevetett, és megveregette a vállát. Ekkor az egyik vazallus felfigyel rám.
Mikor meséltem a vazallusoknak a császári palota és a templom ügyeiről akkor is voltak páran, viszont most is láttam pár ismerős arcot közülük az emberek sokaságában.
"Most megmutatom nekik!"
- Helló!
Miközben egy felnőtt viselkedését utánozva üdvözöltem őket, nevettek.
–Oh Istenem! Megtanultad hogy is kell köszönni!
Amikor néhány vazallus közeledett felém, végre elkezdtem látni az elrejtett gyermek arcát.
Viszont teljesen megdermedtem, mikor rájöttem, hogy ki is az a gyermek.
"Marco Jude."
Nagyon-nagyon jól ismerem azt a gyereket.
Mert ő volt az egyik legrosszabb ember, akivel valaha találkoztam! Amikor Vallua herceg gyermekeként éltem, egy ideig egy akadémiára jártam. Akkoriban Marco volt a professzorom.
Fiatal és ambiciózus ember volt, és e mellett jó professzor is.
De nekem.....
"Túl sokat flörtölt."
Vallua herceg vejének pozíciójára törekedett. Nem illő módon sokszor megérintett az engedélyem nélkül. E mellett pedig a beleegyezésem nélkül is megölelt, majd mikor már nem bírtam elviselni, amikor túl messzire ment és megpróbált megcsókolni, feljelentettem az akadémián.
Viszont engem űztek el mint zaklatót.
"Ha ez a fickó elcsábított és megbántott, miért nem tettél feljelentést a kezdetektől fogva?"
"Ha nem tetszett, miért nem sikoltottál?"
" Féltem, így még sikítani sem tudtam."
"Akkor miért most... Azt hiszem, nem tetszett, amikor újra rágondoltál. Aranyásó vagy?"
Semminemű tiltakozásom nem használt a vádak ellen.
Csak hat hónapig függesztették fel, mert megérintett egy diákot, én pedig kénytelen voltam elhagyni az akadémiát a zaklatások miatt, mert promiszkuizmussal* gyanúsítottak. Ezt követően a családom szégyenének tekintettek.
(*A szexuális partnerek gyakori váltogatása)
Csak erre az időre tudtam gondolni és bosszút akartam állni mindenáron.
Most még gyerek. De a jövőben egy hatalmas nagy szemétláda lesz!
"Nyugodjunk meg. Ha ok nélkül most így fogok viselkedni, akkor az örökbefogadás szóba sem jöhet."
Aztán Dubblede hercege bejött a szobába. Az összes ember meghajolt.
A találkozó első pontja a szponzorjelöltek áttekintése volt . Marco hátul leült a pódiumra.
– Jaj, te már megoldod az ilyen szintű matematikai feladatokat?
- Igen! Ismerned kell a számokat, hogy bekerülhess az Audit and Inspection Board-ba*. De maga a matematika amúgy is szórakoztató. Készítettem néhány képletet a tanárommal..."
(*Az Audit and Inspection Board egy nemzeti szervezet, aminek központja a dél-koreai Szöulban található . Elsődleges feladata az állami és közigazgatási szervek elszámolásainak ellenőrzése.)
" Hazug..."
Nevetséges volt számomra ez az információ ugyanis tudtam a jövőjét.
Marco Jude távolról sem csatlakozott az Audit and Inspection Boardhoz, hanem egy jelentéktelen akadémia karához csatlakozott. Szóval bolond volt, aki eldicsekedett nekem még régen, hogy milyen nagyszerű hálózata van.
Apja, Jude báró büszkén nevetett.
A baráti légkörből ítélve úgy tűnt, hogy a támogatott gyermek kiválasztása Jude báró és felesége kívánsága szerint fog történni.
A kérdezz-felelek szekció után Marco visszaült a mellettem lévő ülésre. Lenézett rám és suttogott.
- Láttad ezt, kölyök? Soha nem fogsz nyerni.
"Mi?"
Döbbenten néztem rá
Egy négyévestől tart...
Marco Judenak úgy tűnt, hogy a szponzori átvilágítás miatt jöttem el a találkozóra.
Az arca csupa izgalommal teli, mivel le akarja törni riválisai versenyszellemét minél hamarabb. Arra emlékeztetett, amikor a tudományos intézet professzora volt.
– Nos, talán úgy gondolhatod hogy mivel Dubbled hercege eddig békén hagyott, szóval nincs mitől tartanod, de miután örökbefogadott azt tehet veled amit csak akar. – folytatta vigyorogva. – Azt hallottam, hogy szegény gyerek vagy, igaz?
"........"
- Hallottam, hogy a császárné odadobott Dubbledének. Ez kb ugyanaz, mintha csak kidobtak volna kukába.
Marco, aki ezt mondta, nevetett, én pedig ökölbe szorítottam a kezem. Előző életemben hülye voltam. Nem tudtam semmit, és ijesztő volt egyedül lenni.
Sokszor meghajoltam anélkül, hogy egy szót tudtam volna mondani. De én már meghaltam háromszor és most a negyedik életem élem.
Azzal megharaptam Marco karját.
– Argh !
Amíg ő hason feküdt összekuporodva a karját dédelgetve, én gyorsan ökölbe szorítottam a kezem és megütöttem! Bumm!
- Aah! Aah !
Ahogy felhangzott a sikoly, többen rohantak felénk a csarnokot örző örök közül, és mikor megláttak minket, csodálkozva néztek ránk.
Az emberek azonnal megpróbáltak elszakítani Marcótól, de kihúztam még egy csomó haját, mielőtt sikerülhetett volna nekik.
– Mit csinált?! - a vazallusok a homlokukat ráncolták rám és Marcóra.
- Az a kis dolog, amitől... engem, hirtelen ...!
Az egyik kezemmel Markóra mutattam.
- Gyejünk csak, josszfiú !
- Mi ...?
- Azt mondta, hogy Dubbled herceg egy szemét!
Ezt még koldus koromban tanultam. Az nyer, aki az első ütést beviszi. És a higgadt nyeri a vitát.
Persze hátborzongató volt a herceg szeme láttára felhajtást csinálni, de jobb volt, mintha bolondnak néznek, akit csak üt.
De furcsa volt.
Miért lett ennyire csönd a szobában?
