Mangakuckó: love

A nő, aki elvitt a fürdőszobába, rámmosolygott, és óvatosan, nagy odafigyeléssel, hogy nehogy valamiképpen fájdalmat okozzon nekem, megfosztott kényelmetlen ruháimtól.

- Kérem hívjon Leának, kisasszony!
- Rendben.
- Most nagyon jól fogjuk érezni magunkat meleg vízben, és játszunk egy jót! Várja már?
- Igen.
- Ah, nagyszerű!
Lea hátba veregetett, mintha ez lett volna a világ legaranyosabb tette, és nem csak egyszerű fürdésről lenne szó.

Nem sokkal azután, hogy a többi cseléd is megérkezett, elkezdtem a teljes értékű fürdőmet.
Nagyon kényelmes volt, mivel nem kellett mást csinálnom, csak a meleg vízben ücsörögni, miközben engem mosdattak.

Egy kicsit nehéz volt visszatartani azt az inget, hogy megérintsem a puha habfelhőket a víz tetején.

Viselkedned kell! A csintalan gyerekeket mindenki utálja.

Tudtam, hogy egy alkalmazott segítsége, elengedhetetlen egy olyan gyermek életében, akiről a szülei nem gondoskodtak.

A cselédek kézmozdulatai, nagyon gyorsak és ügyesek voltak. Szóval nem volt olyan nehéz kibírni azt a kevés időt, amíg teljesen mozdulatlanul kellett maradnom.

Dubblede herceg rossz fiú volt, de nem olyan szemét, mint Val Lua herceg.

Nem ütött meg, hanem alkalmazott. Dubblede herceg, aki az én előnyömre beleegyezett, hogy maradhassak, nagyon kis mértékben zavargolódott.

A fürdés után Lea gyönyörű ruhába öltöztetett.

A ruhák, amiket Dowager császárné cselédje rám tett, nagyon kényelmetlenek voltak, mert durvaak és nagyok voltak rám.

Míg Lea begombolgatta a ruhámat, a cselédek fecsegtek.

- Tényleg örökbe fog fogadni a Mester?

- Még ha maga a császárné, Dowager parancsot is adott rá, ő nem az a típus, akit követni szokta azokat.

- De ő a sors gyermeke!

- Erről... - a szobalány az ajtóra nézett, és suttogva folytatta - Sokan azt mondják, hogy ez nem igaz, és csak félreértettek valamit a jóslatban. A baba testében rejlő isteni erő mennyisége ugyanis, nagyon alacsony.

Ez a pletyka volt az oka annak, hogy Val Lua herceg olyan rosszul bánt velem.

Sokan vannak, akik nem úgy gondolnak rám, mint a sors gyermekére.

- Ez nem olyan téma amit a kicsi előtt kellene megvitatnotok! - szidta le Lea a cselédeket, és a kezembe nyomott egy bogrét.

- Gyerünk, igyál csak belőle!

A meleg hangra egy kicsit megkönnyebbültem. Nehéz az élet, ha a cselédeid figyelmen kívül hagynak, mint Val Lua idejében.

Az édes ízz szétterjedt a szájban, olyan selymes volt, mint a bársony, és a keserű illatot elnyomták belőle valivel.

Leah engem nézett miközben én a forrócsokoládémat ittam, és úgy mosolygott mintha annyira aranyos lennék, hogy alig bírja ki anélkül, hogy ezt ki ne fejezze.

Mikor befejezetem, csak óvatosan letörölte a csokoládét a szám széléről.

- Most mehetünk a mesterhez?

Sajnáltam, hogy nem tudtam kanállal lekaparni a csokoládét a pohár aljáról, de csak bólintottam, és követtem Leah-t.

Kedvesnek kell lenned!

Az előző életemhez képest, ez a mennyország volt, és imádtam ezt az érzést.

Nem törődik velem, nem emeli rám a kezét, és adott nekem egy egész csésze csokoládét. Ez a legjobb hely ami csak létezik, hogy itt maradjak addig, amíg el nem tudom hagyni azt az országot biztonságban.

De nem hiszem, hogy a herceg majd könnyedén örökbe fogad majd. Ő egy olyan ember, akiről azt pletykálják, hogy hidegvérű ember, vér és könnyek nélkül. És eddig nem úgy tűnt, hogy a pletykák hazugságokon alapulnának.

Nem engedhetem, hogy elküldjön. Nem akarok újra meghalni, miután Val Lua herceg újra megver. Nem jó koldusnak sem lenni és éhen halni.

Lea a hercegi hivatalba vitt.

Láttam a herceget beszélni két férfival, akik tisztnek tűntek. Elengedtem Lea kezét, odafutottam a herceghez, és belecsimpaszkodtam a lábába.

Lea megrémült, egy tiszt pedig leválasztott róla és arrébb vitt.

Nem akarok újból szerencsétlenül meghalni!

- Nem akarok visszamenni! Nem eszem sokat. Nem fogom még egyszer ezt csinálni, csak azt szeretném, hogy valaki szeressen. Szóval kérem had-

Ekkor aztán a herceg mindenki meglepetésére felemelt, nekem pedig a nyakába kellett kapaszkodnom. Megsimogatott, majd odasúgta nekem - Ne tereld el a figyelmemet!

Gyengédebben öleltem át a nyakát, és az arcomat a nyakába fúrtam.

- Szejetlek hejceg. - suttogtam a nyakába, mire a herceg testtartása megkeményedett.

</§/>

Wigentra Birodalma, egy ország, ahol a világ legnagyobb kiterjedésű földje található.

Ezt a hatalmas földet, fel kell osztani több részre, és ha ez megvan, akkor megkapjuk a mai felipítését Wigentra hatalmi feléítését:

<5 Herceg>.

A három, egyenrangú fél, háromszöget alkotott, amely így kordában tudta tartani egymást, és e mellett pedig az egyesített hatalom az ország jólétét szolgálta.

Ez a háromszög jelentős változásokon ment keresztül.

Dubblede hercegsége, volt az egyetlen család, amely kiszorította az öt herceget, ezzel pedig megszerezte magának a háromszög egyik csücskét.

Dubblede kastélya, valóban nagy bravúrokkal dicsekedhetett.

A kastélyban volt egy kőpadló, egyetlen karcolás nélkül, és több hatszögletű oszlop, finom mintákkal díszítve. Egy luxus csillár, amely tükörként is zolgálhatna, a mennyezeten.

Kincsekkel telepakolt dekoratív szekrények mindenhol. Keleti és Nyugati szárnya, számtalan tornya, a mellette északon elterülő erdőt nem is említve. Ezeken kívül még sok más lenyügöző dolog helyezkedett el a kastélyban és környékén.

Dubblede hercegénél, egy ilyen hatalmas kastély tulajdonosánál, nem volt túl könnyű dolgom.

Nem fogadott örökbe csupán a cukiságom miatt.

De szerencsére nem volt teljes kudarc az ott maradási kísérletem.

Még ha nem is fogadott örökbe, adott egy szobát, hogy maradjak ott egy darabig.

Ha azonnal kirúgtak volna, talán Val Lua-hoz kerülök.

Ököllel takartam el a számat és felnevettem.

Nagyon tetszett a szoba, amit Dubblede hercege adott nekem. Nem volt idő unatkozni, mert sok játék, és játszótárs, valamint meleg, és hangulatos ágy volt benne.

És ennek már tíz napja, hogy ebben a kastélyban maradhattam. Ugyanis folyamatosan fizettem a lakbért.

- Mit mondott még a "kalapos hölgy"?

- Orihalkwon van, a jégi fvensíkon.

- Oriharkon! - kiáltott fel a hűbéres a hír hallatán.

A herceg ölében ültem, és bámultam, miközben ő egyre csak izgatottabb lett.

- Ez csodálatos. Hogy lehetsz ilyen okos?

- Ezért ő a sors gyermeke! - nevetett fel a hűbéres.

Fúrdalt a lelkiismeretem.

Valójában én egy hamis sors gyermek vagyok.

Nem mintha a reinkarnáció előtti emlékeimre ne emlékeznék. Nehéz éretten gondolkodni, miközben az embernek még "éretlen agya" van.

Ha elkezdek felnőttként gondolkodni, vagy napokig fel sem tudok kelni, olyan álmos leszek, vagy pedig, farkas éhes. Márpedig, amikor éhes, vagy álmos vagyok, teljesen babaként kezdek el viselkedni.

Az egyik vazallus felém nyúlt, hogy megsimogasson, vagy valami olyat csináljon, mint amiket az aranyos kisgyerekekkel szoktak a felnőttek, mire megugrottam, és a herceg nyakába csimpaszkodtam.

Kja, meglepődtem!

Meglepődtem, hogy valaki, akit nem ismertem, megpróbált megérinteni!

- Gyerek, te nagyon félénk vagy! - nevetett fel az öreg vazallus ahogy ezt mondta és visszahúzta a kezét.

- Elképesztő, hogy ilyen közel tudtok maradni egymáshoz!

- A többi gyerek már ha ilyen közzel lenne hozzá, már sírna és üvöltene.

- El tudná mondani nekünk, az oltár és a császári család történetét?

Azért beszéltem csak akkor, ha a herceg ülében ülhettem, mert Val Lua herceg bántalmazása miatt, a felnőtt férfiakat, igen ilyesztőnek találtam. Furcsa módon viszont, ez Dubblede hercegre nem vonatkozott

- Gyere le, és ülj ide - mondta a herceg, mire elengedtem a nyakát és leültem az ölébe.