.png)
"Szipogás"
"Szipogás"
Könnyes és taknyos sütit ettem. Az elmém ezzel egy időben teljesen üres volt. Dubblede hercege kicsinyes egy fickó. A maradék kenyeret meg tudom én enni. Mégis miért olyan dühös emiatt? Bosszús tekintettel néztem a velem szemben ülő hercegre.
Lea, aki hozta nekem a sütit , bűntudatos tekintettel ezt mondta:
- Korán lefeküdt, és nem tudott enni. Így...
– Így hát felkapta a szolgák által eldobott kenyeret.
"......"
Lea arca elsápadt. Továbbra is bűnösnek látszott, de nem Lea volt hibás.
Miután kissé jóllakottnak éreztem magam, Lea felé nyújtottam a kezem.
- Megyek...
Be akartam fejezni a sütiket. De nem akartam látni, ahogy a jó Leát egy rosszfiú szidja !
Ekkor a herceg felém nyújtotta a kezét. A herceg keze, amely a többi sütit éppen nekem akarta adni, megállt a levegőben...
A légkör hirtelen hidegebb lett.
"........"
"........"
"........"
- Mi a baj vele?
– Azt hiszem, fél öntől, mivel nem sokkal ezelőtt megszidta.
Leának igaza volt. Borzasztóan megijedtem attól, ahogy a herceg megfenyegetett. Egyedül a tekintete idegesített. Szóval azt mondtam,
– Visszamejek.
Lea gondterhelt pillantása alábbhagyott, és egy ponton az ajkába harapott, mintha elhatározta volna magát.
– Me... mester!
"......."
– A kisasszonynak be kell fejeznie az étkezését, úgyhogy jobb lenne ha vissza menne!
Úgy nézett ki, mint egy lovag, aki egyedül támad egy hadseregre. A herceg rám meredt, én pedig Lea karja mögé bújtam. A herceg hamarosan bólintott.
Amint elment, Lea felvett az ölébe, hogy minél hamarabb a szobámban legyünk.
Aztán gyorsan ki is ment.
Az arca sápadt volt, és az ajkai pedig remegtek. Lea, mint szolga aki a kastélyában él már egy ideje, tudhatta, milyen hidegszívű a herceg.
Szóval képzeld el, hogy milyen ijesztő lehet, ha így viselkedik.
"– Egy hozzá hasonló ember nagyon ritka."
Megborzongtam. Lea benyitott a szobámba és hozott nekem ennivalót. Zabkása volt benne gesztenyével.
Megveregettem a hasam, miután kiürítettem két tál zabkását.
- Sajnájom, hogy folyamatoszan éhes vagyok.
Lea könnyes arccal átölelt.
- Ne mondja ezt. A kisasszonynak sokat kell ennie, és aludnia.
Nevetett miközben lefektetett.
– Álmodjon szépet, kisasszony!
miután ettem, és nyugodtan aludtam, felébredtem. Tegnap este nagyon rosszul éreztem magam Lea miatt, ezért úgy döntöttem, hogy ma megmutatom neki, hogy milyen cuki is vagyok. – Leja, szejetlek!
A szobalányok majd elolvadtak, amikor megláttak, ahogy a pufók kis karjaimmal átölelem a lábát.
Lea szája sarka felfelé görbült.
Hirtelen egy szobalány, aki az ajtóra nézett, megmerevedett, és hamarosan az összes többi szobalánynak ugyanaz az arckifejezés ült ki az arcára.
"– Gasp, ez a rosszfiú!"
Dubbled hercege és hadnagya engem bámult. Sietve elbújtam Lea mögé.
-Kis... kisasszony...
A hadnagy és Lea egyszerre szólongattak. De én csak megráztam a fejem
" Nagyon ijesztő..."
Még mindig féltem a tegnap esti események miatt tőle .
Kissé kínjában, izzadtságcseppekkel az arcán, a hadnagy ezt mondta, a herceg felé fordulva - Mi lenne ha megpróbálná a nevén szólítani? Hátha előjön a kicsi...
"......"
A herceg csöndben maradt. Engem bámult, és egy pillanatra összevonta a szemöldökét.
A fejemben megráztam a fejem.
"– Bácsi, az a rosszfiú még a nevemet sem tudja."
Tíz napja voltam itt, de soha nem szólított a nevemen. Csak furcsa beceneveken szólított. Valószínűleg soha nem bontotta ki a Dowager császárnő által küldött adataimat.
– Leblaine.
a herceg a nevemen szólított.
"– Tudja a nevem?"
Annyira meglepődtem, hogy csak pislogni tudtam. A hercegnek volt egy híres története, hogy még Mina nevére sem emlékezett, pedig több mint három hónapja a palotában volt. Csoda volt, hogy a herceg emlékezett a nevemre.
"– De nem mintha egyáltalán érdeklődne irántam. "
A herceg ismét beszélni kezdett hozzám
- Mi a baj? Gyere ide.
Mindenki szeme rám szegeződött. Haboztam, de lassan kinéztem.
- Mef fogsz ütni?
– Nem foglak.
"- Már megtetted. Megütöttél a szavaiddal. A szavaiddal!"
Amikor bizalmatlan tekintettel néztem rá, kivett valamit a zsebéből. Egy nyalóka volt az.
– Sok minden van még itt.
"......"
Minden ellenérvet elvetettem, és odarohantam hozzá.
Valahogy úgy tűnt, minta egy arrogáns vigyor csücsülne a szája sarkában.
Igen, egy kicsit meglepő volt, hogy egy gyerek, akit az özvegy császárné küldött, besurran az éjszakába. A császári palotáról és a templomról is meséltem neki.
" Hány cukorka van? Gazdag, talán van tíz is."
A folyosón séta közben vitt engem az ölében. Valahányszor megláttak minket a folyosón így, megdöbbentek, és abbahagyták az épp végzett munkájukat.
Ez természetes reakció volt.
A herceg, aki már megállt, lerakott egy ajtó előtt.
"– Biztosan vannak itt cukorkák!"
Nagy várakozással nyitottam ki az ajtót és bementem.
Megdöbbentem, és nyeltem egyet, amikor megláttam, hogy cukorkák vannak mindenhol a szobában. A hercegre pillantottam.
"– Tényleg megehetem ezt az összeset?"
Kérdeztem a szemeimmel a hercegre pillantva engedélyért, mire a herceg csak annyit mondott monoton, érzelemmentes hangon. - Egyél annyit, amennyit csak akarsz.
"Istenem!"A cukorkakupachoz rohantam. Sok cukorka volt, amit még soha életemben nem kóstoltam meg.
Voltak olyan édeségek is amik a csomagolásuk alapján csokoládék, vagy talán májvacukrok lehettek. Gyorsan letéptem az egyikről a fényes arany csomagolást, és bedobtam a számba.
"...Ez nagyon finom!"
A herceg összevonta a szemöldökét, miután egy ideig sokkot kapva néztem magam elé. Viszont nem volt időm ilyesmivel törődni. A gazdagok minden nap ilyen finomságokat esznek?
Az édes csomók gyorsan elolvadtak a számba, a gyümölcsszirup íze pedig gyorsan szétterjedt a számban.
A letöbbet ebből a fajtából, már majdnem mind megettem.
Minden alkalommal, amikor rágtam rajta egyet, az arcom pufók lett és megremegett.
Gyorsan befejeztem azt ami a számban volt, és vettem is be a következőt.
Ezúttal egy nyalóka volt az amit kinéztem magamnak.
Már tettem is volna be a számba az édességet, mikor valaki tekintetét éreztem meg a tarkómon, így hát haboztam.
A hercegre pillantottam.
"Ha ezt mind megeszem.. Undorító leszek..."
Nem vettem észre azt már, mikor koldus voltam, hogy egyetlen falat megosztott étellel is tudtam szeretetet kimutatni?
Szóval felé nyújtottam egy cukorkát.
– Agyok nekegy egyet...
Rám pillantott, és zavartan összehúzta a szemét.
- Miért?
Nem mondtam semmit, míg lassan ismét kinyitotta a száját.
- Furcsa vagy.
"......"
Kicsit idegesítő.
"Megdoblak egy cukorkával, és majd úgy teszek minta csak véletlen lenne.."
Gondolkodtam rajta hogy megtegyem e, de eszembe jutottak a céljaimra, és lenyugtattam magam.
"Nagyon szükségem van ennek a rosszfiúnak a segítségére, ha nem akarok nyomorultul meghalni."
Jó kapcsolatot kell kiépítenem vele.
"Előző életeimben nem voltam tapasztalt, így nem volt esélyem, viszont ezúttal előnyöm van." – gondoltam magamban, miközben a karjaiba ugrottam.
– Herceg, köszönöm szépen a cukorkákat.
A herceg megdöbbent, de aztán elmosolyodott.
