LOM - 4. FEJEZET - JÖVENDÖLÉS

Visszatérve a székéhez, ismét meghallotta a távoli katedrális harangzúgását. Hétszer kondult meg, mire Zhou Mingrui lassan felállt, majd odament a szekrényéhez és kivette az aznapi ruháit.

Fekete ing, hozzáillő öltönnyel párosítva. A lábához szorosan hozzátapadt a nadrág. A keményített cilinderrel és azzal a halvány tudós levegővel, ami körbejárta, olyan érzést keltett benne mintha egy történelmi drámát nézne éppen, ami az angol viktoriánus korszakban játszódik

Hirtelen hangosan motyogni kezdett, miközben egy fanyar mosoly terült el az arcán, és megrázta a fejét - Nem megyek el arra az interjúra. Csak veszek néhány hozzávalót, hogy felkészülhessek egy új szerencsefokozó szertartásra....

Klein annyira aggódott a közelgő interjú miatt, hogy már ösztönösen vált. Így vette fel Zhou Mingrui is az egyetlen tisztességes ruhaszettet, mikor nem koncentrált eléggé.

Miután Zhou Mingrui vett egy mély levegőt, levette az öltönyt és a mellényt magáról, majd egy barnássárga kabátra cserélte. A cilinderét is egy ehhez illő, lekerekített szélű filckalapra váltotta. 

Ezzel a ruházattal az ágyához lépett, és felemelt egy négyzet alakú párnát. Az egyik kezével pedig benyúlt a párna, egy egyáltalán nem feltűnő kis lyukába, addig, amíg ujjai nem találtak egy közbenső réteget. 

Mikor visszahúzta a jobb kezét, már egy tekercs cetli volt a markában. Körülbelül nyolc darab halvány sötétzöld színű papírdarab. 

Bensonnak pillanatnyilag ennyi megtakarítása volt. Még a következő három nap megtakarításait is tartalmazta. Közülük kettő öt solis, a többi pedig egy solis volt. 

A Loen Királyság valutarendszerében a soli a második helyen szerepelt. A soli az ősi ezüstpénzekből származott. Egy soli tizenkét rézpennynek felel meg. A címletek pedig öt vagy egy soli voltak.

A valutarendszer csúcsán az arany font állt. Papírpénz formájában is elérhető volt, de akkor muszáj volt arany érme formájában is rögzíteni az értékét.  Egy arany font pedig húsz solinak felelt meg. Az arany fontból többféle címlet létezett. Mégpedig egy- öt- és tíz aranyfont címletekben. 

Zhou Mingrui kiegyenesített egy címletet, és megszagolta a halványszínű egyedi tintát rajta. 

Egyértelmű pénz szaga volt.

Talán Klein emlékfoszlányai, vagy épp állandó pénzvágya miatt Zhou Mingrui úgy érezte, hogy azonnal beleszeretett ezekbe a bankjegyekbe. 

Nézd csak! Milyen szép dizájnuk van! A szigorú és régimódi III. Györgyöt a két bajusza milyen imádni valóvá varázsolja...

És itt van a vízjel is, amit csak akkor lehet látni, ha a bankjegyet a fény elé, helyezed. Annyira csodás! A hamisítás elleni címke kifinomult dizájnja teljesen mássá teszi a hamis díszes kis másolatoktól!

 Zhou Mingrui csaknem egy egész percen keresztül csodálta, mielőtt kiválasztott volna két darab egyes címletű solit a csomagból. Ezután felgöngyölte a megmaradt bankjegyeket, és visszadugta őket a rejtekhelyükre. 

Miután szépen elegyengette a huzatot a lyuk körül, Zhou Mingrui szépen összehajtogatta a kettő címletet, amit kivett, és a barnássárga kabátja bal zsebébe csúsztatta. Elkülönítette a bankjegyeket azoktól a néhány pennytől, amit a nadrágja zsebében őrzött. 

Miután mindez megtörtént, egy kulcsot süllyesztett a jobb zsebébe, megfogott egy sötétbarnás papírzacskót, és gyorsan az ajtó felé vette az irányt.

Csoszogó léptei gyors tempóból az ajtóhoz közeledve egyre csak lassultak, mígnem teljesen meg nem állt.

Zhou Mingrui az ajtó előtt állt. Nem is emlékezett rá, hogy mikor kezdte el ráncolni a homlokát.

Klein öngyilkossága tele van bizonytalan elemekkel... Mennyi esély van rá, hogy nem történik velem másik "baleset" ha most így távozom innen?

Némi töprengés után Zhou Mingrui visszament az íróasztalához, és kihúzta a fiókját. Ebben volt benne a csillogó sárgaréz revolver, amit ki is vett.

Ez volt az egyetlen önvédelmi fegyvere, amire csak gondolhatott jelenleg, és ez volt az egyetlen, ami elég erővel is rendelkezett, hogy tényleg meg is védhesse magát vele. 

Bár még életében soha nem lőtt még, egy ilyen revolver előhúzása bárkit elijesztene.

Végigsimított a revolver hideg fémén, mielőtt bedugta volna a zsebébe, ahol a bankjegyei voltak. A pénzt a markában tartotta, míg az ujjai a fegyver markolatjához értek. Tökéletesen el volt rejtve.

Most már biztonságban érezte magát, ő, aki mindenről tudott egy keveset, de most aggódni kezdett.

Mi van, ha elrontom a lövést mikor igazán szükségem lenne rá?

Mivel elárasztották az ehhez hasonló gondolatok, Zhou Mingrui gyorsan nekiállt valami megoldást találni a problémára. Kihúzta a revolvert a zsebéből, és a tárat úgy forgatta, hogy az üres hely, ami az "öngyilkosság" után keletkezett benne, a fegyver kalapácsánál álljon meg, majd visszakattintotta a hengert.

Ily módon hajtott végre egy "üres körös" lövést.

Ezután visszadugta a helyére a revolvert, de a bal kezét még ott tartotta.

Jobb kezével a fejébe nyomta a kalapját, és kinyitotta az ajtót.

A folyosón napközben félhomály uralkodott, mivel a folyosó végén lévő ablakon át csak korlátozott mennyiségű napfény jutott be. Zhou Mingrui gyorsan lement a lépcsőn, és elhagyta a lakást, mielőtt beleélte volna magát a nap ragyogásába és melegébe. 

Bár még csak majdnem július volt, Mégis a nyár közepének számított Tingenben, ugyanis a Loen Királyságban északabbra terült el, így egyedi éghajlati jellemzőkkel bírt. A legmagasabb éves hőmérséklet még a 30 ℃-t sem érte el, és a reggelek hűvösek voltak. Az utcákat azonban teljesen beborította a koszos víz és a szétszórt szemét. Klein emlékei szerint ez nem volt ritka látvány az alacsonyabb jövedelmű közösségekben, még ha volt is csatorna. Végül is túl sok ember volt, és túl sok emberre volt szükség a túléléshez.

- Gyere és kóstold meg a finom sült halainkat!!

- Forró és friss az osztrigaleves!! Adagonként mindössze csak öt penny!

- Kagylót! Kagylót tessék! Friss a kagyló!

- Frissen szedett zöldségek a városon kívüli farmoktól! Olcsó és zsenge!

...

A zöldségeket és gyümölcsöket, na meg meleg ételt áruló mozgó árusok kiabálása hallatszódott az utcákon, miközben integettek a rohanó gyalogosoknak. Néhányuk megállt és alaposan átnézték az árut mielőtt vettek volna valamit. Mások csak türelmetlenül intettek a kezükkel, mert még nem találtak munkát maguknak aznapra.

Zhou Mingrui nagy levegőt vett, és beszívta az utca levegőjét, melybe ártalmas és illatos aromák vegyültek. Miközben erősen szorongatta a revolvert a bal kezében, mely szorosan tartotta a bankjegyeket is, jobb kezével lenyomta a kalapját, miközben kitérő mozdulatokkal gyorsan áthaladt a forgalmas utcán. 

A sűrűn lakott területeken biztos, hogy voltak tolvajok. Továbbá ebben az utcában nem hiányoztak a szegény polgárok sem, akik korábbi állásuk elvesztése után részmunkaidőben dolgoztak csak. Voltak éhező gyerekek is, akiket a felnőttek kihasználtak, hogy teljesítsék minden kérésüket. 

Addig haladt előre, amíg el nem ért egy olyan pontot, ahol a körülötte lévő zsúfoltság már nem érte el. Kiegyenesítette hátát, és felemelte a fejét, hogy szétnézzen az utcán.

Egy csavargó harmonikás bóklászott a környéken. A dallam hol kellemes volt, hol pedig gyors. 

Mellette több rongyos ruhájú, alultápláltság miatt, fakó bőrszínű gyerek volt. 

Hallgatták a zenét, és ütemre mozogtak. Saját készítésű koreográfiát használtak. Arcuk tele volt örömmel, mintha hercegek és angyalok lennének. 

Egy megkeseredett nő ment el mellettük, ruhái piszkosak voltak, bőre pedig színtelen.

Tekintete üresnek és lomhának tűnt. Csak akkor villant fel benne egy kis élet, amikor ránézett a gyerekekre. Mintha csak három évtizeddel ezelőtt látta csak volna magát.

Zhou Mingrui beelőzte őt, és befordult egy másik utcába, ahol megállt a Smyrin pékségnél.

A pékség tulajdonosa egy Wendy Smyrin nevű több mint hetven éves nagymama volt. A haja teljesen szürkésfehér volt, és mindig melegen mosolygott. Klein mióta az eszét tudta itt volt és kenyeret meg péksüteményeket árult. 

Ó... az általa sütött Tingen keksz és a citromos sütemény nagyon finom...

Zhou Mingrui lenyelte a nyálát és elmosolyodott. 

- Mrs. Smyrin, nyolc font rozskenyeret szeretnék

- Oh. Kedves Klein, hogy van a bátyád? Nem jött még vissza? - kérdezte Wendy mosolyogva.

- Majd még néhány nap múlva - válaszolt homályosan Zhou Mingrui.

Miközben átvette a rozskenyeret Wendytől, a nő felsóhajtott - Nagyon szorgalmas fiú. Biztos jó felesége lesz. 

Miután ezt mondta, ezután az ajkai felfelé görbültek, majd így szólt - De most már minden rendben lesz. Már végeztél a Khoy Egyetem történelem szakán ~. Ó, hamarosan pénzt fogsz tudni keresni, és nem kell többet megszállnod abban a lakásban ahol jelenleg élsz. Legyen legalább egy fürdőszobája amit sajátjodnak nevezhetsz majd!

- Mrs. Smyrin, ma nagyon energikusnak tűnik. - mondta Zhou Mingrui egy száraz mosollyal az arcán.

Ha Klein sikeresen teljesíti az interjút, és oktató lesz a Tingeni Egyetemen, akkor igaz, hogy a családja máris magasabb társadalmi és gazdasági pozícióba kerülne.

Emléktöredékeiben egyszer arról fantáziált, hogy bérel egy családi házat a külvárosban. Az emeleten öt-hat szobával, két fürdővel, egy hatalmas erkéllyel, két szobával, egy étkezővel, nappalival, konyhával. Na meg egy pince is járna hozzá.

És ez nem csak egy vágyálom volt. A Tingeni Egyetem próbaidős oktatóinak is két arany font volt a heti fizetése. A próbaidő letelte után pedig a fizetést három arany fontra és tíz solira növelték volna. Tudni kellett, hogy Klein bátyjának, Bensonnak mindössze egy font és tíz soli volt a heti fizetése annak ellenére, hogy annyi éven át dolgozott. Az egyszerű munkások a gyárban pedig még egy fontot sem kaptak, legjobb esetben pedig majdnem annyit. A bungaló bérleti díja pedig körülbelül tizenkilenc solitól egy font és tizennyolc soli lehetett. 

- Ez a különbség aközött, hogy havi három-négyezer jüan vagy tizennégy-tizenötezer jüant keresel... - motyogta magában Zhou Mingrui.

Mindez azonban csak akkor lesz lehetséges, ha a Tingeni Egyetemre, vagy a Backlund Egyetemre megy el interjúra.

Nem volt sok más lehetőség az állmai megvalósítására. A kapcsolatok nélküli emberek nem kaphattak ajánlásokat a közalkalmazotti munkákra. Akik történelmet tanultak, azok munkalehetőségei korlátozottabbak voltak. Nem volt nagy kereslet magántanácsadókra az arisztokraták, bankok vagy épp iparmágnások körében. 

Figyelembe véve, hogy Klein által hátrahagyott tudás töredezett és hiányos volt, Zhou Mingrui kínosan és lelkiismeret-furdalásosan érezte magát, Mrs. Smyrin elvárásaival szemben.

- Nem. Mindig is ilyen fiatalos voltam! - felelte Wendy humorosan.

Miközben beszélt, a kimért tizenhat rozscipót belerakta a barna papírzacskóba, amit Zhou Mingrui hozott magával otthonról. Majd kinyújtotta jobb kezét és így szólt - Kilenc penny.

Minden rozscipó körülbelül fél fontot nyomott, mivel a különbségek elkerülhetetlenek voltak.

- Kilenc penny? Nem tizenegy penny volt két napja? - kérdezte öntudatlanul Zhou Mingrui.

15 pennybe került az előző hónap előtti hónapban...

- Köszönetet kell mondani azoknak, akik az utcán tiltakoztak a gabonatörvény visszavonásáért - mondta Wendy, miközben vállat vont.

Zhou Mingrui bizonytalanul bólintott. Klein emlékei ezzel kapcsolatban elég hiányosak voltak. Csak arra emlékezett, hogy a gabonatörvény alapelve a hazai mezőgazdasági termékek árának védelme. Mielőtt az árak egy bizonyos szintre emelkedtek, leállították a gabonaimportot olyan déli országokból, mint Feynapotter, Masin, Lenburg.

Miért tiltakoznának az emberek ez ellen?

Anélkül, hogy Zhou Mingrui mondott volna valamit, óvatosan félve, hogy a végén kihúzza a revolvert, elővette a bankjegyeket, és átnyújtotta az egyiket Mrs. Smyrinnek. 

Három rézpennyt kapott vissza. A nadrágzsebébe gyömöszölte őket, elvette a kenyereket tartalmazó papírzacskót, és az utca túloldalán található "Hús és zöldség" piac felé indult. Keményen dolgozott a borsóval párolt birkahúsért, amit a húga kért tőle. 

Volt egy főtér a Vaskereszt utca és a Nárcisz utca kereszteződésében. Sok sátrat emeltek ott fel, ahol furcsa és vicces ruhákba öltözött bohócok szórólapokat osztogattak.

- Holnap este cirkuszi előadás lesz? - Zhou Mingrui az emberek kezében lévő szórólapokra pillantott, miközben az orra alatt félhangosan olvasta azok tartalmát.

Melissának biztos, hogy tetszene. De vajon mennyi lehet a belépő?

Ezzel a gondolattal a fejében indult el közelebb.

Épp mikor egy vörösre és sárgára festett arcú bohóc készült megkérdezni erről, egy rekedt női hang csendült fel mellette.

- Kipróbálnál egy jóslást?

Zhou Mingrui tudat alatt elfordította a fejét, és egy hegyes kalapot és hosszú fekete ruhát viselő nőt pillantott meg egy kicsi sátor előtt állni.

Arca vörös és sárga festékkel volt telemázolva, szeme pedig mély szürkéskék volt.

- Nem - rázta meg a fejét válaszul Zhou Mingrui. Nem volt tartalék készpénze a jóslásra.

A nő nevetett, és azt mondta - A tarot jóslásom nagyon pontos.

Tarot... - Zhou Mingrui azonnal elképedt.

Ez a dolog teljesen megegyezett a Földön lévő kifejezéssel.

A Földön ugyanis a Tarot kártyákat jóslásra használták. Olyan rajzok díszítették a kártyákat, amik mind különböző jelentéssel bírtak.

Várj... - Hírtelen felidézte a Tarot eredetét ebben a világban.

Nem a hét ortodox istentől származik, és nem is ősi örökség. Ehelyett az Intis Köztársaság akkori konzulja, Roselle Gustav hozta létre több mint 170 évvel ezelőtt.

Ez a Roselle úr találta fel a gőzgépet, továbbfejlesztette a vitorlást, megdöntötte az Intis Királyság önkényes uralmát, és a kézművesség istene is elismerte. Ő lett az Intis Köztársaság első konzulja.

Később más nemzeteket támadott meg, és védelme alá helyezte Lenburgot és más nemzeteket. A Loen Királyságot, Feynapottert, Feysac Birodalmat és más északi nemzeteket pedig meghajlásra kényszerített az Intis Köztársaság előtt. Ezt követően a Köztársaságot  Birodalommá változtatták át, és ő lett az önjelölt "Cézár császár".

Roselle uralkodása alatt kapta meg a Kézműves Egyház első nyilvános szent kinyilatkoztatását az ötödik korszak óta. Azóta a kézművesség istene a gőz és a gépek istenére változott.

Roselle találta fel a tarot jóslást. Megalapította a papíralapú kártyák korabeli rendszerét és játékstílusát is. Sok ismerős stílus volt, amelyet Zhou Mingrui ismert. Mint például az Upgrade, a Fighting the Landlord, a Texas Poker és a Quint...

Ezen kívül az általa kiküldött tengeri flották felfedeztek egy tengeri utat, amely viharos tengereken keresztül a déli kontinensre vezetett. Ezzel pedig megkezdődött a gyarmatosítás korszaka.

Sajnos idős korára elárulták. Az ötödik korszak 1198-as évében az Ötök Lángoló Nap Egyháza, az egykori Intis királyi család - a Szauron család - és más arisztokraták egyesítették erőiket és meggyilkoltatták. Végül a Fehér juhar palotában halt meg.

Ez... - Az ilyen általános ismeretek felidézése hirtelen ténnyé vált.

Lehet, hogy egy reinkarnációs rangidős?

Ezt szem előtt tartva Zhou Mingrui kíváncsivá vált, hogy hogyan is nézhetnek ki a tarot kártyák. Ezért biccentett a festett arcú, hegyes süveges hölgynek, és azt mondta - Ha az... Nos... Ésszerű az ár, akkor megpróbálom.

Az asszony azonnal, nevetve rávágta - Uram, ma ön az első, tehát a ház állja.

LOM - 1. FEJEZET - KARMAZSINVÖRÖS

Fáj!

Nagyon fáj!

Rettentően fáj a fejem!

A rikító és káprázatos, morajokkal teli álomvilág azonnal összetört. Az alvó Zhou Mingrui szokatlan lüktető fájdalmat érzett a fejében, mintha valaki újra és újra rúddal csapott volna rá. Nem, ez inkább olyan volt, mintha egy éles tárgy, újra és újra átszúrtak volna a halántékán, majd egy csavart!

Jaj… Zhou Mingrui kábulatában megpróbált megfordulni, felnézni és felülni; azonban teljesen képtelen volt mozgatni a végtagjait, mintha elvesztette volna az uralmát a teste felett.

Úgy tűnik, hogy még mindig nem vagyok ébren. Még mindig az álmomban vagyok… Ki tudja, talán a következő jelenetben azt gondolom, hogy már ébren vagyok, de valójában még mindig aludni fogok…

Zhou Mingrui, akinek nem voltak ismeretlenek a hasonló történések, igyekezett minden erejével összpontosítani, hogy elkerülje a sötétség és a zűrzavar által ráhelyezett béklyókat.

Azonban, miközben még álmodozott, az a csöpnyi akarata, amit elő tudott kaparni magából, éteri volt, mint egy múló köd. Gondolatait nehéznek találta kordában tartani és önmagába nézni. Bármennyire is próbálkozott, mindig elvesztette a figyelmét, ahogy véletlenszerű gondolatok bukkantak fel az elméjében.

Miért fájna hirtelen ilyen elviselhetetlenül a fejem az éjszaka közepén?

És nagyon fájdalmas!

Lehet, hogy agyvérzés?

Basszus, ne mondd, hogy fiatalon fogok meghalni?

Fel kell ébrednem! Most!

Eh? Miért nem fáj annyira, mint korábban? De miért van még mindig olyan érzésem, mintha egy tompa kés hasítana az agyamba…

Látszólag nem fogok tudni tovább aludni. Hogyan jelenjek meg holnap a munkahelyemen?

Miért gondolok még mindig a munkára? Ez egy migrén. Természetesen szabadságot kell kivennem! Nem fogok aggódni a főnököm morogása miatt!

Hé, így fogalmazva nem tűnik olyan rossznak. Hehe, a végén lesz egy kis szabadidőm magamra!

Lüktető fájdalom öntötte el Zhou Mingrui-t, lehetővé téve számára, hogy lassan felhalmozzon elég erőt, hogy végül meg tudta mozdítani a hátát és kinyitni a szemét. Végre kiszabadult álomvilágból.

A látása először elmosódott volt, mielőtt egy halvány karmazsinvörös átvilágította volna. Csak egy vaskos fából készült dolgozóasztalt látott maga előtt. Közepén egy felnyitott jegyzetfüzet volt durva, sárga lapokkal. A címet figyelemfelkeltően írták furcsa, mélyfekete betűkkel.

A jegyzetfüzet bal oldalán egy halom szépen elrendezett könyv volt, körülbelül nyolc darab. A jobb oldali falat szürkésfehér csövek szegélyezték, amelyekhez fali lámpák társultak.

A lámpának klasszikus nyugati stílusa volt. Körülbelül feleakkora volt, mint egy felnőtt feje, belső átlátszó üvegréteggel és fekete fémrácsos külsővel.

A lámpa alatt átlósan egy fekete tintapalack volt halványvörös fénybe burkolva. Dombornyomott felülete elmosódott angyalmintát formált.

A tintapalack előtt és a jegyzetfüzet jobb oldalán egy sötét színű toll feküdt, teljesen kör alakú testtel. A hegye halványan csillogott, míg a kupakja közvetlenül egy sárgaréz revolver mellett pihent.

Egy pisztolyt? Egy revolver? - Zhou Mingrui teljesen ledöbbent. Az előtte lévő dolgok idegenek voltak számára. Nem hasonlított a szobájához!

Miközben döbbent és zavarodott volt, felfedezte, hogy az íróasztalt, a jegyzetfüzetet, a tintapalackot és a revolvert egy bíbor „fátyol” borítja, ami az ablakból kiszűrődő fény eredménye.

Tudat alatt felemelte a fejét az előtte lévő dolgokról, és apránként felfelé fordította a tekintetét is.

A levegőben egy karmazsinvörös szín hold lógott magasan a „fekete bársonyfüggöny” hátterében, és csendesen izzott magában.

Ez… - Zhou Mingrui megmagyarázhatatlanul elborzadt, ahogy hirtelen felállt. Mielőtt azonban a lába teljesen kiegyenesedett volna, az agya lüktető fájdalommal tiltakozott. Emiatt átmenetileg elvesztette az erejét, és irányíthatatlanul esett is. A feneke erősen nekicsapódott a termetes faszéknek.

Pa!

A fájdalom keveset tett. Zhou Mingrui ismét felállt, és megtámasztotta magát. Zavartan megfordult, miközben elkezdte felmérni a környezetet, amelyben tartózkodott.

A szoba nem volt túl nagy, mindkét oldalán barna ajtó volt. A szemközti fal közelében egy alacsony faágy volt.

Az ágy és a bal oldali ajtó között egy szekrény volt. Két ajtaja kitárva, alatta pedig öt fiók volt.

A szekrény oldalán egy szürkésfehér cső égtelenkedett a falon, embermagasságban. Azonban ezt egy furcsa mechanikus eszközhöz kötötték, aminek kapcsán több helyen szabaddá vált fogaskerekek és csapágyak voltak láthatóak.

A szoba jobb sarkában, az asztal közelében szénkályhákra emlékeztető tárgyak ültek, valamint leveses fazekak, vasfazekak és egyéb konyhai eszközök.

A jobb oldali ajtó túloldalán volt egy öltözőtükör, két repedéssel. Az alja fából készült, a minták egyszerűek és simák voltak.

Zhou Mingrui egy pillantást vetve bele észrevette magát a tükörben – a jelenlegi magát.

Fekete haj, barna szemek, vászoning, vékony felépítésű, átlagos megjelenésű test és meglehetősen éles vonások…

Ez… -  Zhou Mingrui azonnal fellélegzett, amikor sok tehetetlen és zavaros találgatás jelent meg a fejében.

Az ősi európai stílusú revolver és a földi holdtól eltérő bíbor hold csak egyet jelenthet!

Re-Reinkarnálódtam volna? -  Zhou Mingrui kissé kitátotta a száját.

Webregények olvasásán nőtt fel, és gyakran fantáziált ilyen jelenetekről. Egy pillanatra azonban nehezen tudta elfogadni a helyzetet, amikor egyben találta magát.

Valószínűleg ez azt jelenti hogy szeretni a fantáziát? - Egy perc múlva Zhou Mingrui már elátkozta magát, miközben megpróbálta a legjobbat kihozni kedvezőtlen helyzetéből.

Ha nem lenne a még mindig lüktető fejfájása, amitől alig tudott gondolkodni, akkor könnyebb dolga lenne, de így is világossá vált számára, amit már határozottan gyanított, hogy nem álmodik.

Nyugodj meg, nyugodj meg, nyugodj meg… - Néhány mély lélegzetvétel után Zhou Mingrui keményen dolgozott, hogy abbahagyja a pánikot.

Abban a pillanatban, ahogy elméje és teste megnyugodott, az emlékek elkezdték elárasztani, ahogy lassan megjelentek az elméjében!

Klein Moretti, az északi kontinens Loen Királyságának állampolgára, Awwa megye, Tingen városa. Emellett nemrég végzett a Khoy Egyetem Történelem Tanszékén…

Apja a császári hadsereg őrmestere volt, aki feláldozta magát a déli kontinenssel vívott gyarmati konfliktus során. A gyászjáradék lehetőséget adott Kleinnek, hogy magánnyelviskolában tanuljon, és megalapozta az egyetemi felvételét…

Édesanyja Evernight Istennő híve volt. Abban az évben hunyt el, amikor Klein letette a felvételi vizsgát a Khoy Egyetemre…

Volt egy bátyja és egy húga is. Egy két hálószobás apartmanban laktak együtt…

Családjuk nem volt tehetős, helyzete akár szegényesnek is mondható lett volna. Jelenleg a családot kizárólag az idősebb testvér tartotta fenn, aki egy import-export cégnél dolgozott ügyintézőként…

Történelem végzettségűként Klein megismerte az ősi feysac nyelvet – amelyet az északi kontinensen minden nyelv eredetének tartottak –, valamint a hermész nyelvet, amely gyakran előfordult az ókori mauzóleumokban, valamint az áldozati és imádkozó szertartásokról szóló szövegeket…

Hermész nyelv? - Zhou Mingrui elméje felkavarodott, ahogy kinyújtotta kezét, hogy megdörzsölje lüktető halántékát. Tekintetét az asztalra vetette a felnyitott jegyzetfüzetre. Észrevette, hogy a megsárgult papíron a szöveg furcsából idegenné vált, mielőtt idegenből valami ismerőssé vált volna. Aztán valami olvasmányossá változott.

Hermész nyelven írt szöveg volt!

A sötét tinta a következőket írta:

– Mindenki meghal, én is.

Sziszegés! - Zhou Mingrui megmagyarázhatatlanul elborzadt. Ösztönösen hátradőlt, hogy növelje a távolságot közte és a notesz, valamint a rajta lévő szöveg között.

Mivel nagyon gyenge volt, majdnem elesett, de sikerült kinyújtania a kezeit, hogy megfogja az asztal szélét. Érezte, hogy a környező levegő felkavarodik, mintha halk morajok zengnének benne. Az érzés olyan volt, mintha fiatalon rémtörténeteket hallana amit a vének meséltek.

Megrázta a fejét, és azt hitte, hogy minden csak illúzió. Zhou Mingrui megtalálta az egyensúlyát, és elfordította a tekintetét a jegyzetfüzetről, miközben levegőért kapkodott.

Tekintete ezúttal a csillogó sárgaréz revolverre esett. Hirtelen felvetődött benne egy kérdés.

Klein családi helyzetével hogyan lehet pénzük vagy eszközeik revolvert vásárolni?

Zhou Mingrui nem tudta nem a homlokát ráncolni.

Mélyen gondolkodott, és hirtelen felfedezett egy vörös kéznyomot az asztal oldalán. A színe mélyebb volt, mint a holdfény, és sokkal vastagabb, mint a „fátyol”.

Rohadt kézlenyomat volt!

Egy véres kézlenyomat? - Zhou Mingrui tudat alatt megfordította jobb kezét, amely az asztal szélét fogta. Lenézett, és látta, hogy a tenyerét és az ujjait vér borította.

Ugyanakkor a lüktető fájdalom a fejében folytatódott. Bár kissé gyengült, szüntelenül folytatódott.

Betörtem a fejem?

Zhou Mingrui sejtette, miközben megfordult, és a repedt öltözőtükör felé sétált.

Néhány lépéssel később egy fekete hajú, közepes testalkatú és barna szemű alak tűnt fel tisztán előtte. Az illetőnek kifejezetten tudós kisugárzása volt.

Ez az én jelenem? Klein Moretti?

Zhou Mingrui egy pillanatra megdöbbent. Mivel éjszaka nem volt elegendő világítás, valamit nem látott tisztán. Addig ment előre, amíg már csak egy lépésre nem állt a tükörtől.

A bíbor fátyolszerű holdfényt világításként használva elfordította a fejét, és megvizsgálta a halántékát.

Tiszta tükröződés jelent meg a tükörben. Halántékán groteszk seb volt égési nyomokkal a peremén. Vér szennyezte a seb környékét, és szürkésfehér agynedvek szivárogtak belőle.