ORV 6. fejezet

A fizetős szolgáltatás indítása (5)

Az emberek pánikba estek, amikor meglátták a vagonban körös-körül ugráló rovarokat.

- H-Hé! Miért tetted ezt?…

Míg néhányan értetlenül bámultak csupán, a gyorsabb észjárásúak már felém is kezdtek nyomulni.

– Te rohadék!

- …Jobb lenne, ha minél előbb megtalálja őket... Ugyanis már csak három perc van hátra.

Ezek a szavak tettek csak be igazán. Az emberek úgy rohangáltak a metró ülései között mindenfelé, mint az eszüket vesztett vadállatok.

- Megszereztem! Aaack!

A szerencsések öröme, mikoris megszereztek egy rovart, valamint az őket ért ezutáni rosszindulatú támadások miatt, a kocsi kaotikussá vált.

- Hé, miért tetted ezt? Nem adhattad volna csak oda nekik a rovarokat?

Visszanézve láttam, hogy Kim Namwoon feláll.

 Óvatosan válaszoltam neki, aki felém közeledett: 

- 12 ember maradt.

–… huh?

– Három rovar maradt a gyűjtőhálóban.

Kim Namwoon egy pillanatra összeráncolta a homlokát, majd mielőtt beszélni kezdett szélesen elmosolyodott: - 12-ből 3? Hahahaha! Igen. Nem mindegyik tud túlélni? Szóval ezért dobtad el azt a dolgot?

- Igen.

– Na ne nevettess.

- …?

- Egy józan ésszel rendelkező ember ezért nem tenne ilyesmit. - Kim Namwoon mosolya csak szélesebb lett. - Mondd meg őszintén. Csak látni akartad ezt a jelenetet, nem?

Eszembe jutott az a Kim Namwoon, akit a Túlélés módjaiból ismertem.

Ebben a pillanatban egy üzenetet hallottam a fejemben: [Exkluzív képesség, „Karakterlista” aktiválva.]

Ezután kinyílt egy ablak a szemem előtt. Még mindig nem tudtam pontosan, mi a tulajdonságom, de az előttem lévő ablakra néztem.

[Karakter információ]

[Név: Kim Namwoon.

Kor: 19

Csillagkép-támogatás: Nincs (jelenleg két csillagkép érdeklődik a személy iránt).

Privát attribútum: Chuunibyou (általános)

Exkluzív készségek: Szokatlan alkalmazkodóképesség Lv. 3, Késsel történő harc Lv. 1, Feketítés Lv. 1

Összesített statisztika: Gyorsaság Lv. 3, Erő Lv. 4, Állóképesség Lv. 6, Varázserő Lv. 4

Összesített értékelés: Egy chuunibyou, akit egy különleges alkalom megfeketített. Javasoljuk, hogy ne keveredjen vele összetűzésbe.]

A túlélés módjaiban megjelent chuunibyou többsége öngyilkos lett, mert nem tudták elviselni a valósággá vált rémálmot. Az előttem lévő chuunibyou, Kim Namwoon azonban más volt.

Ő volt a Téveszmés Démon, Kim Namwoon. A fiatalember, aki később ezen a becenéven vált ismertté, nem egy közönséges chuuni volt.
Ez a fiatalember már régóta várt a világ pusztulására, és „szokatlan sebességgel” alkalmazkodott ehhez a világhoz.

- Mit szólnál hozzá, ha egy csapatot alkotnánk csak mi ketten? Na? - Az a fiatalember most ajánlatot tett nekem.

[Kim Namwoon karakternek jó benyomása van Önről.]

[A „Kim Namwoon” karakterrel kapcsolatos ismeretei egyre jobban bővülnek.]

Azonnali túlélésem garantált volna, ha kezet fognék Kim Namwoonnal. Ha nem olvastam volna a Túlélés módjait, talán egy kicsit másképp döntök.

– Sajnálom, de szeretek egyedül lenni.

— Igazán? Hmm, ez sajnálatos. - Kim Namwoon egyszerűen csak végignyalta az ajkát, és közelebb lépett hozzám. - Akkor félre tudnál lépni? Van egy közös ügyem azzal az idős hölggyel a hátad mögött.

Szavait hallva hátranéztem, és láttam, hogy a vérző, főldön kuporgó nagymama már alig lélegzik.

– Mit akarsz csinálni?

– Muszáj ezt kérdezned?

– Nem fogsz el inkább egy bogarat?

– Miért fognék el egyet is? - Kim Namwoon nevetett. – Már van előttem egy rovar.

Éreztem Kim Namwoon gyilkos auráját. A karakterét, aki csak a regényben létezett, élénk őrültséggel a szemében nézett szembe velem. Ezért egy kicsit meg is ijedtem.

Kim Namwoon valóban olyan volt, amilyennek elképzeltem.

[A 'Kim Namwoon' karakter megértése enyhén csökkent irányodba.]

- Mit nézel? Nem fogsz gyorsan félrevonulni?

– Ez nehéz ügy.

- Mi?

– Nem lépek félre.

- Haha, most az igazságosság apostolát fogod utánozni? Több személyiséged van talán? - nem válaszoltam neki.

Sötét árnyék kúszott lassan Kim Namwoon arcára, és csillogó szemei ​​egyre hidegebbek lettek. – Nem, várj csak egy percet! Odadobtad a hálót, hogy ezt csináld. Ezt tervezted az elejétől fogva? Igazán?

“…”

- Meg akarod menteni a nagymamát? Hahaha! Elképesztő! Igazán elbűvölő! Nem? Igazam van?

Még mindig nem válaszoltam neki. Ahogy alaposan végigmértem ezt a fickót, régi emlékek bukkantak fel bennem újra.

- Ah! Kiderült, hogy te vagy az az ember, akit a legjobban utálok. Minden vén barom egyforma.

Azok az emlékek ugráltak a szemem előtt mikor csalódott voltam a könyvet olvasva ez miatt a fickó miatt.

[A 'Kim Namwoon' szereplő megvet téged.]

- Mit mondtál?

Megfontoltam az időzítést, és lehajtottam a fejem, elkerülve az öklöt, amely még azelőtt repült el a fejem felett, hogy a szavaimnak véget vetettem volna.

– Ó, nem is rossz!

Annak ellenére, hogy tudtam, hogy közeleg, forróságot éreztem a fejem felett. Nem hétköznapi ütés volt.

[Feketítés Lv.1]

Kim Namwoon egész testéből sötét aura emelkedett ki. Ez volt a 'chuunibyou' attribútum kizárólagos képessége.

Ritkaság volt az első forgatókönyv vége előtt felszabadítani egy képességet, de Kim Namwoon-on már megmutatkozott egy képesség. Megvolt az oka annak, hogy a főszereplő beszervezte őt, a pszichopata természete ellenére.

Puff!

Miután eltalálta, a jobb vállam görcsbe rándultam. Nem nyerhettem ellene ha továbbra is így küzdök.

…Használjam most „azt”? - ránéztem az órára, amikor hallottam egy üzenetet.

[A „Kim Namwoon” karakterrel kapcsolatos ismeretei egyre jobban bővülnek]

[Közel jár az exkluzív „Mindentudó Olvasó Nézőpontja Lv.1” készség használati feltételeihez.]

Mindentudó Olvasó nézőpontja? Mi volt ez?

[A „Mindentudó Olvasó nézőpontja” exkluzív készség használati feltételei Lv. 1 elérve!]

Kim Namwoon ökle elszalasztott engem, és a földet érte.

- Haha, mi?! Csak nem lettem erősebb?

Halvány ökölnyom maradt a földön. Kim Namwoon apránként felismerte jelenlegi erejét.

Kwang! Kwang! Kwang!

Az ököl, amely egyetlen ütéssel el tudott törni egy csontot, folyamatosan a földet érte. Kim Namwoon csalódott volt, és nem tudott uralkodni az indulatain. – Ó, miért nem üthetlek meg?

Persze nem tudott megütni. Mindez a második képességemnek volt köszönhető.

[Exkluzív képesség, Mindentudó Olvasó nézőpontja Lv. 1 aktiválva!]

Amint ez a képesség aktiválódott, úgy tudtam megfigyelni Kim Namwoon támadási irányát, mintha a belső gondolataiban olvastam volna. Például így…

[ Jobb oldal. ]

Gyorsan a másik oldalamra fordultam.

[ Jobb szem. ]

Aztán gyorsan lehajoltam és elkerültem a repülő öklét.

– Nagyon ügyes vagy abban, hogy nem ütnek meg!

Indokolatlan volt az ellentámadás, mert szörnyű voltam a sportban, de legalább a legtöbb támadást elkerülhettem.

[ Bal comb. ]

Ez elég volt az idő húzásához. A legfontosabb az volt, hogy időt nyerjünk. Először elkerültem Kim Namwoont, és a levegőben lévő órára mutattam. – Két perc van hátra, kölyök.

A megszorongatott Kim Namwoon felváltva nézett rám és a nagymamára. – A fenébe!

A választás pillanatában Kim Namwoon tekintete a nagymamára esett.

Kénytelen voltam megragadni a nagymamát és oldalra gurulni. Ha a nagymama meghal, Kim Namwoon tisztázza a forgatókönyvet. Nem számít, hogy mi lesz, de ezt a fickót egyáltalán nem akartam a következő forgatókönyvben látni.

– Haha, tudtam, hogy így fogsz tenni. -  amikor Kim Namwoon kivett valamit a táskájából, baljós érzésem támadt.

Egy penge csillant meg a fluoreszkáló fényben. Ez egy hordozható MacGyver kés volt. Elfelejtettem. Ez a személy egy megrögzött katonai otaku volt.

Swiiik-

Kapcsolódás történt a technikai készség „Késharc” és az erősítő készség, a „Feketekedés” között. A penge iránya nyilvánvaló volt.

[ Szív.]

Ez egy olyan támadás volt, amelyet akkor sem lehetett elkerülni, ha tudtam az irányt. Szóval gyors ítéletet hoztam. Ha nem tudtam elkerülni a támadást, jobb volt, ha lehetőség szerint minimális sebzést okozó helyre irányítom.

Chiiiik! 

A penge nem sokkal, de elkerülte a szívemet, és mély vágást ejtett a vállamon.

Fájt. Nagyon fájt. Perzselő fájdalom terjedt szét a bőrömben. A látásom megremegett, és úgy éreztem, közeledik a halál.

– Haha, most halj meg!

A forgatókönyv végéig hátralévő idő 1 perc 30 másodperc volt. A nagymama felé pillantottam. Sajnáltam a nagymamát, de most tényleg ezt kellett használnom.

- Chungil Gimnázium, 2. évfolyam, Kim Namwoon. Egy kérdésem van hozzád.

- …Mi?

– Szerinted a rovartojás élőlény?

Kivettem a zsebemből annak a szöcske holttestét, akit korábban megöltem. A kövér tojászsák egyértelműen bőséges volt. Valami pukkanás hangja hallatszott, és valami folyadék ömlött ki. Az undorító érzés átterjedt a kezemen, amikor meghallottam egy üzenetet.

…….
[Megöltél egy élőlényt.]
[100 érmét szereztél további kompenzációként.]
[Megöltél egy élőlényt.]
[100 érmét szereztél további kompenzációként.]
…….

Rengeteg üzenet bombázta a fülemet.

Kim Namwoon a homlokát ráncolta. - Rovartojás? Mit beszélsz itt hirtelen? Próbálod vesztegetni az időt?

- Azt hiszem.

- Honnan tudhatnék ilyesmit? Mindig aludtam a biológia órákon. - Kim Namwoon a véres vállamra nézett, és boldogan felnevetett. - De van egy dolog, amit biztosan tudok. Tudod mi az?

- Micsoda?

– Mindjárt meghalsz! - Kim Namwoon megmozdította a svájci kését, mielőtt válaszolhattam volna. Ez egy olyan támadás volt, amelyet nehéz volt elkerülni.

[Nagy számú érmét szereztek be! Szeretnéd megnézni az érmehasználati tippeket?]

Kihagytam a fülembe vágó magyarázatot. Nem kellett hallgatnom, amikor már tudtam a tartalmát.

- Nem, te fogsz meghalni – köptem ki, miközben magamban még valamit motyogtam.

[2700 érmét fektettek be az „állóképességbe”.]

[Állólépesség Lv. 1 -> Állóképesség Lv. 10]

[Az állóképességed drámaian megemelkedett!]

[A tested tartóssága nagymértékben megnövekedett!]

Kim Namwoon kése a szívembe hatolt. Pontosabban úgy nézett ki, mintha áthatolt volna rajta.

A bőröm olyan volt, mint a szilárd szikla, és csak egy karcolás maradt rajta.

Kim Namwoon szemei ​​azt mutatták, hogy elképedt. - Hogyan?

- Megmondom a helyes választ a kérdésemre. A válasz: a tojás élőlény.

- M-Mi?

- Az ívási időszakban a szöcskék több mint 100 tojást tojnak le egyszerre.

- Tojás, élőlény, 100…

Sajnos az információ jelentésének megértésére hátralévő idő túl rövid volt a rossz agyú iskolás fiú számára.

- Mit mondasz?

- Már nem számít, ha nem érted. Egy perc van hátra.

Most a félelem bukkant fel Kim Namwoon szemeiben. - Aaaah! Meghalsz! Meghalsz!

A kés a nyakam felé mozdult. Nem is vettem a fáradságot a támadás elleni védekezésre.

Kakakang!

Ez azért volt, mert a terület sebezhetőbb volt, mint a mellkas? A seb kicsit mélyebb volt, mint korábban, de még mindig nem fájt nagyon.

– Kim Namwoon.

Kim Namwoon mögött olyanok álltak, akik még mindig mászkáltak és rovarokat kerestek, valamint olyanok is, akik hajlandóak voltak egymásnak ártani a saját túlélésükért cserébe.

- Igazad van. Ugyanolyan ember vagyok, mint te.

Talán megmenthettem volna néhány embert.

- A szart! Miért nem halsz meg?! Miért nem halsz meg?!

55 másodperc… 50 másodperc… 45 másodperc…

A kés folyamatosan csak karcolásokat hagyott hátra maga után a testemen. Vér folyt, de a penge nem tudott a bőr alá hatolni. 30 másodperc volt hátra, amikor Kim Namwoon kinyitotta a száját. Ledobta a kést és letérdelt elém.

– M-Ments meg!

25 másodperc.

- Mentsen meg! Kérem! Segítsen!

- Miért kellene ezt tennem?

20 másodperc.

- A-Az emberek élete fontos! Ez nyilvánvaló!

- Ez a régi világ szabálya volt. Pontosan úgy van, ahogy mondtad. Egy új világhoz új törvények kellenek.

10 másodperc.

- Nem akarom, nem akarom! Nem akarok meghalni! Aaaaaaack!

5 másodperc.

Kim Namwoon hangos sikoltozással rohant felém, és a szememre célzott. Abban a pillanatban, amikor a kést a retinámba próbálta belefúrni…

[A megadott idő lejárt.]

Hangos hang hallatszott, és Kim Namwoon feje felrobbant.

[A fizetett elszámolás megkezdődik.]

Kim Namwoontól kezdve az emberek feje mindenhol felrobbant. Egy kettő három négy…

A szétrobbanó fejek olyanok voltak, mint egy új korszakot hirdető tűzijáték. Kissé örömmel, egy kis bűntudattal és egy titokzatos érzéssel néztem a jelenetet.

Miért? Miért voltam olyan nyugodt az előttem álló látványtól? Mintha csak egy regényt olvastam volna.

[124 élőlényt öltél meg.]

[Megölt élőlények: egy szöcske, 123 szöcsketojás.]

[Ön nem ellenálló élőlényeket ölt meg, így a megszerzett érmék száma felére csökken.]

[6200 érmét szereztek be!]

[A statisztika szinttel feljebb használt érmék száma automatikusan levonásra kerül.]

[Összesen 3500 érméd van.]

[A „tömeggyilkos” címet túlzott gyilkolással szerezték meg.]

A kocsi elsötétített ablakán láttam az arcom.

Olyan arc volt, amit még soha nem láttam, annak ellenére, hogy életem során számtalanszor belenéztem a tükörbe. Letöröltem a vért az arcomon. De a vér nem tűnt el a tükörképem arcáról.  Kiderült, hogy vér az ablakon van.

Kkiiik.

Megremegett a szerelvény, és a vonat újra elindult. Az ismerős zaj betöltötte a teret.

Hamarosan fény áradt be, és a sötétség eltűnt az ablakokból. Megérkeztünk a 3-as vonal felszíni földi szakaszához, Apgujeong és Oksu közé.

Az ablakon kívül feltárult a Han folyó és Szöul.

- Ahh. - valaki felnyögött. Mély megkönnyebbülést rejtő nyögés volt, hogy túlélték.

Azonban nem kellett sok idő ahhoz, hogy ennek a nyögésnek a jelentése megváltozzon. - AH, ah!…

Az ablakon kívüli táj már nem az általuk ismert Szöul volt. Füst és por szállt fel a romvárosból.

A Han folyó hidai összeomlottak. Maga a Han folyó vörös volt a katonák holttesteitől, míg a ledőlt épületek között egy szörny taposott el egy K1 harckocsit, akárcsak egy játékot.

[1. fő forgatókönyv – Az érték igazolása, véget ért.]

[300 érmét szereztek alapdíjként.]

[100 érmével csökkentették a jutalmat a csatornahasználati díj miatt.]

[Megkezdődik a további kompenzáció elszámolása.]

Egy világ elpusztult, és egy új világ pedig megszületett.

…És én voltam az egyetlen olvasó, aki tudta ennek a világnak a végét.

LOM - 5. FEJEZET - RITUÁLÉ

 

Ingyenes? Az ingyenes dolgok szoktak a legtöbbe kerülni!

Zhou Mingrui némán motyogott maga elé, és végül úgy döntött, hogy semmilyen további szolgáltatást nem fog vásárolni. Határozottan elutasítja mindegyiket.

Ha tényleg ennyi mindenre képes vagy, akkor próbáld meg megjósolni, hogy én nem ide valósi vagyok!

Ezt szem előtt tartva Zhou Mingrui követte a vörösre és sárgára festett arcú nőt, és lehajolt, hogy beléphessen az alacsony sátorba.

A sátor belseje rendkívül sötét volt, csak néhány fénysugár tudott behatolni a sátor falai között, és varázsolhatott némi fényt a benn tartózkodóknak. A papírkártyákkal borított asztal csak halványan volt látható a csekély fény miatt.

A helyes süveget viselő nőt ez egyáltalán nem érdekelte. Hosszú fekete ruhája úgy siklott utána, akárcsak, mintha csupán a víz fölött siklana, miközben az asztalhoz sétált. A szemközti oldalhoz ült le és gyertyát gyújtott.

A halványsárga fény pislákolt, amitől a sátor belseje egyszere tűnt világosnak és sötétnek. Azonnal sokkal titokzatosabb légkört adott az egésznek ez a kis dolog.

Zhou Mingrui csendesen leült, tekintete végig söpört az asztalon lévő tarot kártyákon, ahol olyan ismerős kártyákkal találta szembe magát, mint a „Varázsló”, „A császár” és a „Harmónia”.

Vajon Roselle is olyan volt, mint én… Talán ugyan abból az országból is jött akárcsak én… - motyogott magában öntudatlanul Zhou Mingrui.

Mielőtt végignézhette volna az összes felfordított kártyalapot az asztalon, a nő, aki azt állította, hogy pontos jóslatokkal rendelkezik, már nyújtotta is a kezét, hogy összeszedje az összes kártyát és egy pakliba rendezze azokat. Majd miután végzett, letette maga elé a stóc kártyát.

- Először is keverjük meg a kártyákat és válasszuk el kettő felé – mondta halk hangon a cirkuszi jós.

- Én keverjem meg? – kérdezte reflexből Zhou Mingrui.

A jósnő arcán a sárga és a vörös festék kicsit összetömörült, mikor egy enyhe mosoly jelent meg az arcán, és ezt mondta – Persze. Mindenki a saját sorsát, csak maga tárhatja fel. Én csak egy közvetítőként vagyok itt.

Zhou Mingrui azonnal megkérdőjelezte – Ez a közvetítés ugye nem igényel plusz költségeket, igaz?

Billentyűs [1]folkloristaként túl sok ilyen trükköt láttam már életemben!

A jós láthatóan ledöbbent ezen, mielőtt válaszolt volna – Nem. Ingyenes.

Zhou Mingrui megkönnyebbülten visszadugta a revolverét a zsebébe. Ezt követően nyugodtan nyújtotta a kezét, hogy megkeverhesse a paklit, és kettészedhesse.

- Kész. – a már megkevert tarot kártyákat így az asztalra tette.

A jósnő mindkét kezét összekulcsolta és egy darabig így vizsgálta a kártyákat. Aztán hirtelen kinyitotta a száját, és azt mondta – Elnézést, elfelejtettem megkérdezni, de miről szeretnél kérdezni?

Amikor Zhou Mingrui az első szerelmének udvarolt, a tarot kártyákkal is foglalkozott egy keveset. Így hát habozás nélkül mondta – Múlt, jelen és jövő.

Ez egy olyan fajta jóslás volt a tarot kártyák segítségével, minek következtében három lapot fordítottak fel sorban, és ezeknek a kártyáknak a jelentésük hordozta magában a kérdező múltját, jelenét és jövőjét.

A jósnő először bólintott, majd mosolyra húzta a száját, és így szólt – Akkor kérem, keverje meg újra a paklit. Csak akkor kaphatja meg igazán a kívánt kártyákat, amik megválaszolhatják a kérdését.

Most fog becsapni? Muszáj, ilyen kicsinyesnek lennie? Hányszor kell még megkérdeznem, hogy ez ingyenes szolgáltatás lesz-e? – Zhou Mingrui arca kissé megrándult, majd vett egy mély lélegzetet, és visszavette a kezébe a tarot kártyákat, hogy újra megkeverje és szétválassza.

- Ezúttal nem lesz semmi probléma, igaz? – az újfent kész kártyákat visszatette az asztalra.

- Nem lesz semmi probléma – a jósnő kinyújtotta az ujjait, és kivette egy kártyát az egyik pakli tetejéről. Ezután a kiválasztott lapot letette Zhou Mingrui bal oldalára. Szinte suttogott, amikor megszólalt – Ez a kártya a múltját jelképezi.

- Ez a kártya az adottságaidat jelképezi… - a jós közvetlenül Zhou Mingrui elé tette a második lapot.

Aztán felvette a harmadik lapot is a pakliból, és Zhou Mingrui jobb oldalára tette.

- Ez a kártya pedig a jövőt mutatja meg… Rendben. Melyik kártyát szeretné először látni? – a jósnő felemelte a fejét, miután befejezte a kártyák elrendezését, és szürkéskék szemével mélyen Zhou Mingruira nézett.

- Először a jelent szeretném megnézni. – mondta Zhou Mingrui, miután kissé elgondolkodott.

A jós lassan bólintott, és átfordította a kártyát, amely közvetlenül Zhou Mingrui előtt volt.

Egy színesen öltözött karakter volt rajta ábrázolva, aki pompás fejfedőt viselt, vállán egy bottal felszerelkezve. A bot végén pedig egy zsák lógott, az alak mögött pedig egy kiskutya szaladt utána 0-val számozva.

- A bolond – olvasta fel könnyedén a kártya nevét a jósnő, szürkéskék szemeivel pedig Zhou Mingruit fürkészte.

A bolond? A tarot nulladik kártyája? A kezdés? Új kezdet mindenféle lehetőségekkel? – Zhou Mingrui amatőr tarot rajongónak számított így csak egy hozzávetőleges értelmezést tudott alkotni a kártyáról az elsődleges benyomása alapján.

Amikor a jósnő mondani akart valamit, a sátor szövetfüggönyei hirtelen felemelkedtek. A beszűrődő napsugár annyira vakító volt, hogy az arrafelé néző Zhou Mingrui ösztönösen becsukta a szemét.

- Miért adod ki magad megint nekem? Az én feladatom, hogy jósoljak az embereknek! – morogta egy női hang dühösen – Gyorsan térj vissza a posztodhoz! Ne feledd, hogy te csak egy állatidomár vagy!

Állatidomár? Zhou Mingrui szemei lassan alkalmazkodtak az erős fényhez. Észrevett egy hasonló kinézetű nőt, aki szintén hegyes süveget viselt, fekete ruhát, és sárga meg vörös arcfesték borította az arcát. Az egyetlen különbség az volt, hogy magasabb volt, és sokkal karcsúbb testalkatú.

Az előtte ülő nő azonnal felállt, és elégedetten így szólt – Ne törődj vele! Én csak szeretem ezt csinálni. Különben is, az én jóslataim és értelmezéseim elég pontosak szoktak lenni néha. Komolyan mondom…

Mondta miközben felemelte kicsit a ruháját, hogy megkerülhesse az asztalt, majd gyorsan elügetett a sátortól.

- Uram, szeretné, hogy tolmácsoljam a kártyáit? – kérdezte az igazi jósnő Zhou Mingruira nézve mosolyogva.

Zhou Mingrui ajka megrándult, és őszintén megkérdezte – Ingyen?

- …Nem – válaszolta a jósnő.

- Akkor felejtse el. Zhou Mingrui hátrahúzta a kezét, és a zsebébe rejtette. Megmarkolta a revolverét és a pénzt, mielőtt ismét lehajolt volna, hogy kilépjen a sátorból.

Átkozott! Valóban egy állatidomár adta ki magát jósnőnek?

Melyik az az állatidomár, aki nem akar jós lenni?

Zhou Mingrui nagyon gyorsan maga mögött hagyta ezt az ügyet. Hét pennyt költött a „Saláta és Hús” nevezetű boltban, egy font nem túl jó minőségű birkahúsért. Aztán vásárolt némi zsenge babot, káposztát, hagymát, burgonyát és egyéb dolgokat is. A korábban vásárolt kenyérrel együtt összesen 25 rézpennyt költött el, ami két solira és egy pennyre váltott át fejben.

Tényleg nagyon kevés a költőpénz. Szegény Benson… - Zhou Mingrui nem csak azt a két bankjegyet költötte, amit magával hozott, hanem azt a fillért is fel kellett használnia, amit a zsebébe csúsztatott.

Csak sóhajtott egyet, és nem gondolt semmire, miközben hazasietett szerzeményeivel.

Az alapvető élelmiszerrel, amit vett, végre végrehajthatta a szerencsefokozó szertartást.

…

Miközben a második emeleti bérlők fokozatosan távoztak, Zhou Mingrui még mindig nem sietett a rituálé végrehajtásával. Ehelyett lefordította az „Menny és Föld halhatatlan Urának áldásáért” sorait ősi feysac nyelvre, valamint a loen nyelvre. Szándékában állt, hogy másnap mindenképp megpróbálja a rituálét ezeken a nyelveken is, ha az eredeti nem működne.

Végülis figyelembe kellett vennie a két világ közötti különbségeket. Meg amúgy is, ha Rómában jársz, csináld azt, amit a rómaiak!

Ami pedig az ősi rituális imájának lefordítását illeti, szerette volna lefordítani hermész nyelvre is, de a szókincshiánya miatt nem tudta befejezni.

Miután mindent előkészített, elővette a négy vekni rozskenyeret. Az egyiket abba a sarokba helyezte, ahol eredetileg a széntűzhely volt, egyet a ruhásszekrény tükrének belső oldalára, egyet a szekrény tetejére, ahol két fal találkozott, egyet pedig a dolgozóasztal jobb oldalára, ahol különféle tárgyak voltak tartva.

Zhou Mingrui nagy levegőt véve a szoba közepére állt, és néhány másodpercet azzal töltött, hogy megnyugodjon. Aztán tett egy ünnepélyes első lépést előre, és az óramutató járásával ellentétes irányba elindult négyzet alakban.

Mikor megtette az első lépést, ugyanakkor halkan azt kezdte el kántálni: - A Menny és Föld halhatatlan Urának áldásáért!

A második lépés alkalmával pedig ezt: - Az Ég Mennybeli és Földbeli Urának áldásáért!

Harmadik lépéskor pedig Zhou Mingrui azt suttogta, hogy: - A Menny és Föld Magasztos megkérdőjelezhetetlen Urának áldásáért!

 A negyedik lépésnél élesen kifújta a levegőt, és erősen összpontosítva meditált – A szentséges és tiszteletreméltó Menny és Föld Urának áldásáért!

Mikor visszaért a kiindulási helyére, Zhou Mingrui lehunyta a szemét, és a helyén várta azeredményt. Volt benne némi türelmetlen várakozás, némi nyugtalanság, egy kis remény, és persze még némi félelem is.

Vajon sikerül visszajutnia?

Lesz ennek az egésze valami hatása?

Valami váratlan?

Az előtte lévő sötétséget a remény bíbor fénye szennyezte be. Zhou Mingrui gondolatai kavarogtak a fejében, és nagyon nehezen tudta csak valahogy rendezni ezeket.

Ekkor hirtelen úgy érezte, hogy a körülötte lévő levegő megállt, sűrűvé és titokzatossá vált.

Közvetlenül ez után egy halk suttogás hangja suhant el a füle mellett, amely olykor valóságosnak, tisztának, élesnek, kitaláltnak, csábítónak, kicsit mániákusnak, és néha még egy kicsit őrültnek is hangzott.

Nyilvánvalóan egy szót sem értett belőle Zhou Mingrui, mégis nem tudott ellenállni neki, hogy ne próbálkozzon meg valahogy kivenni pár szót a suttogásból.

Megint fájt a feje. Annyira, hogy olyan érzés kerítette hatalmába, mintha valaki egy acélrudat szúrt volna keresztül a fején.

Zhou Mingrui úgy érezte, hogy fel fog robbanni a feje. Gondolatait pszichedelikus színek töltötték meg.

Tudta, hogy valami nincs rendben, és megpróbálta kinyitni a szemét. Azonban még egy ilyen egyszerű műveletet sem tudott végrehajtani.

Az egész teste egyre feszesebb lett, és úgy érezte, hogy bármelyik pillanatban szétszakadhat. Ekkor egy öngúnyoló gondolat ütötte fel a fejét Zhou Mingrui fejében:

Nem halnál meg, ha nem udvarolnál a halálnak…

Nem bírta tovább. Épp mikor már elment volna az esze, a hangok morajlássá halkultak, és lassan teljesen lecsendesedett a környezete. A hangulata változékony volt ezzel kapcsolatban.

De nem csak a hangulata volt az Zhou Mingruinak. Úgy érezte az egész teste átéli ugyanezeket az érzéseke.

Még egyszer megpróbálta kinyitni a szemét, ami ezúttal rendkívül könnyen ment.

Szürke köd jelent meg a szeme előtt – homályos, sűrű és végtelen.

- Mi van ezzel a hellyel? – Zhou Mingrui körül kémlelt, majd lehajtotta a fejét, és felfedezte, hogy a végtelen köd szélén lebeg.

A köd úgy hömpölygött, akárcsak a víz, és rengeteg bíbor „csillag” tarkította. Némelyikük hatalmas volt, míg mások pedig aprók. Érezte, hogy a mélységben rejtőznek, míg mások ezen a vízszerű ködnek a felszínén lebegtek.

A holografikusnak tűnő látványt nézve Zhou Mingrui félig zavartan, félig kíváncsian kutató módon nyújtotta ki maga elé a jobb kezét, hogy megpróbáljon megérinteni egy bíbor csillagot, amely látszólag a felszínen úszott. Megpróbálta megtalálni a módját, hogy elhagyhassa ezt a helyet.

Amikor a keze megérintette a csillag felszínét, hirtelen egy bélyeg jelent meg a testén, és a csillagot egy bíbor kitöréssé változtatta. Álomszerű lángokat festett maga köré.

Zhou Mingrui megijedt. Ijedtében visszarántotta a kezét, de véletlenül még egy bíbor csillagot megérintett.

Ennek eredményeként, ez a csillag is pompás fénnyel robbant szét.

Zhou Mingrui ennek ellenére úgy érezte, hogy elméje teljesen kiüresedett, és szelleme szertefoszlott.

…

Eközben a Loen Királyság fővárosában, Backlundban, a királyi negyedben, egy luxus megjelenésű villában, Audrey Hall egy komód előtt ült. A komódon lévő vésetek már elavultak voltak, de a felületén egy repedt bronztükör volt látható.  

- Tükör, tükör, ébredj!... A Hall család nevében megparancsolom, hogy ébredj!

…

Rengetegféle módon szólította már meg a tükröt, de semmi reakciót nem kapott.

Több mint tíz perc elteltével végül úgy döntött, hogy feladja, és sérelmében felhúzta az ajkát. Halk mormogással pedig ezt mondta: - Atyám valóban hazudott nekem. Mindig azt mondta nekem, hogy ez a tükör a Salamon Birodalom fekete császárjának volt a kincse és, hogy ez egy rendkívüli tárgy…

A hangja elcsuklott a végére. A komódon nyugvó bronz tükör hirtelen bíbor fénnyel felizzott, aminek a fénye teljesen beborította.

…

A Sonia-tengeren egy háromárbocos vitorlás hajózott keresztül a viharos vizeken, mely nyilvánvalóan relikviának tűnt.

Alger Wilson a fedélzeten állt, teste hullámzott a tengeri áramlatoktól, és mégis könnyedén megőrizte az egyensúlyát.

Villámmintákkal hímzett kabátot viselt, kezében pedig egy mókás formájú üvegpalackot tartott. A palack belsejében gomolygó buborékok hóvá, faggyá, és viharos széllé változtak.

- Még mindig hiányzik a Szellemcápa vére… - mormolta Alger.

Aztán ebben a pillanatban egy bíbor kitörés jelent meg az üvegpalack és a tenyere közötti kis területen. Egy pillanat alatt pedig ez a fény be is borította a környezetét.

…

A szürke ködbe burkolózott környezetben Audrey Hall visszanyerte a látását. Rémülten és zavarodottan kezdte el felmérni a helyzetet, amikor észrevette, egy férfi elmosódott külalakját, aki ugyanezt teszi.

Közvetlenül ez után, pedig mind a ketten egy másik rejtélyes személyt véltek felfedezni tőlük nem messze, akit szürke köd borított.

Az a titokzatos személy pedig nem volt más, mint Zhou Mingrui. Ő is hasonlóan döbbent volt.

- Uram, hol vagyunk?

Audrey és Alger először megdöbbentek, majd pár pillanatra csöndbe burkolództak. Aztán szinte egyszerre kezdtek el beszélni.

- Mit tervez tenni?

LOM - 3. FEJEZET - MELISSA

Miután megerősítette tervét, Zhou Mingrui azonnal úgy érezte, mentális mankóra tett szert. Félelme és nyugtalansága mind elméje egy távoli szegletébe söpörte.

Csak ezután volt kedve alaposan tanulmányozni Klein emlékfoszlányait.

Zhou Mingrui felállt, és elzárta a cső szelepét. Nézte, ahogy a fali lámpa fokozatosan elhalványul, amíg a láng ki nem alszik, majd visszaült. Miközben tudat alatt a revolver sárgaréz hengerével babrált, megnyomta a feje oldalát. Lassan felidézte emlékeit a bíborra festett sötétben, mintha ő lenne a legfigyelmesebb néző a moziban.

Talán annak eredményeként, hogy egy golyó áthaladt a fején, Klein emlékei olyanok voltak, mint az összetört üveg. Nemcsak az emlékek nem voltak egybefüggőek, hanem sok pont volt, ami egyértelműen hiányzott. Például emlékek arról, hogyan jelent meg nála a gyönyörű revolver, hogy öngyilkos lett-e, vagy megölték-e, valamint a „Mindenki meg fog halni, beleértve  engem is” szavak jelentését a jegyzetfüzeten, vagy hogy részt vett-e, két nappal az eset előtt bármiben.

Nemcsak ezek az emlékek töredeztek meg, hanem pár más hiányzó darab is. Ugyanez volt még a tudás esetében is, amelyet tudnia kellett. A jelenlegi helyzet fényében Zhou Mingrui úgy vélte, hogy ha Klein visszatér az egyetemre, nem valószínű, hogy le tudja tenni a diplomát. Ez annak ellenére történt, hogy néhány nappal ezelőtt anélkül hagyta el az egyetemet, hogy egy kicsit is pihent volna.

Két nappal később részt kell vennie a Tingeni Egyetem történelem tanszékének interjújában…

A Loen Királyi egyetemen végzett hallgatóinak nincs hagyománya, hogy az alma materben maradjanak… Mentora ajánlólevelet adott neki a Tingeni Egyetemre és a Backlund Egyetemre is…

…

Az ablakon keresztül Zhou Mingrui némán figyelte a vörös hold nyugaton való lenyugvását. A Hold fokozatos süllyedése addig folytatódott, amíg halvány fény nem ragyogott keletről, aranyszínűvé festve a horizontot.

Ebben a pillanatban zűrzavar támadt a lakásban. Hamarosan léptek zaja közeledett az ajtaja felé.

"Melissa ébren van... Tényleg olyan pontos, mint mindig." - Zhou Mingrui elmosolyodott. Klein emlékei miatt Melissát látva úgy érezte, mintha tényleg a húga lenne.

Viszont nincs húgom… - Azonnal ellentmondott magának.

Melissa különbözött Bensontól és Kleintől. Alapfokú tanulmányait nem az Evernight egyháza által kínált vasárnapi iskolai órákon fejezte be. Amikor elérte az iskoláskort, a Loen Királyság elfogadta az „Alapoktatási törvényt”. Létrehoztak egy általános és középfokú oktatási bizottságot, amelyet speciálisan finanszíroztak, növelve a királyság iskolázottsági szintjét.

Kevesebb mint három év alatt, azzal a feltevéssel, hogy számos egyházi iskolát leépítenek, sok állami általános iskola jött létre a vallássemlegesség elvének szigorú megőrzése érdekében. Ezzel megakadályozták, hogy az oktatás belekeveredjen a Lord of Storms, az Evernight Goddess és a Steam és Machinery istene közötti konfliktusokba.

Összehasonlítva a vasárnapi iskolával, amely mindössze heti egy rézpennybe került, egy állami általános iskola heti három penny költsége meglehetősen drágának tűnt. Előbbi azonban csak minden vasárnap, míg utóbbi heti hat nap oktatást biztosított. Összefoglalva, az ár olyan alacsony volt, hogy szinte ingyenes volt.

Melissa különbözött a legtöbb lánytól. Fiatal kora óta élvezte az olyan dolgokat, mint a fogaskerekek, rugók és csapágyak. Ambíciója az volt, hogy gőzgépszerelő legyen.

A kultúra hiányában szenvedő Benson, aki ismerte az oktatás fontosságát, éppúgy támogatta huga álmait, mint Klein egyetemi tanulmányait. Hiszen a Tingeni Műszaki Iskola csak középfokú oktatásnak számított. Nem kellett nyelviskolába vagy állami iskolába járnia több tudásért.

Tavaly júliusban a tizenöt éves Melissa sikeres felvételi vizsgát tett, és beteljesítette álmait, hogy a Tingeni Műszaki Iskola gőz- és gépipari osztályának tanulója legyen. Így a heti tandíja kilenc pennyre emelkedett.

Mindeközben Benson cégét megviselte a déli kontinens helyzete. Mind a profit, mind az üzleti tranzakciók terén drasztikusan visszaesett. Az alkalmazottak több mint egyharmadát elbocsátották. Munkája megtartása és megélhetésük fenntartása érdekében Benson csak nehezebb feladatokat tudott vállalni. Gyakrabban kellett túlóráznia, vagy olyan helyekre kellett mennie, ahol nehéz a munkakörnyezet. Ez volt az, amivel az elmúlt napokban lefoglalták.

Nem arról volt szó, hogy Klein nem gondolt arra, hogy segítsen megosztani bátyja terheit, hanem hogy közembernek született, és felvették egy átlagos nyelviskolába, erős hátrányát érezte származásának, amikor beiratkozott az egyetemre. Például, mint az északi kontinens összes nyelvének eredete, a feysac ősi nyelve olyasvalami volt, amit a nemesek és a gazdag osztály minden gyermeke már fiatalon megtanult. Ezzel szemben csak az egyetemen került vele először kapcsolatba.

Iskolai pályafutása során sok hasonló vonatkozással szembesült. Klein majdnem mindent beleadott, és gyakran késő éjszakáig fennmaradt, és korán kelt, amivel alig tudta utolérni a többieket, így végül átlagos eredménnyel érettségizett.

A bátyjával és a húgával kapcsolatos emlékek élénken motoszkáltak Zhou Mingrui fejében egészen addig amíg a kilincs gomja el nem fordult. Csak ekkor ébredt fel, és eszébe jutott, hogy épp a revolverrel babrál a kezében.

Ez egy félig szabályozott árú!

Megijeszti a gyerekeket!

És még mindig ott van a seb a fejemen!

Amikor Melissa bármelyik pillanatban megérkezhetett, Zhou Mingrui a halántékához nyúlt, és sietve kihúzta az íróasztal fiókját, majd bedobta a revolvert, mielőtt visszacsapta volna.

"Mi történt?" - Melissa kíváncsian nézett végig rajta, miután hallotta a csapkodást.

Még mindig fiatal volt. Annak ellenére, hogy nem evett sok tápláló ételt, az arca vékony és kissé sápadt volt ugyan, viszont a bőre csillogó maradt, ahogy egy fiatal lányhoz illik.

Amikor Zhou Mingrui látta, hogy huga barna szemei ​​ránéznek, erőszakkal összeszedte magát, és felkapott egy tárgyat a keze ügyéből, mielőtt nyugodtan becsukta volna a fiókot, hogy elrejtse a revolver létezését. A másik kezét a halántékára tette, a textúra megerősítette, hogy a sebe már begyógyult!

Elővett egy ezüst szőlőlevél zsebórát, és finoman megnyomta a tetejét, amitől a fedele felpattant.

A testvérek apjának képe volt. Ez volt a legértékesebb tárgy, amit a császári hadsereg őrmestere hagyott hátra, de használt cikk lévén, az utóbbi években gyakran előfordult, hogy időről időre meghibásodott, még akkor is, ha egy órakovácsot kért a javításához. Ez zavarba ejtette Bensont, aki szívesen vitte magával a státuszának emelésére, így végül hazadobták.

Azt kell mondaniuk, hogy Melissának talán van tehetsége a gépezetben. Miután felfogta az óra mögött rejlő alapelveket, kölcsönkért pár szerszámokat a Műszaki Iskolából, hogy a zsebórával babrálhasson. Nemrég még azt állította, hogy megjavította!

Zhou Mingrui az óra nyitott fedelére nézett, és látta, hogy a másodpercmutató nem mozdul. Öntudatlanul elcsavarta a felső gombot, hogy felhúzza a zsebórát.

Azonban hiába tekerte fel néhányszor, nem hallotta a feszülő rugók hangját. A másodpercmutató mozdulatlan maradt.

– Úgy tűnik, megint elromlott. A hugára nézett, miközben próbált beszédtémát találni.

Melissa kifejezéstelen pillantást vetett rá, és fürgén odalépett, hogy elvegye a zsebórát.

Megállt egyhelyben, és felhúzta a zsebóra tetején ülő gombot. Néhány egyszerű fordulattal felcsendült a másodpercmutató ketyegése.

A gomb felhúzása általában nem az idő beállítására szolgál… - Zhou Mingrui arckifejezése azonnal elsötétült.

Ebben a pillanatban megszólalt egy harang egy távoli katedrálisból. Hatszor kondult, távolinak és éterinek hangzott.

Melissa félrehajtotta a fejét, hogy meghallgassa, és még egyszer felhúzta a gombot. Ezt követően elforgatta, hogy szinkronizálja az időt.

– Most már semmi baja – mondta egyszerűen, érzelmek nélkül. Ezután visszanyomta a felső gombot, és visszaadta a zsebórát Zhou Mingruinak.

Zhou Mingrui zavartan udvariasan viszonozta a mosolyt.

Melissa szúrós pillantást vetett bátyjára, mielőtt megfordult, hogy a szekrényhez sétáljon. Elvette a piperecikkeket és a törölközőt, mielőtt kinyitotta az ajtót, hogy távozzon. A nyilvános mosdó felé tartott.

Miért volt az arckifejezése lenéző és lemondó?

Ez egy retardált testvér iránti szeretet és aggodalom pillantása?

Zhou Mingrui lehajtotta a fejét, és kuncogott. Egy kattanással lecsukta a zsebóra fedelét, mielőtt újra kinyitotta.

Megismételte ezt a műveletet, miközben tétlen gondolatai egy kérdésre összpontosultak.

Klein hangtompító nélkül öngyilkos lett. Nos, egyelőre öngyilkosságnak fogom tekinteni. Öngyilkosságának elég nagy felfordulást kellett volna okoznia; Melissa azonban, aki csak egy falal odébb volt, egyáltalán nem vette észre.

Túl mélyen aludt? Vagy Klein öngyilkosságát kezdetben rejtély övezi?

Katt! - A zsebóra kinyílt. Katt! - A zsebóra becsukódott… Melissa visszatért a mosakodásból, és látta, ahogy bátyja tudatalattija folyamatosan nyitja és zárja a zsebórát.

Tekintete ismét elkeseredetten csillogott, ahogy édes hangon így szólt: - "Klein, vedd ki az összes maradék kenyeret. Ne felejts el ma venni frisset. Hús és borsó is kell. Hamarosan elkészül az interjúd. Készítek neked birkahúst borsóval párolva."

Miközben beszélt, kimozdított egy kályhát az egyik sarokból. Egy faszénnel felforralt egy fazék forró vizet.

Mielőtt a víz felforrt volna, kinyitotta a szekrény legalsó fiókját, és kivett belőle egy kincsnek tűnő dobozt – egy doboz gyengébb minőségű tealevelet. Körülbelül tíz levelet dobott az edénybe, és úgy tett, mintha igazi tea lenne.

Melissa két nagy csésze teát töltött, miközben két szelet rozskenyeret osztott meg Zhou Mingruival a tea mellett.

Nincs belekeverve fűrészpor vagy túlzott glutén, de ízetlen… Zhou Mingrui még mindig gyengének érezte magát, és éhezett. Kényszerítette magát, hogy lenyelje a kenyeret a teával, miközben legbelül panaszkodott.

Melissa néhány perccel később befejezte az evést. Miután megigazította fekete haját, amely a mellényéig ért, Zhou Mingruira nézett, és így szólt: - "Ne felejts el friss kenyeret vásárolni. Csak nyolc fontra van szükségünk. Az idő meleg, így a kenyér könnyen megromlik. Ezenkívül vásárolj birkahúst és borsót. Ne felejtsd el megvenni!"

Valójában aggodalmát fejezte ki unalmas bátyja iránt. Még egyszer meg is kellett ismételnie, hogy hangsúlyozhassa… - Zhou Mingrui mosolyogva bólintott.

"Rendben."

Ami a Loen Királyság fontját illeti, Zhou Mingrui, Klein izommemóriáját párosította az övével. Úgy vélte, hogy ez közel fél kilogramm volt ahhoz képest, amihez hozzászokott.

Melissa nem mondott többet. Felállt, és rendbe tette a környezetét. Miután elpakolta az utolsó darab kenyeret az ebédhez, felhúzott egy rongyos fátyolsapkát, amit az anyjuk hagyott hátra, felkapott egy saját maga varrott táskát, amiben a könyvei és írószereit szállította, és indulni készült.

Nem vasárnap volt, így egy egész napos órákon kellett részt vennie.

A lakásukból a Tingeni Műszaki Iskolába a séta körülbelül ötven percig tartott. Voltak nyilvános lovaskocsik, amelyek kilométerenként egy fillérbe kerültek, a határ négy penny volt a városban, és hat penny a város szélén. Pénz megtakarítása érdekében Melissa idő előtt elment, és gyalog ment az iskolába.

Néhány pillanattal azután, hogy kinyitotta a főajtót, megállt, és félig hátranézett majd azt mondta: "Klein, ne vegyél túl sok birkahúst vagy borsót. Benson talán visszajön vasárnap. Ó, és ne feledd, csak nyolc fontra van szükségünk kenyérből."

"Rendben. Persze," - felelte Zhou Mingrui ingerülten.

Ezzel párhuzamosan néhányszor megismételte a „vasárnap” szót a fejében.

Az északi kontinensen egy év hasonlóképpen tizenkét hónapra oszlott. Minden évben 365 vagy 366 nap volt. Egy hét hasonlóképpen hét napra oszlott.

A hónapok felosztása csillagászati ​​megfigyelések eredménye volt. Ez arra emlékeztette Zhou Mingruit, hogy egy párhuzamos világban él-e. Ami a napok felosztását illeti, az a vallás eredménye volt. Ennek az az oka, hogy az északi kontinensnek hét ortodox istene volt – az örök lángoló nap, a viharok ura, a tudás és a bölcsesség istene, az örökkévaló istennő, a Föld Anyja, a harc istene, valamint a gőz és a gépek istene.

Zhou Mingrui, ahogy a huga becsukta az ajtót és távozott, hirtelen felsóhajtott. Gondolatai hamarosan a szerencsefokozó szertartásra összpontosultak.

Sajnálom, nagyon szeretnék hazatérni…

LOM - 2. FEJEZET - SZITUÁCIÓ

Kopp! Kopp! Kopp!

Zhou Mingrui félve hátrahőkölt az őt fogadó látványtól. Mintha az öltözőtükörben ülő személy nem önmaga lenne, hanem egy kiszáradt holttest.

Hogy lehet még életben egy ember, akinek ilyen súlyos sebei vannak!?

Ismét hitetlenkedve fordította el a fejét, és megnézte a másik oldalát. Annak ellenére, hogy távol volt tőle, és a világítás gyenge volt, még mindig látta a behatoló sebet és a sötétvörös vérfoltokat.

"Ez…"

Zhou Mingrui mély levegőt vett, miközben keményen próbálta megnyugtatni magát.

Kinyújtotta a kezét, hogy megnyomja a bal mellkasát, és megérezte száguldó szívét, amely hatalmas életerőt árasztott.

Ezután megérintette a szabad bőrét. Az enyhe hidegség alatt melegséget érzett.

Amikor leguggolt, és meggyőződött arról, hogy a térde be tud hajolni, Zhou Mingrui ismét felállt és megnyugodott.

"Mi történik?" – motyogta összevont szemöldökkel. Azt tervezte, hogy még egyszer komolyan megvizsgálja fejsérülését.

Két lépést tett előre, és hirtelen megállt. A szangvinikus hold fénye viszonylag sötét volt, így nem volt elegendő „komoly vizsgálatokhoz”.

Egy emléktöredék kioldódott, amikor Zhou Mingrui elfordította a fejét, hogy megnézze a szürkésfehér csöveket és a fémrácsos lámpát a dolgozóasztal melletti falon.

Ez volt az idők leggyakoribb gázlámpája. A lángja stabil volt, a megvilágítási képességei pedig kiválóak voltak.

Klein Moretti családi helyzetében még a petróleumlámpa is álom volt, még kevésbé a gázlámpa. A gyertyák használata volt leginkább alkalmas az állóképességükre és a termetükre. Amikor azonban négy évvel ezelőtt elégette az éjféli olajat, hogy felvételt nyerjen a Khoy Egyetemre, bátyja, Benson úgy érezte, ez egy fontos dolog, amelytől családjuk jövője függ. Ezért ragaszkodott ahhoz, hogy kedvező tanulási feltételeket teremtsen Klein számára, még akkor is, ha ez adósságot jelentett.

Természetesen az írástudó és több éve dolgozó Benson nem volt egy elhamarkodott ember, aki nem gondolt a következményekre. Volt néhány trükk a tarsolyában. Úgy érvelt a bérbeadóval, hogy „gázvezetékek beépítésével emeljék a lakások színvonalát, hogy a jövőben növeljék a bérbeadások valószínűségét”. A tulajdonos meggyőződött róla, és biztosította a pénzt az alapvető módosítások elvégzéséhez. Aztán egy import- és exportcégnél való munka kényelmét kihasználva vásárolt egy vadonatúj gázlámpát, ami majdnem önköltségi áron volt. Végül csak a megtakarításait kellett felhasználnia, és nem kellett kölcsönt felvennie.

Miután az emléktöredék felvillant az elméjében, Zhou Mingrui az íróasztalhoz lépett, ahol elfordította a cső szelepét, és elkezdte csavarni a gázlámpa kapcsolóját.

Prüszkölő hanggal, súrlódásból szikra kelettkezett. A fény nem szállt le Zhou Mingruira, ahogyan azt várta.

Még néhányszor elfordította a kapcsolót, de a gázlámpa csak fröccsent és sötét maradt.

„Hmm…” - Zhou Mingrui visszahúzta a kezét, és megnyomta bal halántékát, emlékfoszlányai között kotorászva kereste az okát.

Néhány másodperccel később megfordult, és az ajtó felé indult. Megérkezett a géptelepítéshez, amely hasonlóan a falba volt süllyesztve, és szürkésfehér csöveket csatlakoztatott hozzá.

Ez egy gázóra volt!

Miután látta a szabaddá vált fogaskerekeket és csapágyakat, Zhou Mingrui elővett egy érmét a nadrágja zsebéből.

Sötétsárga színű volt, kis bronz csillogással. Az érme elejére egy koronát viselő férfi portréját gravírozták, a hátoldalán pedig egy „1”-es volt egy búzacsomón.

Zhou Mingrui tudta, hogy ez a Loen Királyság legalapvetőbb pénzneme. Rézpennynek hívták. Egy fillér vásárlóereje nagyjából három-négy jüan volt az elvándorlása előtt. Az ilyen érméknek más címletűek is voltak, mint például az öt penny, a fél penny és a negyed penny. A három típus ellenére a címletek nem voltak elég kis egységekben. A mindennapi életben az embernek több különböző dolgot kellett vásárolnia ahhoz, hogy időnként elköltsön egy-egy érmét.

Miután néhányszor feldobta az érmét – amelyet csak III. György király trónra lépése után vertek és terjesztettek –, Zhou Mingrui bedugta a gázmérő vékony függőleges „szájába”.

Zörög! Cseng!

Miután a fillér a mérő aljára esett, azonnal megszólalt a csiszoló fogaskerekek hangja, rövid, de dallamos mechanikus ritmust produkálva.

Zhou Mingrui néhány másodpercig a mérőt bámulta, mielőtt visszatért a termetes fa íróasztalhoz. Aztán kinyújtotta a kezét, hogy elcsavarja a gázlámpa kapcsolóját.

Némi fröcsögés után éles hang hallatszott!

Egy tűzcsóva kigyulladt és gyorsan növekedett. Az erős fény először a fali lámpa belsejét töltötte el, mielőtt áthatolt volna az átlátszó üvegen, és meleg ragyogással borította be a helyiséget.

A sötétség gyorsan elvonult, ahogy a bíbor kivonult az ablakon. Zhou Mingrui zavarba ejtő okból nyugodtnak érezte magát, amikor gyorsan a fésülködő tükör elé lépett.

Ezúttal komolyan megvizsgálta a halántékát, és egyetlen részletet sem hagyott ki.

Néhány körös vizsgálat után rájött, hogy az eredeti vérfolton kívül a groteszk sebből már nem folyik ki folyadék. Úgy tűnt, a legjobb vérzéscsillapítást és kötözést kapta. Ami a lassan mocorgó szürkésfehér agy és a hús meg a vér észrevehető növekedését illeti a seb körül, ez azt jelentette, hogy a seb harminc-negyven perc múlva, de akár két-három órába is beletelhet, mire csak egy enyhe heget hagy maga után.

– Milyen helyreállító hatásokkal jár a reinkarnáció? - Zhou Mingrui összegömbölyödött a szobája jobb sarkában, miközben némán motyogott.

Ezt követően hosszan felsóhajtott. Ettől függetlenül még élt!

Miután megnyugodott, kihúzott egy fiókot, és kivett belőle egy kis darab szappant. Elővette az egyik régi és rongyos törölközőt, amely a szekrény oldalán lógott, és kinyitotta az ajtót. Ezután a nyilvános fürdőszobába sétált, amelyen a bérlők osztoztak a második emeleten.

Igen, le kell takarítanom a vérfoltokat a fejemről, különben továbbra is úgy nézek majd ki, mint egy tetthely. Jó megijeszteni magam, de ha megijeszteném a húgomat, Melissát, amikor holnap korán felkel, az elég problémás lenne!

A kinti folyosó koromsötét volt. A sziluetteket alig emelte ki a folyosó végén lévő ablakból kiszűrődő bíbor holdfény. Úgy néztek ki, mint egy szörny szempára, amely némán figyeli az élőket késő éjszakáig.

Zhou Mingrui könnyített a léptein, miközben remegő lábakkal, a közös fürdőszoba felé sétált.

Amikor belépett a fürdőbe, ahová több holdfény világított be, mindent tisztán látott. Zhou Mingrui egy mosdó előtt állt, és elfordította a csap gombját.

Amikor meghallotta a víz csobogó hangját, hirtelen eszébe jutott főbérlője, Mr. Franky.

Mivel a víz benne volt a bérleti díjban, ez az alacsony és vékony úriember, aki cilindert, mellényt és fekete öltönyt viselt, mindig aktívan ellenőrizte a fürdőszobát, hogy észrevegye a folyó víz hangjait.

Ha a víz túl hangosan csobogott, Mr. Franky figyelmen kívül hagyta minden úri vonását, sétapálcáját csapkodva, a fürdőszoba ajtaját ütve, olyanokat kiabálva, mint „Rohadt tolvaj”, „A pazarlás szégyentelen dolog”, „Emlékezni fogok rád” ,' "Ha máskor látom, hogy ez megtörténik, csapjon össze a koszos poggyászával." "Jegyezze meg a szavaimat, ez a legjobb ár-érték arányú lakás Tingen Cityben. Sehol másutt nem találsz kedvesebb főbérlőt!'

Elhessegette ezeket a gondolatokat, Zhou Mingrui egy nedves törülközővel újra és újra letörölgette a halántékét, hogy eltűntesse a vérfoltokat az arcáról.

Miután megvizsgálta magát a fürdőszobában lévő lepusztult tükörben, és meggyőződött arról, hogy csak egy szörnyű seb és egy sápadt arc maradt, Zhou Mingrui megnyugodott. Aztán levette a vászoningét, és egy szappannal lemosta a vérfoltokat testéről is.

Ebben a pillanatban összevonta a szemöldökét, és eszébe jutott egy lehetséges probléma.

A seb túlzott volt, és túl sok volt a vér. A testén kívül a szobájában valószínűleg még mindig ott voltak sérülésének nyomai!

Miután néhány perccel később Zhou Mingrui visszavette a vászoningét, fürgén visszatért a lakásába egy nedves törülközővel. Először letörölte a véres kézlenyomatot az íróasztalról, majd a gázlámpa megvilágításával megkereste azokat a pontokat, amelyeket kihagyott.

Azonnal felfedezte, hogy jelentős mennyiségű vér fröccsent az íróasztal alatti padlóra. És volt egy sárga golyó a fal bal oldalán.

– A halántékára szegezett revolverrel végzett magával? - Miután összgyűjtötte és összeegyeztette a korábbi nyomokat, Zhou Mingruinak már volt is egy hozzávetőleges elképzelése, hogyan halt meg Klein.

Nem sietett igazolni sejtését. Ehelyett komolyan letörölte a vérfoltokat, és feltakarította a „tetthelyet”. Ezt követően felvette a golyót, és visszatért az íróasztala mellé. Kinyitotta a revolver tárát, és kiöntötte a benne lévő töltényeket.

Összesen öt töltény és egy töltényhüvely, mindegyike sárgaréz fényű volt.

– Valóban… – Zhou Mingrui az előtte lévő üres töltényhüvelyre nézett, és bólogatva visszadugta a töltényeket a helyére.

Tekintetét balra fordította, és a jegyzetfüzet szavaira nézett: "Mindenki meg fog halni, beleértve engem is" - Ezt követően még több kérdés merült fel benne.

Honnan jött a fegyver?

Öngyilkosság volt, vagy hamis öngyilkosság?

Miféle bajba keverheti magát egy szerény származású történelemdiplomás?

Miért hagyna ilyen kevés vért egy ilyen öngyilkos módszer? Ez azért volt, mert időben átvándoroltam, és ez gyógyító hatással járt?

Egy pillanatnyi töprengés után Zhou Mingrui egy másik vászoningbe öltözött. Leült a székre, és fontosabb dolgokon kezdett töprengeni.

Klein tapasztalatai még mindig nem olyanok, amelyekkel foglalkoznia kellett. Az igazi probléma az volt, hogy rájöjjünk a reinkarnációja okára, és arra, hogy visszatérhet-e egyáltalán!

Szülei, rokonai, legjobb haverjai és barátai. Az internet lenyűgöző világa és mindenféle incsiklandó finomság... Ezek voltak az okok, amik késztették arra, hogy visszatérjen!

Katt. Katt. Katt… -  Zhou Mingrui jobb keze tudat alatt kihúzta a revolver hengerét, és újra és újra visszacsapta a helyére.

Igen, nem sok különbség volt számomra ez az időszak és a múlt között. Csak egy kicsit szerencsétlen voltam, de miért vándorolnék át minden megdöbbentő ok nélkül?

Balszerencse… Igen, kipróbáltam egy szerencsefokozó szertartást ma, vacsora előtt!

Zhou Mingrui elméjében felvillant egy gondolat, megvilágítva az emlékeket, amelyeket a zavarodottság ködje rejtett.

Képzett billentyűs politikusként, billentyűs történészként, billentyűs közgazdászként, billentyűs biológusként és billentyűs folkloristaként mindig is úgy gondolta, hogy „mindenről tud valamit”. Természetesen a legjobb haverja gyakran kigúnyolta, hogy „mindenről csak egy keveset tud”.(Billentyűs=internetről szerzett tudás)

És az egyik ilyen dolog volt a kínai jóslás.

Amikor tavaly szülővárosába látogatott, egy régi könyvesboltban felfedezett egy összefűzött lapokból álló könyvet "A Qin és Han dinasztia lényegi jóslása és rejtélyes művészete" címmel. Elég érdekesnek tűnt, és segíthet neki az interneten való posztolásban, ezért megvette. Sajnos érdeklődése rövid ideig tartott. Az általa használt függőleges forgatókönyv szörnyűvé tette az olvasási élményt. Csak átlapozta a kezdő oldalakat, mielőtt sarokba dobta volna.

Az elmúlt hónapban rengeteg balszerencse érte – elvesztette a mobiltelefonját, az ügyfelek megszöktek, miután megcsalták, és munkahelyi hibákat követett el. Csak aztán hirtelen eszébe jutott a szerencsenövelő rituálé, amely a „Quintessential Didination and Arcane Arts” elején íródott. Ezenkívül a követelmények rendkívül egyszerűek voltak, alapvető követelmények nélkül.

Csak arra volt szüksége, hogy négy adag alapélelmiszert vegyen a területére, és helyezze el a szobája négy sarkába. Bútorokon, például asztalokon és szekrényeken. Aztán a szoba közepén állva négy lépést kellett tennie az óramutató járásával ellentétes irányban, hogy négyzetet alakítson ki. Az első lépés megkövetelte, hogy őszintén énekelje „Az ég és a föld halhatatlan ura az áldásokért”. A második lépés az volt, hogy némán énekelje: „Az ég és a föld ég ura az áldásokért”. A harmadik lépés az „Ég és Föld Magasztos ura az áldásokért.” volt, a negyedik lépés pedig „Az ég és a föld áldásaiért méltó égi”. A négy lépés megtétele után be kellett csuknia a szemét, és várnia kellett öt percet az eredeti helyén. A szertartás csak ekkor tekinthető befejezettnek.

Mivel ez nem került sok pénzbe, megkereste a könyvet, követte az utasításokat, és vacsora előtt megcsinálta. Azonban… akkor nem történt semmi.

Ki gondolta volna, hogy az éjszaka közepén valóban átvándorol!

Lélekvándorlás!

Egyértelmű a lehetőség, hogy ennek a szerencsenövelő rituálénak köszönhető… Igen, holnap ki kell próbálnom itt. Ha tényleg emiatt történt, akkor van esélye annak hogy visszamehessek! - Zhou Mingrui abbahagyta a revolver hengerének pörgetését, és hirtelen egyenesen felült.

Ettől függetlenül ki kellett próbálnia!

Meg kellett próbálnia egy Üdvözlégy Máriát!