Lord of mysteries - 1. KÖNYV 6. FEJEZET - A mindenek felett álló

 

Nem csak, hogy ugyan azt a loen-i nyelvet beszélték, hanem ugyanazt a komor hangulatot is árasztották magukból.

Mégis hol vagyok, és mit is tervezek csinálni? Ezt én is nagyon szeretném tudni… - Zhou Mingrui csak csöndben megismételte magában az előtte feltett kérdéseket egyfajta megnyugtatásként maga számára.

Mingrui-ban a legmélyebb benyomást nem is a feltett kérdések keltették, és mégcsak nem is a szavak mögött rejlő nagy igazság, hanem az előtte ülő két ember arcán látszódó értetlenség, tettrekészség, a pánik és az az áhítat, amit egyszerűen nem tudott hová tenni.

Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, ezt a két embert magával rántotta erre a helyre, mely egy teljesen más világ volt szürke köddel körülvéve. Zhou Mingrui, mint ennek az esetnek az elkövetője, rettentően megilletődve és ledöbbenve érezte magát az eset miatt. Nem is beszélve az előtte ülő párról, akiket teljesen véletlenül vont bele ebbe a káoszba.

Ennek a kettőnek ez az egész biztosan minden képzeletet felülmúló élmény lehet, igaz?

Zhou Mingrui pillanatnyilag két lehetőségre tudott gondolni: Az első, hogy egy áldozatot fog játszani előttük, így elrejti a valódi kilétét. Nameg ezzel jelentős mennyiségű bizalmat szerezhet részükről. Ezek után pedig csak kivár, és szükség esetén kihasználhatja az éppen adódó körülményeket. A másik lehetőség pedig az, hogy megőrzi a pár előtt a titokzatos kilétét, majd úgy csűri-csavarja a dolgokat, hogy értékes információkat gyűjtsön be az ismeretségük alatt.

Az idő luxusa nélkül, ami ahhoz kellett volna, hogy teljesen átgondolhatta volna, megragadta azt az ötletet, ami éppen átszaladt az agyán, és a második lehetőség mellett döntött.

Kihasználja a többiek pszichés állapotát, hogy azán maga szerezhesse meg a legnagyobb előnyt.

Néhány másodperc után a ködbe burkolózott Zhou Mingrui felkuncogott. Halkan, de nem a levegőre nehezedő hanggal, nyugodt tónusban szólalt meg. Voltaképp mintha csak a látogatóknak válaszolna az udvarias köszöntésére. – Kísérletezem.

Kísérlet?... Kísérletezik? Audrey Hall a szürkésfehér ködbe burkolózott titokzatos alakra nézett, és az egyetlen dolog, ami ott motoszkált az agya hátuljában, hogy bármi is történik itt most, az abszurd, vicces, rémisztő, de mindenekelőtt furcsa.

Alig néhány pillanattal ezelőtt a hálószobája fésülködőasztalánál ült. De mindössze egy olyan apró kis mozdulattal, minthogy megfordult, erre a szürke köddel teli helyre került.

Mily elképzelhetetlen!

Audrey nagy levegőt vett, és egy udvarias mosolyt vett fel az arcára, majd kissé zavartan feltette a kérdését – Uram, végzett a kísérlettel? Ha igen, megengedné, hogy visszatérjünk oda, ahonnan jöttünk?

Alger Wilsonnak is az volt a szándéka, hogy ily módon kérdőre vonja Zhou Mingruit, de gazdag tapasztalati repertoárja méltóságteljesebbé tette. Így hát visszatartotta a bensőjében fortyogó késztetést, és csak néma szemlélődő maradt.

Zhou Mingrui a kérdezőre nézett. A sűrű ködön keresztül némiképp látta a szóban forgó személy sziluettjét. Magas, szőke hajú lány volt, de az arcát pontosan nem tudta kivenni.

Nem sietett válaszolni a lány kérdésére, hanem megfordult, hogy a férfira nézzen. Kusza sötétkék haja volt, valamint közepes termettel rendelkezett, amely nem számított vaskosnak.

Zhou Mingrui hirtelen rájött valamire. Ha sikerül megerősödnie, vagy jobban megértenie ezt a ködös világot, akkor képessé kell válnia teljes valójukban megtekinteni az előtte álló két személyt. 

Ebben a helyzetben ők a látogatók ezen a helyen én pedig a házigazda!

Miután megváltoztatta a gondolkodásmódját, Zhou Mingrui-nak azonnal feltűntek azok az apró kis részletek, amiket ezelőtt nem vett észre, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyott.

A dallamos hangú lány és az érett, visszahúzódó férfi, egyaránt meglehetősen testetlennek tűnt. A körvonaluk olyasminek tűnt, mint az egyik skarlátvörös csillag által levetített kép a szürke ködre.

Ez a hasonlat egy olyan dologra alapult, amit csak ő maga tudott igazán felfogni.

Ha a kapcsolat megszakad, akkor a vetítés is, és a pár visszatérhetne oda, ahonnan jöttek… - Zhou Mingrui finoman bólintott egyet, és kuncogva visszanézett a szőkére. – Természetesen. Ha hivatalos kérést nyújt be, akkor ebben a pillanatban visszatérhet.

Miután Audrey semmi rossz szándékot nem érzékelt a férfi hangjában, Megkönnyebbülten felsóhajtott.  Úgy vélte, ha egy úriember ilyen csodákra képes, és a szavát adta, akkor majd biztos betartja majd azt.

Némileg megkönnyebbült elmélyével meglepő módon nem sietett a szabadsága kérésével, helyette inkább jobbra-balra forgatta vadul a szemét, mely abnormálisan ragyogott.

Aggodalmasan, várakozásteli hanggal melybe csodálat is vegyült azt mondta – Ez egy hihetetlen dolog… valahogy mindig is azt reméltem, hogy valami ilyesmi fog történni velem. Úgy értem, - én nagyon kedvelem a természetfeletti dolgokat. Nem! Arra akarok kilyukadni – Uram, mit kell tennem, hogy mindenkinél hatalmasabb[1] legyek?

A beszéd közben egyre csak izgatottabb lett, olyannyira, hogy már a nyelve is belebotlott a saját szavaiba. Ugyanis megvalósulni látszott az az álom, amikről az idősebbektől hallott. Amin eddig csak fantáziálni tudott miután meghallgatta a történeteket, mivel egy csepp esély sem volt rá, hogy megvalósuljon.

Ezzel a néhány szóval együtt, amik elhagyták az ajkát, azok az érzések is távoztak belőle, mint a félelem és a borzalom, amik eddig rányomták a hangulatukat a mellkasára.

Ez egy jó kérdés! Erre én is nagyon szeretném tudni a választ… - Panaszkodott magában Zhou Mingrui is.

Ezzel együtt elkezdett töprengeni egy kielégítő válaszon erre a kérdésre, mellyel képes megtartani kifürkészhetetlen képét.

Ugyanakkor úgy érezte, hogy nem illik hozzá, ha állva kezd el beszélni. Véleménye szerint egy palotában kellene ülnie egy hatalmas asztal asztalfőjénél, egy titokzatos, ősi mintákkal televésett hatalmas, magas háttámlával rendelkező trónon, miközben némán onnan szemléli a látogatóit.

Amint ezen gondolkodott, a szürke köd felkavarodott, minek következtében Audrey és Alger is mélységesen megdöbbent.

---

[1] itt eredetileg Beyonder van, ahogy a címben is, de nem találtam pontos magyar kifejezést rá. Valami szentféleséget jelenthet, aki közbenjár az isteneknél. Lesz, hogy ezentúl Hatalmas néven fogom emlegetni ezt a fogalmat.

 Egy pillanat alatt számos, a magasba tornyosuló ősi kőoszlopot láttak maguk körül, felettük pedig egy hatalmas kupola, mely magába zárta őket.

Az egész építmény lenyűgöző volt. Olyannak tűnt, mint egy magasztos, legendás ősi palota.

Közvetlenül a kupola alatt ott, ahol a köd összegyűlt, egy hosszú bronz asztal jelent meg, mindkét oldalán szimmetrikus elrendezésben tíz magas támlájú székkel, valamint a hosszú asztal két végén egy-egy trónnal. Mindegyik szék háta vakítóan fénylett és egy halvány bíborvörös fény lengte körbe, ezzel megrajzolva a valóságtól letérő furcsa csillagképek körvonalait.

Audrey és Alger szemtől szemben leültek egyenesen az asztalfő mellett.

A lány oldalra pillantott és nem tudta megállni, hogy ne motyogja el csodálatát – Milyen lenyűgöző…

Ez kétségtelenül lenyűgöző… - Zhou Mingrui kicsit kinyújtotta jobb kezét és végigsimított a bronz asztal szélén, miközben megőrizte zavartalan arckifejezését.

Alger is szemügyre vette kicsit a környezetét, majd néhány másodperc csend után kinyitotta a száját, és Zhou Mingrui helyett Audrey-hoz szólt.

- Te Loen-ből jöttél? – mivel Audrey nem válaszolt Alger így folytatta – Ha Hatalmas akarsz lenni, akkor csatlakozz valamelyik templomhoz. Ott van például a Gőz és Gépek Istenének gyülekezete, vagy a Viharok Urának, esetleg még a Végtelen Éj Istennőjének szervezete is. A legtöbb ember soha nem fog találkozni egy Hatalmassal sem, és pont ez az, amiért a legnagyobb egyházak, de még a papok is kételkednek a létezésükben. Ugyanakkor fel kell, hogy világosítsalak a Hatalmasok igenis léteznek a templomokban, törvényszékeken és még a végrehajtó hivatalokban is. Mai napig is harcolnak a sötétben megbújó és növekvő gonoszsággal szemben, csakhogy a számuk eléggé megfogyatkozott a Vaskor előtti időkhöz képest.

Zhou Mingrui figyelmesen hallgatta Algert, ugyanakkor minden tőle telhetőt megtett, hogy ezt az egészet úgy állítsa be a maga részéről, mintha csak kisgyerekek történeteit hallgatta volna végig.

Klein töredezett általános történelmi ismereteire hagyatkozva Zhou Mingrui világosan tudta, hogy a „Vaskor” jelző a jelenkorra utal, ami pedig 1349 évvel ezelőtt kezdődött. Ezen belül, pedig ez volt az ötödik nagy korszak a történelem forgatagában.

Audrey csöndben végig hallgatta, Alger mondanivalóját, majd felsóhajtott.

- Uram, én már tisztában vagyok ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, amiket az előbb kifejtett itt nekem. Sőt, én még ezeknél is többet tudok. Vegyük például az Éjjeli Csavargókat[1], a Megbízott Bűntetőket[2], de még a Gépészek Elmekaptárjáról[3] is tudok. Viszont nem akarom elveszíteni a szabadságomat.

Alger halkan felnevetett, és titokzatosan így szólt: - Áldozatok nélkül nem válhatsz Hatalmassá. Ha nem akarsz csatlakozni egy egyházhoz sem és fogadni a próbatételeket, akkor nincs más lehetőséged, mint a királyi családok és pár nemesi család kegyeit keresned, akik több ezeréves múlttal rendelkeznek. Ha pedig ez sem tetszik, akkor bízhatsz a szerencsédben, hogy felkeres az egyik titkos gonosz szervezet.

Audrey önkéntelenül felfújta az arcát, és zavartan körülnézett. Miután megbizonyosodott arról, hogy sem Alger, sem pedig a titokzatos férfi nem vette észre a tikkjét, megszólalt – Nincs más lehetőségem?

Alger csöndbe merült egy darabig, majd körülbelül fél perccel később a titokzatos férfira nézett, aki rezzenéstelenül némán figyelte őket.

Rájött, hogy Zhou Mingrui nem szándékozik semmit sem hozzáfűzni a beszélgetésükhöz, így visszanézett Audreyra és magában jól megfontolta a mondanivalóját, mielőtt kiejtette volna a szavakat a száján.

- Van két szettem a kilencedik szegmens bájital formuláiból.

Kilencedik szegmens? – motyogta magában Zhou Mingrui.

- Tényleg? Melyik kettő? – egyértelmű volt, hogy Audrey pontosan tudja, hogy miről van szó pontosan.

Alger kissé hátradőlt, és sietve így válaszolt – Mint tudod, az emberek csak a bájitalok útján képesek felérni a Hatalmasokhoz, és a bájitalok neve pedig az Istenkáromlás Palatáblájától [4]ered. És miután folyamatos fordításokon ment keresztül Jotun, Elvish, ősi és modern Hermész, nameg ősi Feysac nyelven, a neveik olyan változásokon mentek keresztül, amik éppen megfeleltek az adott kornak. A lényeg nem abban rejlik, hogy mi a nevük, hanem abban, hogy hogyan írják le a főzetek alapvető hatásait. – kissé várt mielőtt folytatta volna – Van egy kilencedik szegmens bájitalom, aminek a neve „Tengerész”. Lehetővé teszi, hogy az ember kiváló egyensúlyérzékkel rendelkezzen. Mégha a hajó viharba is keveredik, a használója úgy tud sétálni a fedélzetem, mintha azt csak a szárazföldön tenné. E mellett pedig hatalmas erőt is kölcsönöz neki, és a bőre alatt pedig illuzórikus pikkelyekre tesz szert. És ha ez még nem elég akkor ott van az is, hogy a bájital lehetővé teszi, hogy az ember úgy úszon akárcsak a halak és ezek után egy kevésbé megfogható dolog is van. Képes lesz úgy mozogni a víz alatt akárcsak a tengeri állatok. Bármilyen felszerelés nélkül képes a víz alatt maradni akár 10 percre is.

- Ez úgy hangzik, mint a… „Tengerek őrzői”[5] a Viharok Urától?

- Régen ezen a néven volt ismert, igen. – Alger nem állt meg sokáig, hanem folytatta is – A második kilencedik szegmensbe tartozó bájitalom neve: „Néző”[6]. Ez a bájital kivételesen éles elmét és megfigyelőképességet tesz lehetővé. Ugyan nem tudom, hogy hogyan nevezték ezt a főzetet a múltban, de szerintem a mostani neve igazán találó. És azt hiszem hogy leginkább az operáknál és egyéb színdarabok nézésénél szokták használni, hogy bepillantást nyerhessenek a szereplők mantrái mögött megbúvó gondolataiba – ezen a ponton Alger nyomatékosan kihangsúlyozta a következőket – Ne feledje, hogy attól még, hogy egy extravagáns banketten, vagy pedig csak egy egyszerű zsúfolt utcán találkozik velük, egy „Néző” akkor is „Néző” marad.

Audrey szeme csak úgy ragyogott miközben hallgatta az információkat, majd nagysokára megszólalt ő is – De miért? És még egy utolsó kérdés, ígérem. Azt hiszem beleszerettem abba a gondolatba, hogy „Néző” legyek. Mégis hogyan szerezhetnék be egy ilyen bájitalt? Hogyan kereskedhetnék veled?

Alger úgy tűnt, hogy már számított erre a kérdésre, így komolyan így válaszolt egy másodperc habozás nélkül – Szükségem van a szellemcápák vérére, legalább 100 milliliterre.

Audrey izgatottan bólintott, de ezt követően egy kissé aggodalmasan megkérdezte – Ha ezt meg tudom szerezni. De komolyan. Ha tényleg be tudom szerezni, amit kérsz mégis, hogy juttassam el neked? És mégis, hogy ígérheted meg nekem azt, hogy átadod a bájital formuláját a szellemcápa véréért cserébe, nameg azt, hogy a képlet hiteles?

Alger higgadtan válaszolt – Adok egy címet. Postán elküldöm a képletet, vagy közvetlenül is átadhatom, amint megkaptam a szellemcápa vérét.

- Ami az egyezkedést illeti, úgy gondolom, hogy mind ön, mind én biztonságban érezhetjük magunkat a titokzatos úr tanúskodása alatt. – miközben ezt kimondta, tekintetét Zhou Mingrui felé fordította aki egyenesen a Becsületszékben ült.

- Uram, az a tény, hogy idehozott minket, az azt mutatja, hogy olyan hatalmas erővel rendelkezik, amely számunkra elképzelhetetlen. Egyikünk sem merné megszegni az ígéretét, ha maga lenne a tanunk az egyezségünk ügyében.

- Úgy van! – Audrey szeme csillogott az egyetértéstől és az izgalomtól.

Az ő szemszögéből a titokzatos úriember, aki elképzelhetetlen képességekkel rendelkezett, határozottan „mérvadó” tanúnak számított az ügyben.

Mégis hogyan merném az előttem lévőket becsapni!

Audrey fél testét Zhou Mingrui felé fordította, elszánt és komoly tekinteteket lövellve felé.

- Uram, kérem legyen tanúja az egyességünknek.

Abban a pillanatban döbbent rá Audrey, hogy elkövették a legudvariatlanabb dolgot, amit csak tehetett. Nem kérdezték meg az Úr nevét. Így hát sietve feltette a konkrét kérdést - Uram, hogy szólíthatjuk?

Alger némán bólintott, és ugyanazt a kérdést víz hangozta komoly hangon – Uram, hogyan szólítsuk meg?

Zhou Mingrui megdöbbent. Óvatosan megkopogtatta a bronzasztalt az ujjaival, majd hirtelen eszébe jutott az, amit korábban az a jós mondott neki.

Hátradőlt, visszahúzta a jobb kezét és összekulcsolta a kezét maga előtt, és az álla alá tette. Halvány mosolyt vetett a duóra ebben a testtartásban.

- Hívhattok úgy, hogy… - egy pillanatra megtorpant hatásszünetet tartva, majd nyugodtan és barátságosan így szólt – a Bolond.

---

[1] Nighthawks: Végtelen Éj Istennőjének a templomához tartozó Hatalmasok osztálya, céljuk a híveik védelme a természetfeletti eseményektől és Hatalmas társaiktól

[2] Mandated Punishers: A Viharok Ura egyházához tartozó Hatalmasok osztálya, akik a Viharok Urával kapcsolatos természetfeletti jelenségekkel foglalkoznak

[3] Machinery Hivemind: Gőz és Gépek Istenének Egyháza alá tartozó Hatalmas osztály

[4] Blasphemy Slate

[5] Keepers of the seas

[6] Spectator