My classmates are vampires 1. fejezet

The baby raising a devil 5. fejezet

 

A kenyéres eset után minden békés volt.

Az egyetlen említésre méltó dolog az volt, hogy Leának eszébe jutott, hogy elfelejtett odaadni nekem két cukorkát, amit a herceg adott nekem. 

De a mai nap más volt. Reggel óta szobalányok sürögtek-forogtak körülöttem. Hatalmas gyerekruhába öltöztettek. 

Ráadásul a vádlimig érő csipkezoknihoz, fényes cipőt társítottak, a hajamba pedig szalagot kötöttek.

– Gyerünk, lássuk, hogy kényelmes lesz e önnek. Próbáljon meg sétálni, kisasszony.

Miközben nehezen járni kezdtem, a szobalányok felkiáltottak: Whoa!

Dubblede szolgái nem voltak olyan rosszak, mint Vallua szolgái, de engem folyamatosan idegesítettek. Ahhoz azonban, hogy kényelmesen élhessek, elengedhetetlen volt a szolgák szeretete. Amint megálltam, behívtam a szobalányokat. 

– Linda gyeje igye!

- Ohó..., láttuk egymást már tegnao este is. Örülsz, hogy újra találkozunk?

- Ez tityok dee... Ljinda a kedvencem.

Először is meghódítom egy szobalány szívét.

– Tyessék. Agyok neked egy cukojkát.

– Miért adod oda nekem ezt az cukorkát?

- Ez tityok...... azéjt mert én Daliát szeretem a legjobban.

Ezzel meg is volt az első személy akit meghódítottam. Majd ahhoz fordultam, aki az uzsonnáért volt felelős. 

- Ha Yuni beteg, szomojú vagyok...

- Jaj nekem...

- Ez titok... Yuni a kedvencem.

És elintéztem azt is aki napi progjaimért volt felelős.

"Nos, még ha utál is a családom, mint Vallua idejében, a szobalányok titokban elkényeztethetnek."

Amikor megláttam a szolgálólányokat, akik imádtak engem, büszkén gondoltam arra a sok nehézségre, amit régen elszenvedtem.

- De miéjt öltöztyem ma így fel?– kérdeztem Leát, aki szeretettel mosolygott rám.– Hova megyek?

– Részt vesz a mai találkozón. A mester azt mondta, hogy bemutat téged a vazallusoknak.

"Bemutat?"

Láttam néhányat közülük már messziről, de hivatalosan nem mutattak még be engem soha. Azt hittem, nem fog bemutatnia, ha hamarosan úgyis visszamegyek a fővárosba.

Szóval...

"Biztosan itt tart még egy jó darabig!"

Örömkiáltással a szívemben követtem a szolgálólányokat.

De olyan emberek voltak a folyosón, akiket még soha életemben nem láttam. Lea válaszolt, amikor ránéztem.

– Szponzorálandó gyerekek.

Aha, biztos, hogy a mai ülés napirendjén van egy szponzorálni való gyerekválasztás.

Az arisztokráciában támogatási rendszer működött.

Arról van szó, hogy a tehetséges gyermekeket kiskoruktól kezdve nevelik, tanítják hogy a család által megkívánt tehetséggé fejlesszék ki őket.

"Ezúttal kit szponzorálnak?"

Ha olyan nemesi család szponzorálja őket, mint a Dubblede, akkor  nagyon híres csodagyereknek kell lenniük.

Amikor beléptem az ülésterembe, láttam, hogy a vazallusok körül vesznek valakit. Elég alacsony ahhoz, hogy gyereknek nevezzék. Első pillantásra úgy nézett ki, mint egy kamasz fiú.

A fiút a felnőttek lassan összenyomták, így nem lehetett részletesen látni, de tisztán hallottam a hangját.

– Helló, Dubos úr, Martin úr, Lux báró és...

A vazallusok vigyorogtak, mintha örülnének az udvarias kisfiúnak, aki annyi ember nevét megjegyezte.

– A kis Jude napról napra intelligensebb lesz.

– Apám azt mondta, keményen kell tanulnom, hogy olyan legyek, mint Mr. Dubos!

Dubos nevetett, és megveregette a vállát. Ekkor az egyik vazallus felfigyel rám. 

Mikor meséltem a vazallusoknak a  császári palota és a templom ügyeiről akkor is voltak páran, viszont most is láttam pár ismerős arcot közülük az emberek sokaságában.

"Most megmutatom nekik!"

- Helló!

Miközben egy felnőtt viselkedését utánozva üdvözöltem őket, nevettek.

–Oh Istenem! Megtanultad hogy is kell köszönni!

Amikor néhány vazallus közeledett felém, végre elkezdtem látni az elrejtett gyermek arcát.

Viszont teljesen megdermedtem, mikor rájöttem, hogy ki is az a gyermek. 

"Marco Jude." 

Nagyon-nagyon jól ismerem azt a gyereket.

Mert ő volt az egyik legrosszabb ember, akivel valaha találkoztam! Amikor Vallua herceg gyermekeként éltem, egy ideig egy akadémiára jártam. Akkoriban Marco volt a professzorom. 

Fiatal és ambiciózus ember volt, és e mellett jó professzor is.

De nekem.....

"Túl sokat flörtölt."

Vallua herceg vejének pozíciójára törekedett. Nem illő módon sokszor megérintett az engedélyem nélkül. E mellett pedig a beleegyezésem nélkül is megölelt, majd mikor már nem bírtam elviselni, amikor túl messzire ment és megpróbált megcsókolni, feljelentettem az akadémián. 

Viszont engem űztek el mint zaklatót. 

"Ha ez a fickó elcsábított és megbántott, miért nem tettél feljelentést a kezdetektől fogva?"

"Ha nem tetszett, miért nem sikoltottál?"

" Féltem, így még sikítani sem tudtam."

"Akkor miért most... Azt hiszem, nem tetszett, amikor újra rágondoltál.  Aranyásó vagy?"

Semminemű tiltakozásom nem használt a vádak ellen.

Csak hat hónapig függesztették fel, mert megérintett egy diákot, én pedig kénytelen voltam elhagyni az akadémiát a zaklatások miatt, mert promiszkuizmussal* gyanúsítottak. Ezt követően a családom szégyenének tekintettek. 

(*A szexuális partnerek gyakori váltogatása)

Csak erre az időre tudtam gondolni és bosszút akartam állni mindenáron. 

Most még gyerek. De a jövőben egy hatalmas nagy szemétláda lesz!

"Nyugodjunk meg. Ha ok nélkül most így fogok viselkedni, akkor az örökbefogadás szóba sem jöhet."

Aztán Dubblede hercege bejött a szobába. Az összes ember meghajolt.

A találkozó első pontja a szponzorjelöltek áttekintése volt . Marco hátul leült a pódiumra.

– Jaj, te már megoldod az ilyen szintű matematikai feladatokat?

- Igen! Ismerned kell a számokat, hogy bekerülhess  az Audit and Inspection Board-ba*. De maga a matematika amúgy is szórakoztató. Készítettem néhány képletet a tanárommal..."

(*Az Audit and Inspection Board egy nemzeti szervezet, aminek központja a dél-koreai Szöulban található . Elsődleges feladata az állami és közigazgatási szervek elszámolásainak ellenőrzése.)

" Hazug..."

Nevetséges volt számomra ez az információ ugyanis tudtam a jövőjét.

Marco Jude távolról sem csatlakozott az Audit and Inspection Boardhoz, hanem egy jelentéktelen akadémia karához csatlakozott. Szóval bolond volt, aki eldicsekedett nekem még régen, hogy milyen nagyszerű hálózata van. 

Apja, Jude báró büszkén nevetett. 

A baráti légkörből ítélve úgy tűnt, hogy a támogatott gyermek kiválasztása Jude báró és felesége kívánsága szerint fog történni.

A kérdezz-felelek szekció után Marco visszaült a mellettem lévő ülésre. Lenézett rám és suttogott.

- Láttad ezt, kölyök? Soha nem fogsz nyerni.

"Mi?"

Döbbenten néztem rá

Egy négyévestől tart...

Marco Judenak úgy tűnt, hogy a szponzori átvilágítás miatt jöttem el a találkozóra.

Az arca csupa izgalommal teli, mivel le akarja törni riválisai versenyszellemét minél hamarabb. Arra emlékeztetett, amikor a tudományos intézet professzora volt.

– Nos, talán úgy gondolhatod hogy mivel Dubbled hercege eddig békén hagyott, szóval nincs mitől tartanod, de miután örökbefogadott azt tehet veled amit csak akar. – folytatta vigyorogva. – Azt hallottam, hogy szegény gyerek vagy, igaz?

"........"

- Hallottam, hogy a császárné odadobott Dubbledének.  Ez kb ugyanaz, mintha csak kidobtak volna kukába. 

Marco, aki ezt mondta, nevetett, én pedig ökölbe szorítottam a kezem. Előző életemben hülye voltam. Nem tudtam semmit, és ijesztő volt egyedül lenni.  

Sokszor meghajoltam anélkül, hogy egy szót tudtam volna mondani. De én már meghaltam háromszor és most a negyedik életem élem.  

Azzal megharaptam Marco karját.

– Argh ! 

Amíg ő hason feküdt összekuporodva a karját dédelgetve, én gyorsan ökölbe szorítottam a kezem és megütöttem! Bumm!

- Aah! Aah !

Ahogy felhangzott a sikoly, többen rohantak felénk a csarnokot örző örök közül, és mikor megláttak minket, csodálkozva néztek ránk. 

Az emberek azonnal megpróbáltak elszakítani Marcótól, de kihúztam még egy csomó haját, mielőtt sikerülhetett volna nekik.

– Mit csinált?! - a vazallusok a homlokukat ráncolták rám és Marcóra.

- Az a kis dolog, amitől... engem, hirtelen ...!

Az egyik kezemmel Markóra mutattam.

- Gyejünk csak, josszfiú !

- Mi ...?

- Azt mondta, hogy Dubbled herceg egy szemét!

Ezt még koldus koromban tanultam. Az nyer, aki az első ütést beviszi. És a  higgadt nyeri a vitát.

Persze hátborzongató volt a herceg szeme láttára felhajtást csinálni, de jobb volt, mintha bolondnak néznek, akit csak üt.

De furcsa volt. 

Miért lett ennyire csönd a szobában?

The baby raising a devil 4. fejezet

"Szipogás"

"Szipogás"

Könnyes és taknyos sütit ettem. Az elmém ezzel egy időben teljesen üres volt. Dubblede hercege kicsinyes egy fickó. A maradék kenyeret meg tudom én enni. Mégis miért olyan dühös emiatt? Bosszús tekintettel néztem a velem szemben ülő hercegre. 

Lea, aki hozta nekem a sütit , bűntudatos tekintettel ezt mondta: 

- Korán lefeküdt, és nem tudott enni. Így...  

– Így hát felkapta a szolgák által eldobott kenyeret.

"......"

Lea arca elsápadt. Továbbra is bűnösnek látszott, de nem Lea volt hibás.

Miután kissé jóllakottnak éreztem magam, Lea felé nyújtottam a kezem.

- Megyek...

Be akartam fejezni a sütiket. De nem akartam látni, ahogy a jó Leát egy rosszfiú szidja !

Ekkor a herceg felém nyújtotta a kezét. A herceg keze, amely a többi sütit éppen nekem akarta adni, megállt a levegőben...

A légkör hirtelen hidegebb lett.

"........"

"........"

"........"

- Mi a baj vele?

– Azt hiszem, fél öntől, mivel nem sokkal ezelőtt megszidta.

Leának igaza volt. Borzasztóan megijedtem attól, ahogy a herceg megfenyegetett. Egyedül a tekintete idegesített. Szóval azt mondtam, 

– Visszamejek. 

Lea gondterhelt pillantása alábbhagyott, és egy ponton az ajkába harapott, mintha elhatározta volna magát. 

– Me... mester!

"......."

– A kisasszonynak be kell fejeznie az étkezését, úgyhogy jobb lenne ha vissza menne!

Úgy nézett ki, mint egy lovag, aki egyedül támad egy hadseregre. A herceg rám meredt, én pedig Lea karja mögé bújtam. A herceg hamarosan bólintott.  

Amint elment, Lea felvett az ölébe, hogy minél hamarabb a szobámban legyünk.

Aztán gyorsan ki is ment.

Az arca sápadt volt, és az ajkai pedig remegtek. Lea, mint szolga aki a kastélyában él már egy ideje, tudhatta, milyen hidegszívű a herceg. 

Szóval képzeld el, hogy milyen ijesztő lehet, ha így viselkedik.  

"– Egy hozzá hasonló ember nagyon ritka." 

Megborzongtam. Lea benyitott a szobámba és hozott nekem ennivalót. Zabkása volt benne gesztenyével.

Megveregettem a hasam, miután kiürítettem két tál zabkását. 

- Sajnájom, hogy folyamatoszan éhes vagyok.

Lea könnyes arccal átölelt.  

- Ne mondja ezt. A kisasszonynak sokat kell ennie, és aludnia. 

Nevetett miközben lefektetett.

– Álmodjon szépet, kisasszony! 

miután ettem, és nyugodtan aludtam, felébredtem. Tegnap este nagyon rosszul éreztem magam Lea miatt, ezért úgy döntöttem, hogy ma megmutatom neki, hogy milyen cuki is vagyok. – Leja, szejetlek!

A szobalányok majd elolvadtak, amikor megláttak, ahogy a pufók kis karjaimmal átölelem a lábát.

Lea szája sarka felfelé görbült.

Hirtelen egy szobalány, aki az ajtóra nézett, megmerevedett, és hamarosan az összes többi szobalánynak ugyanaz az arckifejezés ült ki az arcára.

"– Gasp, ez a rosszfiú!"

Dubbled hercege és hadnagya engem bámult. Sietve elbújtam Lea mögé.

-Kis... kisasszony...

A hadnagy és Lea egyszerre szólongattak. De én csak megráztam a fejem

" Nagyon ijesztő..."

Még mindig féltem a tegnap esti események miatt tőle . 

Kissé kínjában, izzadtságcseppekkel az arcán, a hadnagy ezt mondta, a herceg felé fordulva - Mi lenne ha megpróbálná a nevén szólítani? Hátha előjön a kicsi...

"......"

A herceg csöndben maradt. Engem bámult, és egy pillanatra összevonta a szemöldökét.

A fejemben megráztam a fejem. 

"– Bácsi, az a rosszfiú még a nevemet sem tudja."

Tíz napja voltam itt, de soha nem szólított a nevemen. Csak furcsa beceneveken szólított. Valószínűleg soha nem bontotta ki a Dowager császárnő által küldött adataimat.

– Leblaine.

a herceg a nevemen szólított. 

"– Tudja a nevem?"

Annyira meglepődtem, hogy csak pislogni tudtam. A hercegnek volt egy híres története, hogy még Mina nevére sem emlékezett, pedig több mint három hónapja a palotában volt. Csoda volt, hogy a herceg emlékezett a nevemre. 

"– De nem mintha egyáltalán érdeklődne irántam. "

A herceg ismét beszélni kezdett hozzám

- Mi a baj? Gyere ide.

Mindenki szeme rám szegeződött. Haboztam, de lassan kinéztem.

- Mef fogsz ütni?

– Nem foglak.

"- Már megtetted. Megütöttél a szavaiddal. A szavaiddal!"

Amikor bizalmatlan tekintettel néztem rá, kivett valamit a zsebéből. Egy nyalóka volt az.

– Sok minden van még itt.

"......"

Minden ellenérvet elvetettem, és odarohantam hozzá.

Valahogy úgy tűnt, minta egy arrogáns vigyor csücsülne a szája sarkában. 

Igen, egy kicsit meglepő volt, hogy egy gyerek, akit az özvegy császárné küldött, besurran az éjszakába. A császári palotáról és a templomról is meséltem neki.

 " Hány cukorka van? Gazdag, talán van tíz is."

A folyosón séta közben vitt engem az ölében. Valahányszor megláttak minket a folyosón így, megdöbbentek, és abbahagyták az épp végzett munkájukat. 

Ez természetes reakció volt.

A herceg, aki már megállt, lerakott egy ajtó előtt. 

"– Biztosan vannak itt cukorkák!"

Nagy várakozással nyitottam ki az ajtót és bementem. 

Megdöbbentem, és nyeltem egyet, amikor megláttam, hogy cukorkák vannak mindenhol a szobában.  A hercegre pillantottam.

"– Tényleg megehetem ezt az összeset?"

Kérdeztem a szemeimmel a hercegre pillantva engedélyért, mire a herceg csak annyit mondott monoton, érzelemmentes hangon. - Egyél annyit, amennyit csak akarsz.

"Istenem!"

A cukorkakupachoz rohantam. Sok cukorka volt, amit még soha életemben nem kóstoltam meg. 

Voltak olyan édeségek is amik a csomagolásuk alapján csokoládék, vagy talán májvacukrok lehettek. Gyorsan letéptem az egyikről a fényes arany csomagolást, és bedobtam a számba.

"...Ez nagyon finom!"

A herceg összevonta a szemöldökét, miután egy ideig sokkot kapva néztem magam elé. Viszont nem volt időm ilyesmivel törődni. A gazdagok minden nap ilyen finomságokat esznek? 

Az édes csomók gyorsan elolvadtak a számba, a gyümölcsszirup íze pedig gyorsan szétterjedt a számban.

A letöbbet ebből a fajtából, már majdnem mind megettem. 

Minden alkalommal, amikor rágtam rajta egyet, az arcom pufók lett és megremegett. 

Gyorsan befejeztem azt ami a számban volt, és vettem is be a következőt.  

Ezúttal egy nyalóka volt az amit kinéztem magamnak. 

Már tettem is volna be a számba az édességet, mikor valaki tekintetét éreztem meg a tarkómon, így hát haboztam. 

A hercegre pillantottam.

"Ha ezt mind megeszem.. Undorító leszek..."

Nem vettem észre azt már, mikor koldus voltam, hogy egyetlen falat megosztott étellel is tudtam szeretetet kimutatni? 

Szóval felé nyújtottam egy cukorkát. 

– Agyok nekegy egyet...

Rám pillantott, és zavartan összehúzta a szemét.

- Miért?

Nem mondtam semmit, míg lassan ismét kinyitotta a száját.

- Furcsa vagy.

"......"

Kicsit idegesítő.

"Megdoblak egy cukorkával, és majd úgy teszek minta csak véletlen lenne.."

 Gondolkodtam rajta hogy megtegyem e, de eszembe jutottak a céljaimra, és lenyugtattam magam. 

"Nagyon szükségem van ennek a rosszfiúnak a segítségére, ha nem akarok nyomorultul meghalni."

Jó kapcsolatot kell kiépítenem vele. 

"Előző életeimben nem voltam tapasztalt, így nem volt esélyem, viszont ezúttal előnyöm van." – gondoltam magamban, miközben a karjaiba ugrottam.

–  Herceg, köszönöm szépen a cukorkákat.

A herceg megdöbbent, de aztán elmosolyodott.

The beginning after the end 40. fejezet

 

ORV Szereplők (folyamatosan frissül)

 Kim Dokja

Yoo Sangah

Dokkebi

Lee Hyunsung

Lee Jihye

Kim Namwoon

Han Myeongoh

The beginning after the end 17.fejezet

 

The baby raising a devil 2.fejezet

A nő, aki elvitt a fürdőszobába, rámmosolygott, és óvatosan, nagy odafigyeléssel, hogy nehogy valamiképpen fájdalmat okozzon nekem, megfosztott kényelmetlen ruháimtól. 

- Kérem hívjon Leának, kisasszony! 
- Rendben.
- Most nagyon jól fogjuk érezni magunkat meleg vízben, és játszunk egy jót! Várja már?
- Igen.
- Ah, nagyszerű! 
Lea hátba veregetett, mintha ez lett volna a világ legaranyosabb tette, és nem csak egyszerű fürdésről lenne szó. 

Nem sokkal azután, hogy a többi cseléd is megérkezett, elkezdtem a teljes értékű fürdőmet. 
Nagyon kényelmes volt, mivel nem kellett mást csinálnom, csak a meleg vízben ücsörögni, miközben engem mosdattak.

Egy kicsit nehéz volt visszatartani azt az inget, hogy megérintsem a puha habfelhőket a víz tetején. 

Viselkedned kell! A csintalan gyerekeket mindenki utálja. 

Tudtam, hogy egy alkalmazott segítsége, elengedhetetlen egy olyan gyermek életében, akiről a szülei nem gondoskodtak. 

 

A cselédek kézmozdulatai, nagyon gyorsak és ügyesek voltak. Szóval nem volt olyan nehéz kibírni azt a kevés időt, amíg teljesen mozdulatlanul kellett maradnom. 

Dubblede herceg rossz fiú volt, de nem olyan szemét, mint Val Lua herceg.

Nem ütött meg, hanem alkalmazott. Dubblede herceg, aki az én előnyömre beleegyezett, hogy maradhassak, nagyon kis mértékben zavargolódott. 

A fürdés után Lea gyönyörű ruhába öltöztetett. 

A ruhák, amiket Dowager császárné cselédje rám tett, nagyon kényelmetlenek voltak, mert durvaak és nagyok voltak rám.

Míg Lea begombolgatta a ruhámat, a cselédek fecsegtek.

- Tényleg örökbe fog fogadni a Mester?

- Még ha maga a császárné, Dowager parancsot is adott rá, ő nem az a típus, akit követni szokta azokat.

- De ő a sors gyermeke! 

- Erről... - a szobalány az ajtóra nézett, és suttogva folytatta - Sokan azt mondják, hogy ez nem igaz, és csak félreértettek valamit a jóslatban. A baba testében rejlő isteni erő mennyisége ugyanis, nagyon alacsony. 

Ez a pletyka volt az oka annak, hogy Val Lua herceg olyan rosszul bánt velem.

Sokan vannak, akik nem úgy gondolnak rám, mint a sors gyermekére.

- Ez nem olyan téma amit a kicsi előtt kellene megvitatnotok! - szidta le Lea a cselédeket, és a kezembe nyomott egy bogrét. 

- Gyerünk, igyál csak belőle! 

A meleg hangra egy kicsit megkönnyebbültem. Nehéz az élet, ha a cselédeid figyelmen kívül hagynak, mint Val Lua idejében.

Az édes ízz szétterjedt a szájban, olyan selymes volt, mint a bársony, és a keserű illatot elnyomták belőle valivel. 

Leah engem nézett miközben én a forrócsokoládémat ittam, és úgy mosolygott mintha annyira aranyos lennék, hogy alig bírja ki anélkül, hogy ezt ki ne fejezze. 

Mikor befejezetem, csak óvatosan letörölte a csokoládét a szám széléről.

- Most mehetünk a mesterhez? 

Sajnáltam, hogy nem tudtam kanállal lekaparni a csokoládét a pohár aljáról, de csak bólintottam, és követtem Leah-t.

Kedvesnek kell lenned!

Az előző életemhez képest, ez a mennyország volt, és imádtam ezt az érzést.

Nem törődik velem, nem emeli rám a kezét, és adott nekem egy egész csésze csokoládét. Ez a legjobb hely ami csak létezik, hogy itt maradjak addig, amíg el nem tudom hagyni azt az országot biztonságban.

De nem hiszem, hogy a herceg majd könnyedén örökbe fogad majd. Ő egy olyan ember, akiről azt pletykálják, hogy hidegvérű ember, vér és könnyek nélkül. És eddig nem  úgy tűnt, hogy a pletykák hazugságokon alapulnának. 

Nem engedhetem, hogy elküldjön. Nem akarok újra meghalni, miután Val Lua herceg újra megver. Nem jó koldusnak sem lenni és éhen halni. 

Lea a hercegi hivatalba vitt.

Láttam a herceget beszélni két férfival, akik tisztnek tűntek. Elengedtem Lea kezét, odafutottam a herceghez, és belecsimpaszkodtam a lábába.

Lea megrémült, egy tiszt pedig leválasztott róla és arrébb vitt. 

Nem akarok újból szerencsétlenül meghalni!

- Nem akarok visszamenni! Nem eszem sokat. Nem fogom még egyszer ezt csinálni, csak azt szeretném, hogy valaki szeressen. Szóval kérem had-

Ekkor aztán a herceg mindenki meglepetésére felemelt, nekem pedig a nyakába kellett kapaszkodnom. Megsimogatott, majd odasúgta nekem - Ne tereld el a figyelmemet! 

Gyengédebben öleltem át a nyakát, és az arcomat a nyakába fúrtam.

- Szejetlek hejceg. - suttogtam a nyakába, mire a herceg testtartása megkeményedett.

</§/>

Wigentra Birodalma, egy ország, ahol a világ legnagyobb kiterjedésű földje található. 

Ezt a hatalmas földet, fel kell osztani több részre, és ha ez megvan, akkor megkapjuk a mai felipítését Wigentra hatalmi feléítését: 

<Az egységes egyház.>

<A császári háztartás.>

<5 Herceg>. 

A három, egyenrangú fél, háromszöget alkotott, amely így kordában tudta tartani egymást, és e mellett pedig az egyesített hatalom az ország jólétét szolgálta.

Ez a háromszög jelentős változásokon ment keresztül. 

Dubblede hercegsége, volt az egyetlen család, amely kiszorította az öt herceget, ezzel pedig megszerezte magának a háromszög egyik csücskét. 

Dubblede kastélya, valóban nagy bravúrokkal dicsekedhetett.

A kastélyban volt egy kőpadló, egyetlen karcolás nélkül, és több hatszögletű oszlop, finom mintákkal díszítve. Egy luxus csillár, amely tükörként is zolgálhatna, a mennyezeten.

Kincsekkel telepakolt dekoratív szekrények mindenhol. Keleti és Nyugati szárnya, számtalan tornya, a  mellette északon elterülő erdőt nem is említve. Ezeken kívül még sok más lenyügöző dolog helyezkedett el a kastélyban és környékén. 

Dubblede hercegénél, egy ilyen hatalmas kastély tulajdonosánál, nem volt túl könnyű dolgom.

Nem fogadott örökbe csupán a cukiságom miatt. 

De szerencsére nem volt teljes kudarc az ott maradási kísérletem. 

Még ha nem is fogadott örökbe, adott egy szobát, hogy maradjak ott egy darabig.

Ha azonnal kirúgtak volna, talán Val Lua-hoz kerülök. 

Ököllel takartam el a számat és felnevettem.

Nagyon tetszett a szoba, amit Dubblede hercege adott nekem. Nem volt idő unatkozni, mert sok játék, és játszótárs, valamint meleg, és hangulatos ágy volt benne. 

És ennek már tíz napja, hogy ebben a kastélyban maradhattam. Ugyanis folyamatosan fizettem a lakbért.

- Mit mondott még a "kalapos hölgy"?

- Orihalkwon van, a jégi fvensíkon. 

- Oriharkon! - kiáltott fel a hűbéres a hír hallatán.

A herceg ölében ültem, és bámultam, miközben ő egyre csak izgatottabb lett.

- Ez csodálatos. Hogy lehetsz ilyen okos?

- Ezért ő a sors gyermeke! - nevetett fel a hűbéres.

Fúrdalt a lelkiismeretem. 

Valójában én egy hamis sors gyermek vagyok. 

Nem mintha a reinkarnáció előtti emlékeimre ne emlékeznék. Nehéz éretten gondolkodni, miközben az embernek még "éretlen agya" van. 

Ha elkezdek felnőttként gondolkodni, vagy napokig fel sem tudok kelni, olyan álmos leszek, vagy pedig, farkas éhes. Márpedig, amikor éhes, vagy álmos vagyok, teljesen babaként kezdek el viselkedni.

 

Az egyik vazallus felém nyúlt, hogy megsimogasson, vagy valami olyat csináljon, mint amiket az aranyos kisgyerekekkel szoktak a felnőttek, mire megugrottam, és a herceg nyakába csimpaszkodtam. 

 Kja, meglepődtem! 

Meglepődtem, hogy valaki, akit nem ismertem, megpróbált megérinteni!

- Gyerek, te nagyon félénk vagy! - nevetett fel az öreg vazallus ahogy ezt mondta és visszahúzta a kezét.

- Elképesztő, hogy ilyen közel tudtok maradni egymáshoz!

- A többi gyerek már ha ilyen közzel lenne hozzá,  már sírna és üvöltene.

- El tudná mondani nekünk, az oltár és a császári család történetét?

Azért beszéltem csak akkor, ha a herceg ülében ülhettem, mert Val Lua herceg bántalmazása miatt, a felnőtt férfiakat, igen ilyesztőnek találtam. Furcsa módon viszont, ez Dubblede hercegre nem vonatkozott

- Gyere le, és ülj ide - mondta a herceg, mire elengedtem a nyakát és leültem az ölébe.