Lord of mysteries - 1. KÖNYV 4. FEJEZET - JÖVENDÖLÉS

Visszatérve a székéhez, ismét meghallotta a távoli katedrális harangzúgását. Hétszer kondult meg, mire Zhou Mingrui lassan felállt, majd odament a szekrényéhez és kivette az aznapi ruháit.

Fekete ing, hozzáillő öltönnyel párosítva. A lábához szorosan hozzátapadt a nadrág. A keményített cilinderrel és azzal a halvány tudós levegővel, ami körbejárta, olyan érzést keltett benne mintha egy történelmi drámát nézne éppen, ami az angol viktoriánus korszakban játszódik

Hirtelen hangosan motyogni kezdett, miközben egy fanyar mosoly terült el az arcán, és megrázta a fejét - Nem megyek el arra az interjúra. Csak veszek néhány hozzávalót, hogy felkészülhessek egy új szerencsefokozó szertartásra....

Klein annyira aggódott a közelgő interjú miatt, hogy már ösztönösen vált. Így vette fel Zhou Mingrui is az egyetlen tisztességes ruhaszettet, mikor nem koncentrált eléggé.

Miután Zhou Mingrui vett egy mély levegőt, levette az öltönyt és a mellényt magáról, majd egy barnássárga kabátra cserélte. A cilinderét is egy ehhez illő, lekerekített szélű filckalapra váltotta. 

Ezzel a ruházattal az ágyához lépett, és felemelt egy négyzet alakú párnát. Az egyik kezével pedig benyúlt a párna, egy egyáltalán nem feltűnő kis lyukába, addig, amíg ujjai nem találtak egy közbenső réteget. 

Mikor visszahúzta a jobb kezét, már egy tekercs cetli volt a markában. Körülbelül nyolc darab halvány sötétzöld színű papírdarab. 

Bensonnak pillanatnyilag ennyi megtakarítása volt. Még a következő három nap megtakarításait is tartalmazta. Közülük kettő öt solis, a többi pedig egy solis volt. 

A Loen Királyság valutarendszerében a soli a második helyen szerepelt. A soli az ősi ezüstpénzekből származott. Egy soli tizenkét rézpennynek felel meg. A címletek pedig öt vagy egy soli voltak.

A valutarendszer csúcsán az arany font állt. Papírpénz formájában is elérhető volt, de akkor muszáj volt arany érme formájában is rögzíteni az értékét.  Egy arany font pedig húsz solinak felelt meg. Az arany fontból többféle címlet létezett. Mégpedig egy- öt- és tíz aranyfont címletekben. 

Zhou Mingrui kiegyenesített egy címletet, és megszagolta a halványszínű egyedi tintát rajta. 

Egyértelmű pénz szaga volt.

Talán Klein emlékfoszlányai, vagy épp állandó pénzvágya miatt Zhou Mingrui úgy érezte, hogy azonnal beleszeretett ezekbe a bankjegyekbe. 

Nézd csak! Milyen szép dizájnuk van! A szigorú és régimódi III. Györgyöt a két bajusza milyen imádni valóvá varázsolja...

És itt van a vízjel is, amit csak akkor lehet látni, ha a bankjegyet a fény elé, helyezed. Annyira csodás! A hamisítás elleni címke kifinomult dizájnja teljesen mássá teszi a hamis díszes kis másolatoktól!

 Zhou Mingrui csaknem egy egész percen keresztül csodálta, mielőtt kiválasztott volna két darab egyes címletű solit a csomagból. Ezután felgöngyölte a megmaradt bankjegyeket, és visszadugta őket a rejtekhelyükre. 

Miután szépen elegyengette a huzatot a lyuk körül, Zhou Mingrui szépen összehajtogatta a kettő címletet, amit kivett, és a barnássárga kabátja bal zsebébe csúsztatta. Elkülönítette a bankjegyeket azoktól a néhány pennytől, amit a nadrágja zsebében őrzött. 

Miután mindez megtörtént, egy kulcsot süllyesztett a jobb zsebébe, megfogott egy sötétbarnás papírzacskót, és gyorsan az ajtó felé vette az irányt.

Csoszogó léptei gyors tempóból az ajtóhoz közeledve egyre csak lassultak, mígnem teljesen meg nem állt.

Zhou Mingrui az ajtó előtt állt. Nem is emlékezett rá, hogy mikor kezdte el ráncolni a homlokát.

Klein öngyilkossága tele van bizonytalan elemekkel... Mennyi esély van rá, hogy nem történik velem másik "baleset" ha most így távozom innen?

Némi töprengés után Zhou Mingrui visszament az íróasztalához, és kihúzta a fiókját. Ebben volt benne a csillogó sárgaréz revolver, amit ki is vett.

Ez volt az egyetlen önvédelmi fegyvere, amire csak gondolhatott jelenleg, és ez volt az egyetlen, ami elég erővel is rendelkezett, hogy tényleg meg is védhesse magát vele. 

Bár még életében soha nem lőtt még, egy ilyen revolver előhúzása bárkit elijesztene.

Végigsimított a revolver hideg fémén, mielőtt bedugta volna a zsebébe, ahol a bankjegyei voltak. A pénzt a markában tartotta, míg az ujjai a fegyver markolatjához értek. Tökéletesen el volt rejtve.

Most már biztonságban érezte magát, ő, aki mindenről tudott egy keveset, de most aggódni kezdett.

Mi van, ha elrontom a lövést mikor igazán szükségem lenne rá?

Mivel elárasztották az ehhez hasonló gondolatok, Zhou Mingrui gyorsan nekiállt valami megoldást találni a problémára. Kihúzta a revolvert a zsebéből, és a tárat úgy forgatta, hogy az üres hely, ami az "öngyilkosság" után keletkezett benne, a fegyver kalapácsánál álljon meg, majd visszakattintotta a hengert.

Ily módon hajtott végre egy "üres körös" lövést.

Ezután visszadugta a helyére a revolvert, de a bal kezét még ott tartotta.

Jobb kezével a fejébe nyomta a kalapját, és kinyitotta az ajtót.

A folyosón napközben félhomály uralkodott, mivel a folyosó végén lévő ablakon át csak korlátozott mennyiségű napfény jutott be. Zhou Mingrui gyorsan lement a lépcsőn, és elhagyta a lakást, mielőtt beleélte volna magát a nap ragyogásába és melegébe. 

Bár még csak majdnem július volt, Mégis a nyár közepének számított Tingenben, ugyanis a Loen Királyságban északabbra terült el, így egyedi éghajlati jellemzőkkel bírt. A legmagasabb éves hőmérséklet még a 30 ℃-t sem érte el, és a reggelek hűvösek voltak. Az utcákat azonban teljesen beborította a koszos víz és a szétszórt szemét. Klein emlékei szerint ez nem volt ritka látvány az alacsonyabb jövedelmű közösségekben, még ha volt is csatorna. Végül is túl sok ember volt, és túl sok emberre volt szükség a túléléshez.

- Gyere és kóstold meg a finom sült halainkat!!

- Forró és friss az osztrigaleves!! Adagonként mindössze csak öt penny!

- Kagylót! Kagylót tessék! Friss a kagyló!

- Frissen szedett zöldségek a városon kívüli farmoktól! Olcsó és zsenge!

...

A zöldségeket és gyümölcsöket, na meg meleg ételt áruló mozgó árusok kiabálása hallatszódott az utcákon, miközben integettek a rohanó gyalogosoknak. Néhányuk megállt és alaposan átnézték az árut mielőtt vettek volna valamit. Mások csak türelmetlenül intettek a kezükkel, mert még nem találtak munkát maguknak aznapra.

Zhou Mingrui nagy levegőt vett, és beszívta az utca levegőjét, melybe ártalmas és illatos aromák vegyültek. Miközben erősen szorongatta a revolvert a bal kezében, mely szorosan tartotta a bankjegyeket is, jobb kezével lenyomta a kalapját, miközben kitérő mozdulatokkal gyorsan áthaladt a forgalmas utcán. 

A sűrűn lakott területeken biztos, hogy voltak tolvajok. Továbbá ebben az utcában nem hiányoztak a szegény polgárok sem, akik korábbi állásuk elvesztése után részmunkaidőben dolgoztak csak. Voltak éhező gyerekek is, akiket a felnőttek kihasználtak, hogy teljesítsék minden kérésüket. 

Addig haladt előre, amíg el nem ért egy olyan pontot, ahol a körülötte lévő zsúfoltság már nem érte el. Kiegyenesítette hátát, és felemelte a fejét, hogy szétnézzen az utcán.

Egy csavargó harmonikás bóklászott a környéken. A dallam hol kellemes volt, hol pedig gyors. 

Mellette több rongyos ruhájú, alultápláltság miatt, fakó bőrszínű gyerek volt. 

Hallgatták a zenét, és ütemre mozogtak. Saját készítésű koreográfiát használtak. Arcuk tele volt örömmel, mintha hercegek és angyalok lennének. 

Egy megkeseredett nő ment el mellettük, ruhái piszkosak voltak, bőre pedig színtelen.

Tekintete üresnek és lomhának tűnt. Csak akkor villant fel benne egy kis élet, amikor ránézett a gyerekekre. Mintha csak három évtizeddel ezelőtt látta csak volna magát.

Zhou Mingrui beelőzte őt, és befordult egy másik utcába, ahol megállt a Smyrin pékségnél.

A pékség tulajdonosa egy Wendy Smyrin nevű több mint hetven éves nagymama volt. A haja teljesen szürkésfehér volt, és mindig melegen mosolygott. Klein mióta az eszét tudta itt volt és kenyeret meg péksüteményeket árult. 

Ó... az általa sütött Tingen keksz és a citromos sütemény nagyon finom...

Zhou Mingrui lenyelte a nyálát és elmosolyodott. 

- Mrs. Smyrin, nyolc font rozskenyeret szeretnék

- Oh. Kedves Klein, hogy van a bátyád? Nem jött még vissza? - kérdezte Wendy mosolyogva.

- Majd még néhány nap múlva - válaszolt homályosan Zhou Mingrui.

Miközben átvette a rozskenyeret Wendytől, a nő felsóhajtott - Nagyon szorgalmas fiú. Biztos jó felesége lesz. 

Miután ezt mondta, ezután az ajkai felfelé görbültek, majd így szólt - De most már minden rendben lesz. Már végeztél a Khoy Egyetem történelem szakán ~. Ó, hamarosan pénzt fogsz tudni keresni, és nem kell többet megszállnod abban a lakásban ahol jelenleg élsz. Legyen legalább egy fürdőszobája amit sajátjodnak nevezhetsz majd!

- Mrs. Smyrin, ma nagyon energikusnak tűnik. - mondta Zhou Mingrui egy száraz mosollyal az arcán.

Ha Klein sikeresen teljesíti az interjút, és oktató lesz a Tingeni Egyetemen, akkor igaz, hogy a családja máris magasabb társadalmi és gazdasági pozícióba kerülne.

Emléktöredékeiben egyszer arról fantáziált, hogy bérel egy családi házat a külvárosban. Az emeleten öt-hat szobával, két fürdővel, egy hatalmas erkéllyel, két szobával, egy étkezővel, nappalival, konyhával. Na meg egy pince is járna hozzá.

És ez nem csak egy vágyálom volt. A Tingeni Egyetem próbaidős oktatóinak is két arany font volt a heti fizetése. A próbaidő letelte után pedig a fizetést három arany fontra és tíz solira növelték volna. Tudni kellett, hogy Klein bátyjának, Bensonnak mindössze egy font és tíz soli volt a heti fizetése annak ellenére, hogy annyi éven át dolgozott. Az egyszerű munkások a gyárban pedig még egy fontot sem kaptak, legjobb esetben pedig majdnem annyit. A bungaló bérleti díja pedig körülbelül tizenkilenc solitól egy font és tizennyolc soli lehetett. 

- Ez a különbség aközött, hogy havi három-négyezer jüan vagy tizennégy-tizenötezer jüant keresel... - motyogta magában Zhou Mingrui.

Mindez azonban csak akkor lesz lehetséges, ha a Tingeni Egyetemre, vagy a Backlund Egyetemre megy el interjúra.

Nem volt sok más lehetőség az állmai megvalósítására. A kapcsolatok nélküli emberek nem kaphattak ajánlásokat a közalkalmazotti munkákra. Akik történelmet tanultak, azok munkalehetőségei korlátozottabbak voltak. Nem volt nagy kereslet magántanácsadókra az arisztokraták, bankok vagy épp iparmágnások körében. 

Figyelembe véve, hogy Klein által hátrahagyott tudás töredezett és hiányos volt, Zhou Mingrui kínosan és lelkiismeret-furdalásosan érezte magát, Mrs. Smyrin elvárásaival szemben.

- Nem. Mindig is ilyen fiatalos voltam! - felelte Wendy humorosan.

Miközben beszélt, a kimért tizenhat rozscipót belerakta a barna papírzacskóba, amit Zhou Mingrui hozott magával otthonról. Majd kinyújtotta jobb kezét és így szólt - Kilenc penny.

Minden rozscipó körülbelül fél fontot nyomott, mivel a különbségek elkerülhetetlenek voltak.

- Kilenc penny? Nem tizenegy penny volt két napja? - kérdezte öntudatlanul Zhou Mingrui.

15 pennybe került az előző hónap előtti hónapban...

- Köszönetet kell mondani azoknak, akik az utcán tiltakoztak a gabonatörvény visszavonásáért - mondta Wendy, miközben vállat vont.

Zhou Mingrui bizonytalanul bólintott. Klein emlékei ezzel kapcsolatban elég hiányosak voltak. Csak arra emlékezett, hogy a gabonatörvény alapelve a hazai mezőgazdasági termékek árának védelme. Mielőtt az árak egy bizonyos szintre emelkedtek, leállították a gabonaimportot olyan déli országokból, mint Feynapotter, Masin, Lenburg.

Miért tiltakoznának az emberek ez ellen?

Anélkül, hogy Zhou Mingrui mondott volna valamit, óvatosan félve, hogy a végén kihúzza a revolvert, elővette a bankjegyeket, és átnyújtotta az egyiket Mrs. Smyrinnek. 

Három rézpennyt kapott vissza. A nadrágzsebébe gyömöszölte őket, elvette a kenyereket tartalmazó papírzacskót, és az utca túloldalán található "Hús és zöldség" piac felé indult. Keményen dolgozott a borsóval párolt birkahúsért, amit a húga kért tőle. 

Volt egy főtér a Vaskereszt utca és a Nárcisz utca kereszteződésében. Sok sátrat emeltek ott fel, ahol furcsa és vicces ruhákba öltözött bohócok szórólapokat osztogattak.

- Holnap este cirkuszi előadás lesz? - Zhou Mingrui az emberek kezében lévő szórólapokra pillantott, miközben az orra alatt félhangosan olvasta azok tartalmát.

Melissának biztos, hogy tetszene. De vajon mennyi lehet a belépő?

Ezzel a gondolattal a fejében indult el közelebb.

Épp mikor egy vörösre és sárgára festett arcú bohóc készült megkérdezni erről, egy rekedt női hang csendült fel mellette.

- Kipróbálnál egy jóslást?

Zhou Mingrui tudat alatt elfordította a fejét, és egy hegyes kalapot és hosszú fekete ruhát viselő nőt pillantott meg egy kicsi sátor előtt állni.

Arca vörös és sárga festékkel volt telemázolva, szeme pedig mély szürkéskék volt.

- Nem - rázta meg a fejét válaszul Zhou Mingrui. Nem volt tartalék készpénze a jóslásra.

A nő nevetett, és azt mondta - A tarot jóslásom nagyon pontos.

Tarot... - Zhou Mingrui azonnal elképedt.

Ez a dolog teljesen megegyezett a Földön lévő kifejezéssel.

A Földön ugyanis a Tarot kártyákat jóslásra használták. Olyan rajzok díszítették a kártyákat, amik mind különböző jelentéssel bírtak.

Várj... - Hírtelen felidézte a Tarot eredetét ebben a világban.

Nem a hét ortodox istentől származik, és nem is ősi örökség. Ehelyett az Intis Köztársaság akkori konzulja, Roselle Gustav hozta létre több mint 170 évvel ezelőtt.

Ez a Roselle úr találta fel a gőzgépet, továbbfejlesztette a vitorlást, megdöntötte az Intis Királyság önkényes uralmát, és a kézművesség istene is elismerte. Ő lett az Intis Köztársaság első konzulja.

Később más nemzeteket támadott meg, és védelme alá helyezte Lenburgot és más nemzeteket. A Loen Királyságot, Feynapottert, Feysac Birodalmat és más északi nemzeteket pedig meghajlásra kényszerített az Intis Köztársaság előtt. Ezt követően a Köztársaságot  Birodalommá változtatták át, és ő lett az önjelölt "Cézár császár".

Roselle uralkodása alatt kapta meg a Kézműves Egyház első nyilvános szent kinyilatkoztatását az ötödik korszak óta. Azóta a kézművesség istene a gőz és a gépek istenére változott.

Roselle találta fel a tarot jóslást. Megalapította a papíralapú kártyák korabeli rendszerét és játékstílusát is. Sok ismerős stílus volt, amelyet Zhou Mingrui ismert. Mint például az Upgrade, a Fighting the Landlord, a Texas Poker és a Quint...

Ezen kívül az általa kiküldött tengeri flották felfedeztek egy tengeri utat, amely viharos tengereken keresztül a déli kontinensre vezetett. Ezzel pedig megkezdődött a gyarmatosítás korszaka.

Sajnos idős korára elárulták. Az ötödik korszak 1198-as évében az Ötök Lángoló Nap Egyháza, az egykori Intis királyi család - a Szauron család - és más arisztokraták egyesítették erőiket és meggyilkoltatták. Végül a Fehér juhar palotában halt meg.

Ez... - Az ilyen általános ismeretek felidézése hirtelen ténnyé vált.

Lehet, hogy egy reinkarnációs rangidős?

Ezt szem előtt tartva Zhou Mingrui kíváncsivá vált, hogy hogyan is nézhetnek ki a tarot kártyák. Ezért biccentett a festett arcú, hegyes süveges hölgynek, és azt mondta - Ha az... Nos... Ésszerű az ár, akkor megpróbálom.

Az asszony azonnal, nevetve rávágta - Uram, ma ön az első, tehát a ház állja.

Lord of mysteries - 3. FEJEZET - MELISSA

Miután megerősítette tervét, Zhou Mingrui azonnal úgy érezte, mentális mankóra tett szert. Félelme és nyugtalansága mind elméje egy távoli szegletébe söpörte.

Csak ezután volt kedve alaposan tanulmányozni Klein emlékfoszlányait.

Zhou Mingrui felállt, és elzárta a cső szelepét. Nézte, ahogy a fali lámpa fokozatosan elhalványul, amíg a láng ki nem alszik, majd visszaült. Miközben tudat alatt a revolver sárgaréz hengerével babrált, megnyomta a feje oldalát. Lassan felidézte emlékeit a bíborra festett sötétben, mintha ő lenne a legfigyelmesebb néző a moziban.

Talán annak eredményeként, hogy egy golyó áthaladt a fején, Klein emlékei olyanok voltak, mint az összetört üveg. Nemcsak az emlékek nem voltak egybefüggőek, hanem sok pont volt, ami egyértelműen hiányzott. Például emlékek arról, hogyan jelent meg nála a gyönyörű revolver, hogy öngyilkos lett-e, vagy megölték-e, valamint a „Mindenki meg fog halni, beleértve  engem is” szavak jelentését a jegyzetfüzeten, vagy hogy részt vett-e, két nappal az eset előtt bármiben.

Nemcsak ezek az emlékek töredeztek meg, hanem pár más hiányzó darab is. Ugyanez volt még a tudás esetében is, amelyet tudnia kellett. A jelenlegi helyzet fényében Zhou Mingrui úgy vélte, hogy ha Klein visszatér az egyetemre, nem valószínű, hogy le tudja tenni a diplomát. Ez annak ellenére történt, hogy néhány nappal ezelőtt anélkül hagyta el az egyetemet, hogy egy kicsit is pihent volna.

Két nappal később részt kell vennie a Tingeni Egyetem történelem tanszékének interjújában…

A Loen Királyi egyetemen végzett hallgatóinak nincs hagyománya, hogy az alma materben maradjanak… Mentora ajánlólevelet adott neki a Tingeni Egyetemre és a Backlund Egyetemre is…

…

Az ablakon keresztül Zhou Mingrui némán figyelte a vörös hold nyugaton való lenyugvását. A Hold fokozatos süllyedése addig folytatódott, amíg halvány fény nem ragyogott keletről, aranyszínűvé festve a horizontot.

Ebben a pillanatban zűrzavar támadt a lakásban. Hamarosan léptek zaja közeledett az ajtaja felé.

"Melissa ébren van... Tényleg olyan pontos, mint mindig." - Zhou Mingrui elmosolyodott. Klein emlékei miatt Melissát látva úgy érezte, mintha tényleg a húga lenne.

Viszont nincs húgom… - Azonnal ellentmondott magának.

Melissa különbözött Bensontól és Kleintől. Alapfokú tanulmányait nem az Evernight egyháza által kínált vasárnapi iskolai órákon fejezte be. Amikor elérte az iskoláskort, a Loen Királyság elfogadta az „Alapoktatási törvényt”. Létrehoztak egy általános és középfokú oktatási bizottságot, amelyet speciálisan finanszíroztak, növelve a királyság iskolázottsági szintjét.

Kevesebb mint három év alatt, azzal a feltevéssel, hogy számos egyházi iskolát leépítenek, sok állami általános iskola jött létre a vallássemlegesség elvének szigorú megőrzése érdekében. Ezzel megakadályozták, hogy az oktatás belekeveredjen a Lord of Storms, az Evernight Goddess és a Steam és Machinery istene közötti konfliktusokba.

Összehasonlítva a vasárnapi iskolával, amely mindössze heti egy rézpennybe került, egy állami általános iskola heti három penny költsége meglehetősen drágának tűnt. Előbbi azonban csak minden vasárnap, míg utóbbi heti hat nap oktatást biztosított. Összefoglalva, az ár olyan alacsony volt, hogy szinte ingyenes volt.

Melissa különbözött a legtöbb lánytól. Fiatal kora óta élvezte az olyan dolgokat, mint a fogaskerekek, rugók és csapágyak. Ambíciója az volt, hogy gőzgépszerelő legyen.

A kultúra hiányában szenvedő Benson, aki ismerte az oktatás fontosságát, éppúgy támogatta huga álmait, mint Klein egyetemi tanulmányait. Hiszen a Tingeni Műszaki Iskola csak középfokú oktatásnak számított. Nem kellett nyelviskolába vagy állami iskolába járnia több tudásért.

Tavaly júliusban a tizenöt éves Melissa sikeres felvételi vizsgát tett, és beteljesítette álmait, hogy a Tingeni Műszaki Iskola gőz- és gépipari osztályának tanulója legyen. Így a heti tandíja kilenc pennyre emelkedett.

Mindeközben Benson cégét megviselte a déli kontinens helyzete. Mind a profit, mind az üzleti tranzakciók terén drasztikusan visszaesett. Az alkalmazottak több mint egyharmadát elbocsátották. Munkája megtartása és megélhetésük fenntartása érdekében Benson csak nehezebb feladatokat tudott vállalni. Gyakrabban kellett túlóráznia, vagy olyan helyekre kellett mennie, ahol nehéz a munkakörnyezet. Ez volt az, amivel az elmúlt napokban lefoglalták.

Nem arról volt szó, hogy Klein nem gondolt arra, hogy segítsen megosztani bátyja terheit, hanem hogy közembernek született, és felvették egy átlagos nyelviskolába, erős hátrányát érezte származásának, amikor beiratkozott az egyetemre. Például, mint az északi kontinens összes nyelvének eredete, a feysac ősi nyelve olyasvalami volt, amit a nemesek és a gazdag osztály minden gyermeke már fiatalon megtanult. Ezzel szemben csak az egyetemen került vele először kapcsolatba.

Iskolai pályafutása során sok hasonló vonatkozással szembesült. Klein majdnem mindent beleadott, és gyakran késő éjszakáig fennmaradt, és korán kelt, amivel alig tudta utolérni a többieket, így végül átlagos eredménnyel érettségizett.

A bátyjával és a húgával kapcsolatos emlékek élénken motoszkáltak Zhou Mingrui fejében egészen addig amíg a kilincs gomja el nem fordult. Csak ekkor ébredt fel, és eszébe jutott, hogy épp a revolverrel babrál a kezében.

Ez egy félig szabályozott árú!

Megijeszti a gyerekeket!

És még mindig ott van a seb a fejemen!

Amikor Melissa bármelyik pillanatban megérkezhetett, Zhou Mingrui a halántékához nyúlt, és sietve kihúzta az íróasztal fiókját, majd bedobta a revolvert, mielőtt visszacsapta volna.

"Mi történt?" - Melissa kíváncsian nézett végig rajta, miután hallotta a csapkodást.

Még mindig fiatal volt. Annak ellenére, hogy nem evett sok tápláló ételt, az arca vékony és kissé sápadt volt ugyan, viszont a bőre csillogó maradt, ahogy egy fiatal lányhoz illik.

Amikor Zhou Mingrui látta, hogy huga barna szemei ​​ránéznek, erőszakkal összeszedte magát, és felkapott egy tárgyat a keze ügyéből, mielőtt nyugodtan becsukta volna a fiókot, hogy elrejtse a revolver létezését. A másik kezét a halántékára tette, a textúra megerősítette, hogy a sebe már begyógyult!

Elővett egy ezüst szőlőlevél zsebórát, és finoman megnyomta a tetejét, amitől a fedele felpattant.

A testvérek apjának képe volt. Ez volt a legértékesebb tárgy, amit a császári hadsereg őrmestere hagyott hátra, de használt cikk lévén, az utóbbi években gyakran előfordult, hogy időről időre meghibásodott, még akkor is, ha egy órakovácsot kért a javításához. Ez zavarba ejtette Bensont, aki szívesen vitte magával a státuszának emelésére, így végül hazadobták.

Azt kell mondaniuk, hogy Melissának talán van tehetsége a gépezetben. Miután felfogta az óra mögött rejlő alapelveket, kölcsönkért pár szerszámokat a Műszaki Iskolából, hogy a zsebórával babrálhasson. Nemrég még azt állította, hogy megjavította!

Zhou Mingrui az óra nyitott fedelére nézett, és látta, hogy a másodpercmutató nem mozdul. Öntudatlanul elcsavarta a felső gombot, hogy felhúzza a zsebórát.

Azonban hiába tekerte fel néhányszor, nem hallotta a feszülő rugók hangját. A másodpercmutató mozdulatlan maradt.

– Úgy tűnik, megint elromlott. A hugára nézett, miközben próbált beszédtémát találni.

Melissa kifejezéstelen pillantást vetett rá, és fürgén odalépett, hogy elvegye a zsebórát.

Megállt egyhelyben, és felhúzta a zsebóra tetején ülő gombot. Néhány egyszerű fordulattal felcsendült a másodpercmutató ketyegése.

A gomb felhúzása általában nem az idő beállítására szolgál… - Zhou Mingrui arckifejezése azonnal elsötétült.

Ebben a pillanatban megszólalt egy harang egy távoli katedrálisból. Hatszor kondult, távolinak és éterinek hangzott.

Melissa félrehajtotta a fejét, hogy meghallgassa, és még egyszer felhúzta a gombot. Ezt követően elforgatta, hogy szinkronizálja az időt.

– Most már semmi baja – mondta egyszerűen, érzelmek nélkül. Ezután visszanyomta a felső gombot, és visszaadta a zsebórát Zhou Mingruinak.

Zhou Mingrui zavartan udvariasan viszonozta a mosolyt.

Melissa szúrós pillantást vetett bátyjára, mielőtt megfordult, hogy a szekrényhez sétáljon. Elvette a piperecikkeket és a törölközőt, mielőtt kinyitotta az ajtót, hogy távozzon. A nyilvános mosdó felé tartott.

Miért volt az arckifejezése lenéző és lemondó?

Ez egy retardált testvér iránti szeretet és aggodalom pillantása?

Zhou Mingrui lehajtotta a fejét, és kuncogott. Egy kattanással lecsukta a zsebóra fedelét, mielőtt újra kinyitotta.

Megismételte ezt a műveletet, miközben tétlen gondolatai egy kérdésre összpontosultak.

Klein hangtompító nélkül öngyilkos lett. Nos, egyelőre öngyilkosságnak fogom tekinteni. Öngyilkosságának elég nagy felfordulást kellett volna okoznia; Melissa azonban, aki csak egy falal odébb volt, egyáltalán nem vette észre.

Túl mélyen aludt? Vagy Klein öngyilkosságát kezdetben rejtély övezi?

Katt! - A zsebóra kinyílt. Katt! - A zsebóra becsukódott… Melissa visszatért a mosakodásból, és látta, ahogy bátyja tudatalattija folyamatosan nyitja és zárja a zsebórát.

Tekintete ismét elkeseredetten csillogott, ahogy édes hangon így szólt: - "Klein, vedd ki az összes maradék kenyeret. Ne felejts el ma venni frisset. Hús és borsó is kell. Hamarosan elkészül az interjúd. Készítek neked birkahúst borsóval párolva."

Miközben beszélt, kimozdított egy kályhát az egyik sarokból. Egy faszénnel felforralt egy fazék forró vizet.

Mielőtt a víz felforrt volna, kinyitotta a szekrény legalsó fiókját, és kivett belőle egy kincsnek tűnő dobozt – egy doboz gyengébb minőségű tealevelet. Körülbelül tíz levelet dobott az edénybe, és úgy tett, mintha igazi tea lenne.

Melissa két nagy csésze teát töltött, miközben két szelet rozskenyeret osztott meg Zhou Mingruival a tea mellett.

Nincs belekeverve fűrészpor vagy túlzott glutén, de ízetlen… Zhou Mingrui még mindig gyengének érezte magát, és éhezett. Kényszerítette magát, hogy lenyelje a kenyeret a teával, miközben legbelül panaszkodott.

Melissa néhány perccel később befejezte az evést. Miután megigazította fekete haját, amely a mellényéig ért, Zhou Mingruira nézett, és így szólt: - "Ne felejts el friss kenyeret vásárolni. Csak nyolc fontra van szükségünk. Az idő meleg, így a kenyér könnyen megromlik. Ezenkívül vásárolj birkahúst és borsót. Ne felejtsd el megvenni!"

Valójában aggodalmát fejezte ki unalmas bátyja iránt. Még egyszer meg is kellett ismételnie, hogy hangsúlyozhassa… - Zhou Mingrui mosolyogva bólintott.

"Rendben."

Ami a Loen Királyság fontját illeti, Zhou Mingrui, Klein izommemóriáját párosította az övével. Úgy vélte, hogy ez közel fél kilogramm volt ahhoz képest, amihez hozzászokott.

Melissa nem mondott többet. Felállt, és rendbe tette a környezetét. Miután elpakolta az utolsó darab kenyeret az ebédhez, felhúzott egy rongyos fátyolsapkát, amit az anyjuk hagyott hátra, felkapott egy saját maga varrott táskát, amiben a könyvei és írószereit szállította, és indulni készült.

Nem vasárnap volt, így egy egész napos órákon kellett részt vennie.

A lakásukból a Tingeni Műszaki Iskolába a séta körülbelül ötven percig tartott. Voltak nyilvános lovaskocsik, amelyek kilométerenként egy fillérbe kerültek, a határ négy penny volt a városban, és hat penny a város szélén. Pénz megtakarítása érdekében Melissa idő előtt elment, és gyalog ment az iskolába.

Néhány pillanattal azután, hogy kinyitotta a főajtót, megállt, és félig hátranézett majd azt mondta: "Klein, ne vegyél túl sok birkahúst vagy borsót. Benson talán visszajön vasárnap. Ó, és ne feledd, csak nyolc fontra van szükségünk kenyérből."

"Rendben. Persze," - felelte Zhou Mingrui ingerülten.

Ezzel párhuzamosan néhányszor megismételte a „vasárnap” szót a fejében.

Az északi kontinensen egy év hasonlóképpen tizenkét hónapra oszlott. Minden évben 365 vagy 366 nap volt. Egy hét hasonlóképpen hét napra oszlott.

A hónapok felosztása csillagászati ​​megfigyelések eredménye volt. Ez arra emlékeztette Zhou Mingruit, hogy egy párhuzamos világban él-e. Ami a napok felosztását illeti, az a vallás eredménye volt. Ennek az az oka, hogy az északi kontinensnek hét ortodox istene volt – az örök lángoló nap, a viharok ura, a tudás és a bölcsesség istene, az örökkévaló istennő, a Föld Anyja, a harc istene, valamint a gőz és a gépek istene.

Zhou Mingrui, ahogy a huga becsukta az ajtót és távozott, hirtelen felsóhajtott. Gondolatai hamarosan a szerencsefokozó szertartásra összpontosultak.

Sajnálom, nagyon szeretnék hazatérni…

Lord of mysteries - 2. FEJEZET - SZITUÁCIÓ

Kopp! Kopp! Kopp!

Zhou Mingrui félve hátrahőkölt az őt fogadó látványtól. Mintha az öltözőtükörben ülő személy nem önmaga lenne, hanem egy kiszáradt holttest.

Hogy lehet még életben egy ember, akinek ilyen súlyos sebei vannak!?

Ismét hitetlenkedve fordította el a fejét, és megnézte a másik oldalát. Annak ellenére, hogy távol volt tőle, és a világítás gyenge volt, még mindig látta a behatoló sebet és a sötétvörös vérfoltokat.

"Ez…"

Zhou Mingrui mély levegőt vett, miközben keményen próbálta megnyugtatni magát.

Kinyújtotta a kezét, hogy megnyomja a bal mellkasát, és megérezte száguldó szívét, amely hatalmas életerőt árasztott.

Ezután megérintette a szabad bőrét. Az enyhe hidegség alatt melegséget érzett.

Amikor leguggolt, és meggyőződött arról, hogy a térde be tud hajolni, Zhou Mingrui ismét felállt és megnyugodott.

"Mi történik?" – motyogta összevont szemöldökkel. Azt tervezte, hogy még egyszer komolyan megvizsgálja fejsérülését.

Két lépést tett előre, és hirtelen megállt. A szangvinikus hold fénye viszonylag sötét volt, így nem volt elegendő „komoly vizsgálatokhoz”.

Egy emléktöredék kioldódott, amikor Zhou Mingrui elfordította a fejét, hogy megnézze a szürkésfehér csöveket és a fémrácsos lámpát a dolgozóasztal melletti falon.

Ez volt az idők leggyakoribb gázlámpája. A lángja stabil volt, a megvilágítási képességei pedig kiválóak voltak.

Klein Moretti családi helyzetében még a petróleumlámpa is álom volt, még kevésbé a gázlámpa. A gyertyák használata volt leginkább alkalmas az állóképességükre és a termetükre. Amikor azonban négy évvel ezelőtt elégette az éjféli olajat, hogy felvételt nyerjen a Khoy Egyetemre, bátyja, Benson úgy érezte, ez egy fontos dolog, amelytől családjuk jövője függ. Ezért ragaszkodott ahhoz, hogy kedvező tanulási feltételeket teremtsen Klein számára, még akkor is, ha ez adósságot jelentett.

Természetesen az írástudó és több éve dolgozó Benson nem volt egy elhamarkodott ember, aki nem gondolt a következményekre. Volt néhány trükk a tarsolyában. Úgy érvelt a bérbeadóval, hogy „gázvezetékek beépítésével emeljék a lakások színvonalát, hogy a jövőben növeljék a bérbeadások valószínűségét”. A tulajdonos meggyőződött róla, és biztosította a pénzt az alapvető módosítások elvégzéséhez. Aztán egy import- és exportcégnél való munka kényelmét kihasználva vásárolt egy vadonatúj gázlámpát, ami majdnem önköltségi áron volt. Végül csak a megtakarításait kellett felhasználnia, és nem kellett kölcsönt felvennie.

Miután az emléktöredék felvillant az elméjében, Zhou Mingrui az íróasztalhoz lépett, ahol elfordította a cső szelepét, és elkezdte csavarni a gázlámpa kapcsolóját.

Prüszkölő hanggal, súrlódásból szikra kelettkezett. A fény nem szállt le Zhou Mingruira, ahogyan azt várta.

Még néhányszor elfordította a kapcsolót, de a gázlámpa csak fröccsent és sötét maradt.

„Hmm…” - Zhou Mingrui visszahúzta a kezét, és megnyomta bal halántékát, emlékfoszlányai között kotorászva kereste az okát.

Néhány másodperccel később megfordult, és az ajtó felé indult. Megérkezett a géptelepítéshez, amely hasonlóan a falba volt süllyesztve, és szürkésfehér csöveket csatlakoztatott hozzá.

Ez egy gázóra volt!

Miután látta a szabaddá vált fogaskerekeket és csapágyakat, Zhou Mingrui elővett egy érmét a nadrágja zsebéből.

Sötétsárga színű volt, kis bronz csillogással. Az érme elejére egy koronát viselő férfi portréját gravírozták, a hátoldalán pedig egy „1”-es volt egy búzacsomón.

Zhou Mingrui tudta, hogy ez a Loen Királyság legalapvetőbb pénzneme. Rézpennynek hívták. Egy fillér vásárlóereje nagyjából három-négy jüan volt az elvándorlása előtt. Az ilyen érméknek más címletűek is voltak, mint például az öt penny, a fél penny és a negyed penny. A három típus ellenére a címletek nem voltak elég kis egységekben. A mindennapi életben az embernek több különböző dolgot kellett vásárolnia ahhoz, hogy időnként elköltsön egy-egy érmét.

Miután néhányszor feldobta az érmét – amelyet csak III. György király trónra lépése után vertek és terjesztettek –, Zhou Mingrui bedugta a gázmérő vékony függőleges „szájába”.

Zörög! Cseng!

Miután a fillér a mérő aljára esett, azonnal megszólalt a csiszoló fogaskerekek hangja, rövid, de dallamos mechanikus ritmust produkálva.

Zhou Mingrui néhány másodpercig a mérőt bámulta, mielőtt visszatért a termetes fa íróasztalhoz. Aztán kinyújtotta a kezét, hogy elcsavarja a gázlámpa kapcsolóját.

Némi fröcsögés után éles hang hallatszott!

Egy tűzcsóva kigyulladt és gyorsan növekedett. Az erős fény először a fali lámpa belsejét töltötte el, mielőtt áthatolt volna az átlátszó üvegen, és meleg ragyogással borította be a helyiséget.

A sötétség gyorsan elvonult, ahogy a bíbor kivonult az ablakon. Zhou Mingrui zavarba ejtő okból nyugodtnak érezte magát, amikor gyorsan a fésülködő tükör elé lépett.

Ezúttal komolyan megvizsgálta a halántékát, és egyetlen részletet sem hagyott ki.

Néhány körös vizsgálat után rájött, hogy az eredeti vérfolton kívül a groteszk sebből már nem folyik ki folyadék. Úgy tűnt, a legjobb vérzéscsillapítást és kötözést kapta. Ami a lassan mocorgó szürkésfehér agy és a hús meg a vér észrevehető növekedését illeti a seb körül, ez azt jelentette, hogy a seb harminc-negyven perc múlva, de akár két-három órába is beletelhet, mire csak egy enyhe heget hagy maga után.

– Milyen helyreállító hatásokkal jár a reinkarnáció? - Zhou Mingrui összegömbölyödött a szobája jobb sarkában, miközben némán motyogott.

Ezt követően hosszan felsóhajtott. Ettől függetlenül még élt!

Miután megnyugodott, kihúzott egy fiókot, és kivett belőle egy kis darab szappant. Elővette az egyik régi és rongyos törölközőt, amely a szekrény oldalán lógott, és kinyitotta az ajtót. Ezután a nyilvános fürdőszobába sétált, amelyen a bérlők osztoztak a második emeleten.

Igen, le kell takarítanom a vérfoltokat a fejemről, különben továbbra is úgy nézek majd ki, mint egy tetthely. Jó megijeszteni magam, de ha megijeszteném a húgomat, Melissát, amikor holnap korán felkel, az elég problémás lenne!

A kinti folyosó koromsötét volt. A sziluetteket alig emelte ki a folyosó végén lévő ablakból kiszűrődő bíbor holdfény. Úgy néztek ki, mint egy szörny szempára, amely némán figyeli az élőket késő éjszakáig.

Zhou Mingrui könnyített a léptein, miközben remegő lábakkal, a közös fürdőszoba felé sétált.

Amikor belépett a fürdőbe, ahová több holdfény világított be, mindent tisztán látott. Zhou Mingrui egy mosdó előtt állt, és elfordította a csap gombját.

Amikor meghallotta a víz csobogó hangját, hirtelen eszébe jutott főbérlője, Mr. Franky.

Mivel a víz benne volt a bérleti díjban, ez az alacsony és vékony úriember, aki cilindert, mellényt és fekete öltönyt viselt, mindig aktívan ellenőrizte a fürdőszobát, hogy észrevegye a folyó víz hangjait.

Ha a víz túl hangosan csobogott, Mr. Franky figyelmen kívül hagyta minden úri vonását, sétapálcáját csapkodva, a fürdőszoba ajtaját ütve, olyanokat kiabálva, mint „Rohadt tolvaj”, „A pazarlás szégyentelen dolog”, „Emlékezni fogok rád” ,' "Ha máskor látom, hogy ez megtörténik, csapjon össze a koszos poggyászával." "Jegyezze meg a szavaimat, ez a legjobb ár-érték arányú lakás Tingen Cityben. Sehol másutt nem találsz kedvesebb főbérlőt!'

Elhessegette ezeket a gondolatokat, Zhou Mingrui egy nedves törülközővel újra és újra letörölgette a halántékét, hogy eltűntesse a vérfoltokat az arcáról.

Miután megvizsgálta magát a fürdőszobában lévő lepusztult tükörben, és meggyőződött arról, hogy csak egy szörnyű seb és egy sápadt arc maradt, Zhou Mingrui megnyugodott. Aztán levette a vászoningét, és egy szappannal lemosta a vérfoltokat testéről is.

Ebben a pillanatban összevonta a szemöldökét, és eszébe jutott egy lehetséges probléma.

A seb túlzott volt, és túl sok volt a vér. A testén kívül a szobájában valószínűleg még mindig ott voltak sérülésének nyomai!

Miután néhány perccel később Zhou Mingrui visszavette a vászoningét, fürgén visszatért a lakásába egy nedves törülközővel. Először letörölte a véres kézlenyomatot az íróasztalról, majd a gázlámpa megvilágításával megkereste azokat a pontokat, amelyeket kihagyott.

Azonnal felfedezte, hogy jelentős mennyiségű vér fröccsent az íróasztal alatti padlóra. És volt egy sárga golyó a fal bal oldalán.

– A halántékára szegezett revolverrel végzett magával? - Miután összgyűjtötte és összeegyeztette a korábbi nyomokat, Zhou Mingruinak már volt is egy hozzávetőleges elképzelése, hogyan halt meg Klein.

Nem sietett igazolni sejtését. Ehelyett komolyan letörölte a vérfoltokat, és feltakarította a „tetthelyet”. Ezt követően felvette a golyót, és visszatért az íróasztala mellé. Kinyitotta a revolver tárát, és kiöntötte a benne lévő töltényeket.

Összesen öt töltény és egy töltényhüvely, mindegyike sárgaréz fényű volt.

– Valóban… – Zhou Mingrui az előtte lévő üres töltényhüvelyre nézett, és bólogatva visszadugta a töltényeket a helyére.

Tekintetét balra fordította, és a jegyzetfüzet szavaira nézett: "Mindenki meg fog halni, beleértve engem is" - Ezt követően még több kérdés merült fel benne.

Honnan jött a fegyver?

Öngyilkosság volt, vagy hamis öngyilkosság?

Miféle bajba keverheti magát egy szerény származású történelemdiplomás?

Miért hagyna ilyen kevés vért egy ilyen öngyilkos módszer? Ez azért volt, mert időben átvándoroltam, és ez gyógyító hatással járt?

Egy pillanatnyi töprengés után Zhou Mingrui egy másik vászoningbe öltözött. Leült a székre, és fontosabb dolgokon kezdett töprengeni.

Klein tapasztalatai még mindig nem olyanok, amelyekkel foglalkoznia kellett. Az igazi probléma az volt, hogy rájöjjünk a reinkarnációja okára, és arra, hogy visszatérhet-e egyáltalán!

Szülei, rokonai, legjobb haverjai és barátai. Az internet lenyűgöző világa és mindenféle incsiklandó finomság... Ezek voltak az okok, amik késztették arra, hogy visszatérjen!

Katt. Katt. Katt… -  Zhou Mingrui jobb keze tudat alatt kihúzta a revolver hengerét, és újra és újra visszacsapta a helyére.

Igen, nem sok különbség volt számomra ez az időszak és a múlt között. Csak egy kicsit szerencsétlen voltam, de miért vándorolnék át minden megdöbbentő ok nélkül?

Balszerencse… Igen, kipróbáltam egy szerencsefokozó szertartást ma, vacsora előtt!

Zhou Mingrui elméjében felvillant egy gondolat, megvilágítva az emlékeket, amelyeket a zavarodottság ködje rejtett.

Képzett billentyűs politikusként, billentyűs történészként, billentyűs közgazdászként, billentyűs biológusként és billentyűs folkloristaként mindig is úgy gondolta, hogy „mindenről tud valamit”. Természetesen a legjobb haverja gyakran kigúnyolta, hogy „mindenről csak egy keveset tud”.(Billentyűs=internetről szerzett tudás)

És az egyik ilyen dolog volt a kínai jóslás.

Amikor tavaly szülővárosába látogatott, egy régi könyvesboltban felfedezett egy összefűzött lapokból álló könyvet "A Qin és Han dinasztia lényegi jóslása és rejtélyes művészete" címmel. Elég érdekesnek tűnt, és segíthet neki az interneten való posztolásban, ezért megvette. Sajnos érdeklődése rövid ideig tartott. Az általa használt függőleges forgatókönyv szörnyűvé tette az olvasási élményt. Csak átlapozta a kezdő oldalakat, mielőtt sarokba dobta volna.

Az elmúlt hónapban rengeteg balszerencse érte – elvesztette a mobiltelefonját, az ügyfelek megszöktek, miután megcsalták, és munkahelyi hibákat követett el. Csak aztán hirtelen eszébe jutott a szerencsenövelő rituálé, amely a „Quintessential Didination and Arcane Arts” elején íródott. Ezenkívül a követelmények rendkívül egyszerűek voltak, alapvető követelmények nélkül.

Csak arra volt szüksége, hogy négy adag alapélelmiszert vegyen a területére, és helyezze el a szobája négy sarkába. Bútorokon, például asztalokon és szekrényeken. Aztán a szoba közepén állva négy lépést kellett tennie az óramutató járásával ellentétes irányban, hogy négyzetet alakítson ki. Az első lépés megkövetelte, hogy őszintén énekelje „Az ég és a föld halhatatlan ura az áldásokért”. A második lépés az volt, hogy némán énekelje: „Az ég és a föld ég ura az áldásokért”. A harmadik lépés az „Ég és Föld Magasztos ura az áldásokért.” volt, a negyedik lépés pedig „Az ég és a föld áldásaiért méltó égi”. A négy lépés megtétele után be kellett csuknia a szemét, és várnia kellett öt percet az eredeti helyén. A szertartás csak ekkor tekinthető befejezettnek.

Mivel ez nem került sok pénzbe, megkereste a könyvet, követte az utasításokat, és vacsora előtt megcsinálta. Azonban… akkor nem történt semmi.

Ki gondolta volna, hogy az éjszaka közepén valóban átvándorol!

Lélekvándorlás!

Egyértelmű a lehetőség, hogy ennek a szerencsenövelő rituálénak köszönhető… Igen, holnap ki kell próbálnom itt. Ha tényleg emiatt történt, akkor van esélye annak hogy visszamehessek! - Zhou Mingrui abbahagyta a revolver hengerének pörgetését, és hirtelen egyenesen felült.

Ettől függetlenül ki kellett próbálnia!

Meg kellett próbálnia egy Üdvözlégy Máriát!