The baby raising a devil 1.fejezet

Többször is pislognom kellett, mire végre kitisztult a homályos látásom.

Rugóztam egy kicsit a puha ágyon, majd nagy nehezen sikerült is ülő helyzetbe tornáznom magamat, aztán belenéztem a tükrbe ami a falon lógott, és megláttam...

Vastag, apró kezek.
Kolbászszerű, kövér karok.
Kerek, pufók babapofi...
Egy olyan test, amely nem mozog még úgy ahogy a tulajdonosa szeretné.
Akárhogy is nézem, ez a parányi test, egy négyéves gyereké.
Tükörbe bámultam magam, és arra gondoltam,
Újra...Újra itt vagyok! Nem tudom elhinni, hogy újra ezt a csapnivalóan rossz életet kell újra leélnem!

A nevem, Leblaine.
Kezdetben az életem nem volt annyi rossz.
Én voltam az egyetlen árva, aki február 29-én született, és az legyen a sorsa, hogy az isteni hatalm birtokosa legyen. Ezért is kezdtek el a "a sors gyermekének" nevezni. 

Igazán szerencsés vagyok.

És mivel a sors gyermekének szüksége van nagy mennyiségű, lenyűgöző támogatásra, a császárné úgy döntött, hogy örökbe ad egy magas rangú nemesi családba.

Csak ültem ott a császárné, Dowager ölében, és tanácstalanul válogattam a portrék között. Ugyanis ki kellett választanom egyet a férfiak közülök aki a leendő családom és apám lesz.

Három lehetőség volt:
1. Ami Thie herceg, az igazság harcosa, aki megvédi a Birodalom rendjét.
2. Val Lua herceg, egy jól ismert család sarja, amely már ezer elismert tudóst hozott világra.
3. Dubblede herceg, aki nagy katonai hatalommal és javakkal rendelkezett, de a gonosztevők között is egy igazi gazember volt.

Az apa, akit az első életemben választottam, Ami Thie volt.
Nagyon jó apa volt. Megfontolt, igazságos és racionális emberként tisztelettel követtem őt, mint új apát.
Békés élet volt, egészen addig amíg meg nem jelent az igazi sors gyermeke. Igen, valójában, hamis sorsú gyermek voltam. 

Ellentétben velem, aki napi három-négy órát edzett, és mégsem sikerült megfelően fejlesztenie az isteni erejét, Mina tökéletes "sorsgyerek" volt.
Mina káprázatos volt, akárcsak a nap. Mindenki szerette, még Ami Thie herceg is. Apa és Mina vonzódtak egymáshoz, mintha csak a sors keze lett volna az egész. Végül némi segítséggel, de Mina lett apa második lánya.
Az aszály idején felhívta a szellemeket, hogy segítsenek, és előrelátásával megakadályozta a háborút.

Ami pedig engem illet...
Feláldoztak Mina helyett egy rituáléban, hogy megpecsételjem a gonosz szellemeket.

Boldog voltam, amikor először visszatértem. Azt hittem, ez egy új élet lehetősége, amit Isten adott nekem egyfajta kárpótlásul.

Második életemben Val Lua herceget választottam. De Val Lua herceg minden nap csúnyán megvert. 
Ő volt az igazi rosszfiú.

Megvert minden egyes nap, mondván, ez csak mindennapi oktatás. 

Csak akkor mosott le, és öltöztetett fel szépen, amikor a palotába kellett mennem.

Ez ment második életem, utolsó napján is.
Megvertek és beütöttem a fejem az asztal szélébe, de amikor kinyitottam a szemem, már vissza is tértem a kezdetekhez.

A harmadik életemben elmenekültem. De mit tehet egyedül egy gyerek?
Miközben megannyi nehézségen mentem keresztül, éhen haltam.

Tehát három reinkarnáció után végre rájöttem valamire.
Eddig helytelenül gondolkodtam. A legjobb lehetőségemet az jelentheti, ha elhagyom ezt az országot, amint lehet.

Amint ezen gondoltam, az ajtó kinyílt, és bejött egy pompázatos ruhába öltözött, őszhajú öregasszony.
Az ölébe vett, és a kezével intett párat az ott lévő szobalánynak.

Hamarosan a szobalány, hozott is három portrét.
- Itt az ideje, hogy kiválaszt a leendő apádat. 
Nagyon kedvesen mosolygott. De én tudtam az igazat.
Abban a pillanatban, amikor kiderül majd, hogy hamisítvány vagyok, milyen hidegek is lesznek ezek a melegen csillogó szemek.

A császárné megsimogatta a hajam, és odaadta a képeket.
- Tessék, sors gyermeke. Válassz szépen!
Amikor megláttam a három portrét, lélekben felmondtam a szolgálatot, és betakartam a szemem pufók kis ökleimmel.

Most meg kell nyugodnom, bármennyire is lehetetlennek tűnhet. Amúgy is szükségem van egy helyre, ahol maradhatok egy darabig.
Nem halhatok meg koldusként, mint a múltban. Egy olyan család kell, ahol csendben élhet, majd disszidálhatok anélkül, hogy aggódnom kellene az éhezés, vagy a korai halál miatt, amíg nem tudom elhagyni az országot. Ilyen családot kell most választanom. Akkor ezúttal...

 - Istenem! - a cseléd, és a császárné, akik látták az általam választott portrét, nagyra nyitották szemüket döbbenetükben.

</§/>

Amikor megérkeztem a következő családomhoz, a császárné levelével együtt, hogy örökbe fogadjanak, megláttam a férfit, aki amjd az apám lesz. Nyeltem egy nagyot, hogy lecsússzon az a gombóc, ami a torkomban vert tanyát magának.

Nagyon jóképű férfi volt. 

Finom állvonal, szúrós, és élénk ciánkék szemek. Egyenes orr, határozott, és ívelt ajkak. 

Egy ing által elrejtett szilárd, izmos alkat. Magas volt, széles vállakkal. 

Egyedül azt sajnáltam, hogy egy ilyen gyönyörű emberhez, egy gyilkos, hideg szeme társult.

Összefoglalva, akit most választottam, az Dubblede herceg volt. A világ elsőszámú rosszfiúja. 

A férfi hadnagya, mellettem állt, és nagyon nyomasztó hangon, azt mondta:
- A császárné megkérte önt, hogy nevelje fel ezt a gyermeket!
Dubblede herceg, hosszú ujjaival megérintette finom vonalú állát.
- Szenilis lett talán? - aztán habozás nélkül kiadta a parancsot - Küldd vissza!
- De őexelenciád, ez egy nagyszerű lehetőség, hogy dolgozz egy kicsit az egyházzal való kapcsolatodról! A császárné kérésének azonnal elutasítása utólag bonyolíthatja a helyzetet.

Ez volt az egyetlen hely, ahonnan elfuthatok, miután elég idős lettem. Ami Thie, aki az ügyet az egyén elé helyezi, és Val Lua, aki a becsületet többre értékeli még az életnél is, még csak esélyt sem adnánakk arra, hogy elmenekülhessek.

Egy férfi, akit nem érdeklek, tökéletes volt mostohaapának. 

De természetesen csak egyetlen egy lehetőségem van, így hát két kézzel húzogattam meg a hadnagy nadrágját, hogy rám figyeljen.
- Deszember hetyedikén soj kejül egy be nyem jelentett adóellenőrzésre.
- Mi? - kérdezte a hadnagy zavarodottan.
Úgy tűnt, hogy nem értette meg azt, amit az imént mondtam. És ezen kívűl még meg is lepte a hirtelen jöt gügyögésem. 

Nem telt el sok idő a visszatérésem óta, így a nyelvem nem működött még megfelelően.

Világosan láttam az előző életemben. Ezen a télen, adócsalás vádja miatt, Dubblede hatalmas pénz-bírságot fizetett.
A hercegnek már volt három fia, szóval szerintem megértette azt, amit mondtam. 

Azok az emberek, akik már foglalkoztak gyerekekkel, elég jól megérthetik a gyerekek gügyögését.
Tehát volt remény, viszont szerencsétlenségemre hamar feladta a mondandóm megfejtését.

Ez a hidegvérű rohadék nem nevelhette volna fel a fiait a saját kezével?! Bárcsak írhatnék, de nem hiszem, hogy azt jobban megértené, mivel még a kezemet sem tudom megfelően irányítni, és nem is vagyok annyira jó belőle.

De legnagyobb megdöbbenésemre, a herceg egyszer csak megölelt.

A szemei olyan élesek voltak, hogy - ahogy rám szegezte azokat - úgy éreztem, mintha pengéket nyeltem volna.
- December 7-én adóellenőrzés lesz? - kérdezte. - Honnan szerezted ezt az információt?

Furcsán éreztem magam a tekintete súlyától. Így hát úgy tettem, mintha a lehető legártatlanabb lennék - arra az esetre, ha azt hinné, hogy nem vagyok gyerek.
- Uh-huh. Ez egy titok. 
- Majd meglátjuk.
A herceg ránézett a hadnagyára.
- Milyen mértékben van megszervezve a számlakönyv?
- ... Egy négyéves gyerek... Tényleg elhiszi amit mondott?
- Nem hiszed el, hogy egy négyéves kölyök ismeri, a be nem jelentett adóellenőrzés szót?
- Azonnal megnézem! - mondta a hadnagy majd ez után rögtön ki is rohant a szobából.
A herceg és én egymásra nézünk. Nagyon ijesztő... 

Tehát ez a látszat. Gazdagság, hatalom, feleség nélküli élet, biztos emiatt ilyen...

Nehéz lehetett a nőknek megközelíteni.

Nem sokkal ez után egy cseléd lépett be a szobába. 

- Nagyon rossz szaga van. 

- Elvihetem megfüdetni?

- Igen.

 Azzal a nő lehajolt, felvett a karjaiba, és elhagytam vele a szobát, miközben a válla felett néztem vissza a szobára, és a hercegre.