The twin's new life 1. fejezet

 

The beginning after the end 42. fejezet

The baby raising a devil 4. fejezet

"Szipogás"

"Szipogás"

Könnyes és taknyos sütit ettem. Az elmém ezzel egy időben teljesen üres volt. Dubblede hercege kicsinyes egy fickó. A maradék kenyeret meg tudom én enni. Mégis miért olyan dühös emiatt? Bosszús tekintettel néztem a velem szemben ülő hercegre. 

Lea, aki hozta nekem a sütit , bűntudatos tekintettel ezt mondta: 

- Korán lefeküdt, és nem tudott enni. Így...  

– Így hát felkapta a szolgák által eldobott kenyeret.

"......"

Lea arca elsápadt. Továbbra is bűnösnek látszott, de nem Lea volt hibás.

Miután kissé jóllakottnak éreztem magam, Lea felé nyújtottam a kezem.

- Megyek...

Be akartam fejezni a sütiket. De nem akartam látni, ahogy a jó Leát egy rosszfiú szidja !

Ekkor a herceg felém nyújtotta a kezét. A herceg keze, amely a többi sütit éppen nekem akarta adni, megállt a levegőben...

A légkör hirtelen hidegebb lett.

"........"

"........"

"........"

- Mi a baj vele?

– Azt hiszem, fél öntől, mivel nem sokkal ezelőtt megszidta.

Leának igaza volt. Borzasztóan megijedtem attól, ahogy a herceg megfenyegetett. Egyedül a tekintete idegesített. Szóval azt mondtam, 

– Visszamejek. 

Lea gondterhelt pillantása alábbhagyott, és egy ponton az ajkába harapott, mintha elhatározta volna magát. 

– Me... mester!

"......."

– A kisasszonynak be kell fejeznie az étkezését, úgyhogy jobb lenne ha vissza menne!

Úgy nézett ki, mint egy lovag, aki egyedül támad egy hadseregre. A herceg rám meredt, én pedig Lea karja mögé bújtam. A herceg hamarosan bólintott.  

Amint elment, Lea felvett az ölébe, hogy minél hamarabb a szobámban legyünk.

Aztán gyorsan ki is ment.

Az arca sápadt volt, és az ajkai pedig remegtek. Lea, mint szolga aki a kastélyában él már egy ideje, tudhatta, milyen hidegszívű a herceg. 

Szóval képzeld el, hogy milyen ijesztő lehet, ha így viselkedik.  

"– Egy hozzá hasonló ember nagyon ritka." 

Megborzongtam. Lea benyitott a szobámba és hozott nekem ennivalót. Zabkása volt benne gesztenyével.

Megveregettem a hasam, miután kiürítettem két tál zabkását. 

- Sajnájom, hogy folyamatoszan éhes vagyok.

Lea könnyes arccal átölelt.  

- Ne mondja ezt. A kisasszonynak sokat kell ennie, és aludnia. 

Nevetett miközben lefektetett.

– Álmodjon szépet, kisasszony! 

miután ettem, és nyugodtan aludtam, felébredtem. Tegnap este nagyon rosszul éreztem magam Lea miatt, ezért úgy döntöttem, hogy ma megmutatom neki, hogy milyen cuki is vagyok. – Leja, szejetlek!

A szobalányok majd elolvadtak, amikor megláttak, ahogy a pufók kis karjaimmal átölelem a lábát.

Lea szája sarka felfelé görbült.

Hirtelen egy szobalány, aki az ajtóra nézett, megmerevedett, és hamarosan az összes többi szobalánynak ugyanaz az arckifejezés ült ki az arcára.

"– Gasp, ez a rosszfiú!"

Dubbled hercege és hadnagya engem bámult. Sietve elbújtam Lea mögé.

-Kis... kisasszony...

A hadnagy és Lea egyszerre szólongattak. De én csak megráztam a fejem

" Nagyon ijesztő..."

Még mindig féltem a tegnap esti események miatt tőle . 

Kissé kínjában, izzadtságcseppekkel az arcán, a hadnagy ezt mondta, a herceg felé fordulva - Mi lenne ha megpróbálná a nevén szólítani? Hátha előjön a kicsi...

"......"

A herceg csöndben maradt. Engem bámult, és egy pillanatra összevonta a szemöldökét.

A fejemben megráztam a fejem. 

"– Bácsi, az a rosszfiú még a nevemet sem tudja."

Tíz napja voltam itt, de soha nem szólított a nevemen. Csak furcsa beceneveken szólított. Valószínűleg soha nem bontotta ki a Dowager császárnő által küldött adataimat.

– Leblaine.

a herceg a nevemen szólított. 

"– Tudja a nevem?"

Annyira meglepődtem, hogy csak pislogni tudtam. A hercegnek volt egy híres története, hogy még Mina nevére sem emlékezett, pedig több mint három hónapja a palotában volt. Csoda volt, hogy a herceg emlékezett a nevemre. 

"– De nem mintha egyáltalán érdeklődne irántam. "

A herceg ismét beszélni kezdett hozzám

- Mi a baj? Gyere ide.

Mindenki szeme rám szegeződött. Haboztam, de lassan kinéztem.

- Mef fogsz ütni?

– Nem foglak.

"- Már megtetted. Megütöttél a szavaiddal. A szavaiddal!"

Amikor bizalmatlan tekintettel néztem rá, kivett valamit a zsebéből. Egy nyalóka volt az.

– Sok minden van még itt.

"......"

Minden ellenérvet elvetettem, és odarohantam hozzá.

Valahogy úgy tűnt, minta egy arrogáns vigyor csücsülne a szája sarkában. 

Igen, egy kicsit meglepő volt, hogy egy gyerek, akit az özvegy császárné küldött, besurran az éjszakába. A császári palotáról és a templomról is meséltem neki.

 " Hány cukorka van? Gazdag, talán van tíz is."

A folyosón séta közben vitt engem az ölében. Valahányszor megláttak minket a folyosón így, megdöbbentek, és abbahagyták az épp végzett munkájukat. 

Ez természetes reakció volt.

A herceg, aki már megállt, lerakott egy ajtó előtt. 

"– Biztosan vannak itt cukorkák!"

Nagy várakozással nyitottam ki az ajtót és bementem. 

Megdöbbentem, és nyeltem egyet, amikor megláttam, hogy cukorkák vannak mindenhol a szobában.  A hercegre pillantottam.

"– Tényleg megehetem ezt az összeset?"

Kérdeztem a szemeimmel a hercegre pillantva engedélyért, mire a herceg csak annyit mondott monoton, érzelemmentes hangon. - Egyél annyit, amennyit csak akarsz.

"Istenem!"

A cukorkakupachoz rohantam. Sok cukorka volt, amit még soha életemben nem kóstoltam meg. 

Voltak olyan édeségek is amik a csomagolásuk alapján csokoládék, vagy talán májvacukrok lehettek. Gyorsan letéptem az egyikről a fényes arany csomagolást, és bedobtam a számba.

"...Ez nagyon finom!"

A herceg összevonta a szemöldökét, miután egy ideig sokkot kapva néztem magam elé. Viszont nem volt időm ilyesmivel törődni. A gazdagok minden nap ilyen finomságokat esznek? 

Az édes csomók gyorsan elolvadtak a számba, a gyümölcsszirup íze pedig gyorsan szétterjedt a számban.

A letöbbet ebből a fajtából, már majdnem mind megettem. 

Minden alkalommal, amikor rágtam rajta egyet, az arcom pufók lett és megremegett. 

Gyorsan befejeztem azt ami a számban volt, és vettem is be a következőt.  

Ezúttal egy nyalóka volt az amit kinéztem magamnak. 

Már tettem is volna be a számba az édességet, mikor valaki tekintetét éreztem meg a tarkómon, így hát haboztam. 

A hercegre pillantottam.

"Ha ezt mind megeszem.. Undorító leszek..."

Nem vettem észre azt már, mikor koldus voltam, hogy egyetlen falat megosztott étellel is tudtam szeretetet kimutatni? 

Szóval felé nyújtottam egy cukorkát. 

– Agyok nekegy egyet...

Rám pillantott, és zavartan összehúzta a szemét.

- Miért?

Nem mondtam semmit, míg lassan ismét kinyitotta a száját.

- Furcsa vagy.

"......"

Kicsit idegesítő.

"Megdoblak egy cukorkával, és majd úgy teszek minta csak véletlen lenne.."

 Gondolkodtam rajta hogy megtegyem e, de eszembe jutottak a céljaimra, és lenyugtattam magam. 

"Nagyon szükségem van ennek a rosszfiúnak a segítségére, ha nem akarok nyomorultul meghalni."

Jó kapcsolatot kell kiépítenem vele. 

"Előző életeimben nem voltam tapasztalt, így nem volt esélyem, viszont ezúttal előnyöm van." – gondoltam magamban, miközben a karjaiba ugrottam.

–  Herceg, köszönöm szépen a cukorkákat.

A herceg megdöbbent, de aztán elmosolyodott.