Prológus - Három mód, hogy túléld egy pusztuló világban
[Három módja van a túlélésnek egy pusztuló világban. Most már elfelejtettem néhányat, de egy dolog biztos. Az a tény, hogy te, aki most ezt olvasod, túl fogod majd élni.]
- Háromféleképpen lehet túlélni egy bomló világban.
Egy internetes oldalt töltöttem be régi okostelefonom képernyőjére. Lefelé görgettem, majd újra felfelé.
Hányszor csináltam már ezt?
- Igazán? Tényleg itt a vége?
Újra megnéztem, de "ez" összetéveszthetetlen volt.
A történetnek vége lett.
+
[A túlélés három módja egy pusztuló világban]
Szerző: tls123
3149 fejezet.
+
A „A túlélés három módja, hogy túléld egy pusztuló világban” egy egészjátékos fantasy regény volt, ami 3149 fejezettel rendelkezett. A rövidített neve pedig a „Túlélés Útjai” volt.
A középiskola harmadik éve óta folyamatosan olvastam ezt a regényt.
Akkor, mikor zaklatott voltam, és akkor is, mikor elrontottam a felvételi vizsgáimat, és be kellett lépnem egy helyi egyetemre, az helyett, ahová igazából menni akartam.
Akkor is, amikor az átkozott, véletlenszerű sorsolás rosszul sikerült, és a katonai egység élére kerültem, amikor többször váltottam állást, és most is, mikor vállalkozóként dolgozom egy leányvállalatnál.
Egy nagy cégnél… A fenébe is, ne beszéljünk erről.
Egyébként meg…
「A szerző szavai: Nagyon köszönöm, hogy idáig elolvastátok a Túlélés módjait. Visszatérek hozzátok még egy epilógussal!]
- Ah…Az epilógus még mindig vissza van. De a következő fejez akkor is az utolsó lesz.
A gyerekkorom végétől, egészen a felnőttkoromig. 10 éve követem már ezt a hatalmas regényt. Vegyes érzelmek tomboltak bennem, most, hogy ez a világ, ami oly sok mindenen átvezetett engem, végetért.
Kinyitottam az utolsó fejehet, megjegyzés oldalát, és többször is átírtam a mondatot.
-Kim Dokja: Író, addig is, köszönök mindent. Kíváncsian várom az epilógust.
Őszinte mondatok voltak. A túlélés módjai volt életem regénye. Nem ez volt a legnépszerűbb regén, de számomra tökéletes volt.
Több mindent akartam mondani, de nem tudtam leírni őket. Féltem, hogy hanyag szavaim, bánthatják az írót.
[- Fejezetenként átlagosan 1,9 találat.
-Átlagosan 1,08 hozzászólás.]
Ez volt a „Túlélés módjai” átlagos népszerűségi indexe.
Az első fejezet nézettsége 12000 volt, de a 10. fejezeté 120-ra, majd az 50. fejezeté 12-re csökkent. Mire elérte a 100. fejezetet, már csak 1 megtekintője volt.
[Megtekintések: 1.]
Elöntött egy érzés, amikor megláttam a számot „1”, amely a fejezetek listája mellett jelent meg. Egyes esetekben volt egy „2”-es is, de valószínűleg valaki csak félrenyomott.
Ez a ''Köszönöm.'' érzése volt. A hála.
A szerző több mint 3000 fejezetből álló regényt adott ki, fejezetenként mindössze 1 megtekintéssel 10 éven meresztül. Ez egy, tényleg csak, nekem való történet volt.
Megnyomtam az ''Ajánló táblát'' és azonnal elkezdtem a billentyűzetet kopogtatnk: -Ajánlom ezt a mézes- lekváros regényt.
A szerző egy ingyenes, kész regényt írt nekem, ezért muszáj volt egy ajánlót írnom hozzá.
Amint elkészült, a küldés gombra kattintottam, és meg is jelentek az első megjegyzésem a posztom alatt.
–
[Úgy tűnik, egy új anti.]
Megkerestem ennek a személynek a profilját, és többször is ajánlotta már ugyanazt a regényt.]
–
[Nincs még letiltva az ajánlása?
A szerzőknek nem szabad a saját műveiket, itt ajánlani]
_
Eszembe jutott, hogy több hónappal ezelőzz, írtam már egy ajánlást.
Egy pillanat alatt több tucat megjegyzés érkezett a posztom vizsgálatára.
Az arcom kipirult zavaromban.
Biztos voltam benne, hogy a szerző elolvassa ezt. Így hát sietve próbáltam törölni az üzenetet, de már jelezték, hogy az üzenetet nem sikerült eltávolítani.
- Ez…
Felkavaró volt belegondolni, hogy a teljes őszinteséggel megírt ajánlásom, íly módom félresikerült.
Ha ilyen sokan látták, miért nem próbálta senki, elolvasni ezt az érdekes regényt? Adományt akartam adni az írónőnek, de nem engedhettem meg magamnak, mert bérmunkás voltam, és alig tudtam megélni a fizetésemből magam is.
Aztán kaptam egy értesítést, hogy "üzenet érkezett".
[-tls123: Köszönöm.]
Egy üzenet szállt be a semmiből. Eltartott egy ideig, míg felfogtam mi is történt.
[-Kim Dokja: Maga a szerző?]
tls123 – ez volt a „Túlélés útjai” szerzője.
[-tls123: Neked köszönhetően, be tudtam fejezni a regényt. Meg is nyertem vele egy pályázatot.]
Nem hittem el.
A Túlélés módjai megnyert egy pályázatot?
[-Kim Dokja: Gratulálok! Melyik pályázat volt az?]
[-tls123: Nem fogod ismerni, mégha el is mondom, ugyanis ez nem egy ismert pályázat volt.]
Kíváncsi voltam, hogy hazudott-e. Mert lehet hogy szégyellte, de azt akartam, hogy igaz legyen, amit az előbb mondott. Talán tényleg nem tudhattam, melyikről volt szó.
Lehetséges volt, hogy más platformokon kicsit elterjedtebbnek bizonyult.
Kicsit szomorú is voltam ez miatt, de jó volt tudni, hogy ez a remek történet terjed.
[-tls123: Különleges ajándékot szeretnék küldeni neked köszönetképpen.]
[-Kim Dokja: Ajándékot?]
[-tls123: Neked, kedves olvasómnak köszönhetem, hogy ez a történet világra jött.]
Megadtam az írónak az email címemet, ahogy kérte.
[-tls123: Ó, igaz is. Megkaptam a bevételszerzési ütemtervet.]
[-Kim Dokja: Hú, tényleg? Mikor fog kezdődni? Ezt a remekművet, kezdetektől fogva támogatni fogom…]
Ez egy hazugság volt. A túlélés módjai napi sorozat volt, így havi 3000 wont kellett volna költenem. A 3000 won, pedig számomra egy kisbolti ebéd árának felelt meg.
[-tls123: A bevételszerzés holnap kezdődik.]
[-Kim Dokja: Akkor a holnapi epilógus fizetős lesz?]
[-tls123: Igen, attól tartok, fizetnie kell majd érte.]
[-Kim Dokja: Persze, hogy fizetem majd! Megfogom venni az utolsót részt!]
A szerzőtől ezután nem érkezett válasz. Ígyhát kijelentkeztem az oldalról.
Ezután pedig éreztem, hogy elsüllyedek a pesszimizmusban.
A szerző válasz nélkül távozott, miután sikeres lett…? Csodálatom, kicsinyes féltékenységgé változott. Minek izgultam ennyire? Mindenesetre nem az én regényem volt.
- Ad majd ajándékutalványt? Jó lenne, ha 50 000 won értékeben lenne.
Akkoriban elég naivan gondolkodtam.
Ugyanis nem tudtam semmit arról, hogy mi lesz a világgal másnap.
