Az emberek pánikba estek, amikor meglátták a vagonban körös-körül ugráló rovarokat.
- H-Hé! Miért tetted ezt?…
Míg néhányan értetlenül bámultak csupán, a gyorsabb észjárásúak már felém is kezdtek nyomulni.
– Te rohadék!
- …Jobb lenne, ha minél előbb megtalálja őket... Ugyanis már csak három perc van hátra.
Ezek a szavak tettek csak be igazán. Az emberek úgy rohangáltak a metró ülései között mindenfelé, mint az eszüket vesztett vadállatok.
- Megszereztem! Aaack!
A szerencsések öröme, mikoris megszereztek egy rovart, valamint az őket ért ezutáni rosszindulatú támadások miatt, a kocsi kaotikussá vált.
- Hé, miért tetted ezt? Nem adhattad volna csak oda nekik a rovarokat?
Visszanézve láttam, hogy Kim Namwoon feláll.
Óvatosan válaszoltam neki, aki felém közeledett:
- 12 ember maradt.
–… huh?
– Három rovar maradt a gyűjtőhálóban.
Kim Namwoon egy pillanatra összeráncolta a homlokát, majd mielőtt beszélni kezdett szélesen elmosolyodott: - 12-ből 3? Hahahaha! Igen. Nem mindegyik tud túlélni? Szóval ezért dobtad el azt a dolgot?
- Igen.
– Na ne nevettess.
- …?
- Egy józan ésszel rendelkező ember ezért nem tenne ilyesmit. - Kim Namwoon mosolya csak szélesebb lett. - Mondd meg őszintén. Csak látni akartad ezt a jelenetet, nem?
Eszembe jutott az a Kim Namwoon, akit a Túlélés módjaiból ismertem.
Ebben a pillanatban egy üzenetet hallottam a fejemben: [Exkluzív képesség, „Karakterlista” aktiválva.]
Ezután kinyílt egy ablak a szemem előtt. Még mindig nem tudtam pontosan, mi a tulajdonságom, de az előttem lévő ablakra néztem.
[Karakter információ]
[Név: Kim Namwoon.
Kor: 19
Csillagkép-támogatás: Nincs (jelenleg két csillagkép érdeklődik a személy iránt).
Privát attribútum: Chuunibyou (általános)
Exkluzív készségek: Szokatlan alkalmazkodóképesség Lv. 3, Késsel történő harc Lv. 1, Feketítés Lv. 1
Összesített statisztika: Gyorsaság Lv. 3, Erő Lv. 4, Állóképesség Lv. 6, Varázserő Lv. 4
Összesített értékelés: Egy chuunibyou, akit egy különleges alkalom megfeketített. Javasoljuk, hogy ne keveredjen vele összetűzésbe.]
A túlélés módjaiban megjelent chuunibyou többsége öngyilkos lett, mert nem tudták elviselni a valósággá vált rémálmot. Az előttem lévő chuunibyou, Kim Namwoon azonban más volt.
Ő volt a Téveszmés Démon, Kim Namwoon. A fiatalember, aki később ezen a becenéven vált ismertté, nem egy közönséges chuuni volt.
Ez a fiatalember már régóta várt a világ pusztulására, és „szokatlan sebességgel” alkalmazkodott ehhez a világhoz.
- Mit szólnál hozzá, ha egy csapatot alkotnánk csak mi ketten? Na? - Az a fiatalember most ajánlatot tett nekem.
[Kim Namwoon karakternek jó benyomása van Önről.]
[A „Kim Namwoon” karakterrel kapcsolatos ismeretei egyre jobban bővülnek.]
Azonnali túlélésem garantált volna, ha kezet fognék Kim Namwoonnal. Ha nem olvastam volna a Túlélés módjait, talán egy kicsit másképp döntök.
– Sajnálom, de szeretek egyedül lenni.
— Igazán? Hmm, ez sajnálatos. - Kim Namwoon egyszerűen csak végignyalta az ajkát, és közelebb lépett hozzám. - Akkor félre tudnál lépni? Van egy közös ügyem azzal az idős hölggyel a hátad mögött.
Szavait hallva hátranéztem, és láttam, hogy a vérző, főldön kuporgó nagymama már alig lélegzik.
– Mit akarsz csinálni?
– Muszáj ezt kérdezned?
– Nem fogsz el inkább egy bogarat?
– Miért fognék el egyet is? - Kim Namwoon nevetett. – Már van előttem egy rovar.
Éreztem Kim Namwoon gyilkos auráját. A karakterét, aki csak a regényben létezett, élénk őrültséggel a szemében nézett szembe velem. Ezért egy kicsit meg is ijedtem.
Kim Namwoon valóban olyan volt, amilyennek elképzeltem.
[A 'Kim Namwoon' karakter megértése enyhén csökkent irányodba.]
- Mit nézel? Nem fogsz gyorsan félrevonulni?
– Ez nehéz ügy.
- Mi?
– Nem lépek félre.
- Haha, most az igazságosság apostolát fogod utánozni? Több személyiséged van talán? - nem válaszoltam neki.
Sötét árnyék kúszott lassan Kim Namwoon arcára, és csillogó szemei egyre hidegebbek lettek. – Nem, várj csak egy percet! Odadobtad a hálót, hogy ezt csináld. Ezt tervezted az elejétől fogva? Igazán?
“…”
- Meg akarod menteni a nagymamát? Hahaha! Elképesztő! Igazán elbűvölő! Nem? Igazam van?
Még mindig nem válaszoltam neki. Ahogy alaposan végigmértem ezt a fickót, régi emlékek bukkantak fel bennem újra.
- Ah! Kiderült, hogy te vagy az az ember, akit a legjobban utálok. Minden vén barom egyforma.
Azok az emlékek ugráltak a szemem előtt mikor csalódott voltam a könyvet olvasva ez miatt a fickó miatt.
[A 'Kim Namwoon' szereplő megvet téged.]
- Mit mondtál?
Megfontoltam az időzítést, és lehajtottam a fejem, elkerülve az öklöt, amely még azelőtt repült el a fejem felett, hogy a szavaimnak véget vetettem volna.
– Ó, nem is rossz!
Annak ellenére, hogy tudtam, hogy közeleg, forróságot éreztem a fejem felett. Nem hétköznapi ütés volt.
[Feketítés Lv.1]
Kim Namwoon egész testéből sötét aura emelkedett ki. Ez volt a 'chuunibyou' attribútum kizárólagos képessége.
Ritkaság volt az első forgatókönyv vége előtt felszabadítani egy képességet, de Kim Namwoon-on már megmutatkozott egy képesség. Megvolt az oka annak, hogy a főszereplő beszervezte őt, a pszichopata természete ellenére.
Puff!
Miután eltalálta, a jobb vállam görcsbe rándultam. Nem nyerhettem ellene ha továbbra is így küzdök.
…Használjam most „azt”? - ránéztem az órára, amikor hallottam egy üzenetet.
[A „Kim Namwoon” karakterrel kapcsolatos ismeretei egyre jobban bővülnek]
[Közel jár az exkluzív „Mindentudó Olvasó Nézőpontja Lv.1” készség használati feltételeihez.]
Mindentudó Olvasó nézőpontja? Mi volt ez?
[A „Mindentudó Olvasó nézőpontja” exkluzív készség használati feltételei Lv. 1 elérve!]
Kim Namwoon ökle elszalasztott engem, és a földet érte.
- Haha, mi?! Csak nem lettem erősebb?
Halvány ökölnyom maradt a földön. Kim Namwoon apránként felismerte jelenlegi erejét.
Kwang! Kwang! Kwang!
Az ököl, amely egyetlen ütéssel el tudott törni egy csontot, folyamatosan a földet érte. Kim Namwoon csalódott volt, és nem tudott uralkodni az indulatain. – Ó, miért nem üthetlek meg?
Persze nem tudott megütni. Mindez a második képességemnek volt köszönhető.
[Exkluzív képesség, Mindentudó Olvasó nézőpontja Lv. 1 aktiválva!]
Amint ez a képesség aktiválódott, úgy tudtam megfigyelni Kim Namwoon támadási irányát, mintha a belső gondolataiban olvastam volna. Például így…
[ Jobb oldal. ]
Gyorsan a másik oldalamra fordultam.
[ Jobb szem. ]
Aztán gyorsan lehajoltam és elkerültem a repülő öklét.
– Nagyon ügyes vagy abban, hogy nem ütnek meg!
Indokolatlan volt az ellentámadás, mert szörnyű voltam a sportban, de legalább a legtöbb támadást elkerülhettem.
[ Bal comb. ]
Ez elég volt az idő húzásához. A legfontosabb az volt, hogy időt nyerjünk. Először elkerültem Kim Namwoont, és a levegőben lévő órára mutattam. – Két perc van hátra, kölyök.
A megszorongatott Kim Namwoon felváltva nézett rám és a nagymamára. – A fenébe!
A választás pillanatában Kim Namwoon tekintete a nagymamára esett.
Kénytelen voltam megragadni a nagymamát és oldalra gurulni. Ha a nagymama meghal, Kim Namwoon tisztázza a forgatókönyvet. Nem számít, hogy mi lesz, de ezt a fickót egyáltalán nem akartam a következő forgatókönyvben látni.
– Haha, tudtam, hogy így fogsz tenni. - amikor Kim Namwoon kivett valamit a táskájából, baljós érzésem támadt.
Egy penge csillant meg a fluoreszkáló fényben. Ez egy hordozható MacGyver kés volt. Elfelejtettem. Ez a személy egy megrögzött katonai otaku volt.
Swiiik-
Kapcsolódás történt a technikai készség „Késharc” és az erősítő készség, a „Feketekedés” között. A penge iránya nyilvánvaló volt.
[ Szív.]
Ez egy olyan támadás volt, amelyet akkor sem lehetett elkerülni, ha tudtam az irányt. Szóval gyors ítéletet hoztam. Ha nem tudtam elkerülni a támadást, jobb volt, ha lehetőség szerint minimális sebzést okozó helyre irányítom.
Chiiiik!
A penge nem sokkal, de elkerülte a szívemet, és mély vágást ejtett a vállamon.
Fájt. Nagyon fájt. Perzselő fájdalom terjedt szét a bőrömben. A látásom megremegett, és úgy éreztem, közeledik a halál.
– Haha, most halj meg!
A forgatókönyv végéig hátralévő idő 1 perc 30 másodperc volt. A nagymama felé pillantottam. Sajnáltam a nagymamát, de most tényleg ezt kellett használnom.
- Chungil Gimnázium, 2. évfolyam, Kim Namwoon. Egy kérdésem van hozzád.
- …Mi?
– Szerinted a rovartojás élőlény?
Kivettem a zsebemből annak a szöcske holttestét, akit korábban megöltem. A kövér tojászsák egyértelműen bőséges volt. Valami pukkanás hangja hallatszott, és valami folyadék ömlött ki. Az undorító érzés átterjedt a kezemen, amikor meghallottam egy üzenetet.
…….
[Megöltél egy élőlényt.]
[100 érmét szereztél további kompenzációként.]
[Megöltél egy élőlényt.]
[100 érmét szereztél további kompenzációként.]
…….
Rengeteg üzenet bombázta a fülemet.
Kim Namwoon a homlokát ráncolta. - Rovartojás? Mit beszélsz itt hirtelen? Próbálod vesztegetni az időt?
- Azt hiszem.
- Honnan tudhatnék ilyesmit? Mindig aludtam a biológia órákon. - Kim Namwoon a véres vállamra nézett, és boldogan felnevetett. - De van egy dolog, amit biztosan tudok. Tudod mi az?
- Micsoda?
– Mindjárt meghalsz! - Kim Namwoon megmozdította a svájci kését, mielőtt válaszolhattam volna. Ez egy olyan támadás volt, amelyet nehéz volt elkerülni.
[Nagy számú érmét szereztek be! Szeretnéd megnézni az érmehasználati tippeket?]
Kihagytam a fülembe vágó magyarázatot. Nem kellett hallgatnom, amikor már tudtam a tartalmát.
- Nem, te fogsz meghalni – köptem ki, miközben magamban még valamit motyogtam.
[2700 érmét fektettek be az „állóképességbe”.]
[Állólépesség Lv. 1 -> Állóképesség Lv. 10]
[Az állóképességed drámaian megemelkedett!]
[A tested tartóssága nagymértékben megnövekedett!]
Kim Namwoon kése a szívembe hatolt. Pontosabban úgy nézett ki, mintha áthatolt volna rajta.
A bőröm olyan volt, mint a szilárd szikla, és csak egy karcolás maradt rajta.
Kim Namwoon szemei azt mutatták, hogy elképedt. - Hogyan?
- Megmondom a helyes választ a kérdésemre. A válasz: a tojás élőlény.
- M-Mi?
- Az ívási időszakban a szöcskék több mint 100 tojást tojnak le egyszerre.
- Tojás, élőlény, 100…
Sajnos az információ jelentésének megértésére hátralévő idő túl rövid volt a rossz agyú iskolás fiú számára.
- Mit mondasz?
- Már nem számít, ha nem érted. Egy perc van hátra.
Most a félelem bukkant fel Kim Namwoon szemeiben. - Aaaah! Meghalsz! Meghalsz!
A kés a nyakam felé mozdult. Nem is vettem a fáradságot a támadás elleni védekezésre.
Kakakang!
Ez azért volt, mert a terület sebezhetőbb volt, mint a mellkas? A seb kicsit mélyebb volt, mint korábban, de még mindig nem fájt nagyon.
– Kim Namwoon.
Kim Namwoon mögött olyanok álltak, akik még mindig mászkáltak és rovarokat kerestek, valamint olyanok is, akik hajlandóak voltak egymásnak ártani a saját túlélésükért cserébe.
- Igazad van. Ugyanolyan ember vagyok, mint te.
Talán megmenthettem volna néhány embert.
- A szart! Miért nem halsz meg?! Miért nem halsz meg?!
55 másodperc… 50 másodperc… 45 másodperc…
A kés folyamatosan csak karcolásokat hagyott hátra maga után a testemen. Vér folyt, de a penge nem tudott a bőr alá hatolni. 30 másodperc volt hátra, amikor Kim Namwoon kinyitotta a száját. Ledobta a kést és letérdelt elém.
– M-Ments meg!
25 másodperc.
- Mentsen meg! Kérem! Segítsen!
- Miért kellene ezt tennem?
20 másodperc.
- A-Az emberek élete fontos! Ez nyilvánvaló!
- Ez a régi világ szabálya volt. Pontosan úgy van, ahogy mondtad. Egy új világhoz új törvények kellenek.
10 másodperc.
- Nem akarom, nem akarom! Nem akarok meghalni! Aaaaaaack!
5 másodperc.
Kim Namwoon hangos sikoltozással rohant felém, és a szememre célzott. Abban a pillanatban, amikor a kést a retinámba próbálta belefúrni…
[A megadott idő lejárt.]
Hangos hang hallatszott, és Kim Namwoon feje felrobbant.
[A fizetett elszámolás megkezdődik.]
Kim Namwoontól kezdve az emberek feje mindenhol felrobbant. Egy kettő három négy…
A szétrobbanó fejek olyanok voltak, mint egy új korszakot hirdető tűzijáték. Kissé örömmel, egy kis bűntudattal és egy titokzatos érzéssel néztem a jelenetet.
Miért? Miért voltam olyan nyugodt az előttem álló látványtól? Mintha csak egy regényt olvastam volna.
[124 élőlényt öltél meg.]
[Megölt élőlények: egy szöcske, 123 szöcsketojás.]
[Ön nem ellenálló élőlényeket ölt meg, így a megszerzett érmék száma felére csökken.]
[6200 érmét szereztek be!]
[A statisztika szinttel feljebb használt érmék száma automatikusan levonásra kerül.]
[Összesen 3500 érméd van.]
[A „tömeggyilkos” címet túlzott gyilkolással szerezték meg.]
A kocsi elsötétített ablakán láttam az arcom.
Olyan arc volt, amit még soha nem láttam, annak ellenére, hogy életem során számtalanszor belenéztem a tükörbe. Letöröltem a vért az arcomon. De a vér nem tűnt el a tükörképem arcáról. Kiderült, hogy vér az ablakon van.
Kkiiik.
Megremegett a szerelvény, és a vonat újra elindult. Az ismerős zaj betöltötte a teret.
Hamarosan fény áradt be, és a sötétség eltűnt az ablakokból. Megérkeztünk a 3-as vonal felszíni földi szakaszához, Apgujeong és Oksu közé.
Az ablakon kívül feltárult a Han folyó és Szöul.
- Ahh. - valaki felnyögött. Mély megkönnyebbülést rejtő nyögés volt, hogy túlélték.
Azonban nem kellett sok idő ahhoz, hogy ennek a nyögésnek a jelentése megváltozzon. - AH, ah!…
Az ablakon kívüli táj már nem az általuk ismert Szöul volt. Füst és por szállt fel a romvárosból.
A Han folyó hidai összeomlottak. Maga a Han folyó vörös volt a katonák holttesteitől, míg a ledőlt épületek között egy szörny taposott el egy K1 harckocsit, akárcsak egy játékot.
[1. fő forgatókönyv – Az érték igazolása, véget ért.]
[300 érmét szereztek alapdíjként.]
[100 érmével csökkentették a jutalmat a csatornahasználati díj miatt.]
[Megkezdődik a további kompenzáció elszámolása.]
Egy világ elpusztult, és egy új világ pedig megszületett.
…És én voltam az egyetlen olvasó, aki tudta ennek a világnak a végét.