Lord of mysteries - 1. KÖNYV 5. FEJEZET - RITUÁLÉ

 

Ingyenes? Az ingyenes dolgok szoktak a legtöbbe kerülni!

Zhou Mingrui némán motyogott maga elé, és végül úgy döntött, hogy semmilyen további szolgáltatást nem fog vásárolni. Határozottan elutasítja mindegyiket.

Ha tényleg ennyi mindenre képes vagy, akkor próbáld meg megjósolni, hogy én nem ide valósi vagyok!

Ezt szem előtt tartva Zhou Mingrui követte a vörösre és sárgára festett arcú nőt, és lehajolt, hogy beléphessen az alacsony sátorba.

A sátor belseje rendkívül sötét volt, csak néhány fénysugár tudott behatolni a sátor falai között, és varázsolhatott némi fényt a benn tartózkodóknak. A papírkártyákkal borított asztal csak halványan volt látható a csekély fény miatt.

A helyes süveget viselő nőt ez egyáltalán nem érdekelte. Hosszú fekete ruhája úgy siklott utána, akárcsak, mintha csupán a víz fölött siklana, miközben az asztalhoz sétált. A szemközti oldalhoz ült le és gyertyát gyújtott.

A halványsárga fény pislákolt, amitől a sátor belseje egyszere tűnt világosnak és sötétnek. Azonnal sokkal titokzatosabb légkört adott az egésznek ez a kis dolog.

Zhou Mingrui csendesen leült, tekintete végig söpört az asztalon lévő tarot kártyákon, ahol olyan ismerős kártyákkal találta szembe magát, mint a „Varázsló”, „A császár” és a „Harmónia”.

Vajon Roselle is olyan volt, mint én… Talán ugyan abból az országból is jött akárcsak én… - motyogott magában öntudatlanul Zhou Mingrui.

Mielőtt végignézhette volna az összes felfordított kártyalapot az asztalon, a nő, aki azt állította, hogy pontos jóslatokkal rendelkezik, már nyújtotta is a kezét, hogy összeszedje az összes kártyát és egy pakliba rendezze azokat. Majd miután végzett, letette maga elé a stóc kártyát.

- Először is keverjük meg a kártyákat és válasszuk el kettő felé – mondta halk hangon a cirkuszi jós.

- Én keverjem meg? – kérdezte reflexből Zhou Mingrui.

A jósnő arcán a sárga és a vörös festék kicsit összetömörült, mikor egy enyhe mosoly jelent meg az arcán, és ezt mondta – Persze. Mindenki a saját sorsát, csak maga tárhatja fel. Én csak egy közvetítőként vagyok itt.

Zhou Mingrui azonnal megkérdőjelezte – Ez a közvetítés ugye nem igényel plusz költségeket, igaz?

Billentyűs [1]folkloristaként túl sok ilyen trükköt láttam már életemben!

A jós láthatóan ledöbbent ezen, mielőtt válaszolt volna – Nem. Ingyenes.

Zhou Mingrui megkönnyebbülten visszadugta a revolverét a zsebébe. Ezt követően nyugodtan nyújtotta a kezét, hogy megkeverhesse a paklit, és kettészedhesse.

- Kész. – a már megkevert tarot kártyákat így az asztalra tette.

A jósnő mindkét kezét összekulcsolta és egy darabig így vizsgálta a kártyákat. Aztán hirtelen kinyitotta a száját, és azt mondta – Elnézést, elfelejtettem megkérdezni, de miről szeretnél kérdezni?

Amikor Zhou Mingrui az első szerelmének udvarolt, a tarot kártyákkal is foglalkozott egy keveset. Így hát habozás nélkül mondta – Múlt, jelen és jövő.

Ez egy olyan fajta jóslás volt a tarot kártyák segítségével, minek következtében három lapot fordítottak fel sorban, és ezeknek a kártyáknak a jelentésük hordozta magában a kérdező múltját, jelenét és jövőjét.

A jósnő először bólintott, majd mosolyra húzta a száját, és így szólt – Akkor kérem, keverje meg újra a paklit. Csak akkor kaphatja meg igazán a kívánt kártyákat, amik megválaszolhatják a kérdését.

Most fog becsapni? Muszáj, ilyen kicsinyesnek lennie? Hányszor kell még megkérdeznem, hogy ez ingyenes szolgáltatás lesz-e? – Zhou Mingrui arca kissé megrándult, majd vett egy mély lélegzetet, és visszavette a kezébe a tarot kártyákat, hogy újra megkeverje és szétválassza.

- Ezúttal nem lesz semmi probléma, igaz? – az újfent kész kártyákat visszatette az asztalra.

- Nem lesz semmi probléma – a jósnő kinyújtotta az ujjait, és kivette egy kártyát az egyik pakli tetejéről. Ezután a kiválasztott lapot letette Zhou Mingrui bal oldalára. Szinte suttogott, amikor megszólalt – Ez a kártya a múltját jelképezi.

- Ez a kártya az adottságaidat jelképezi… - a jós közvetlenül Zhou Mingrui elé tette a második lapot.

Aztán felvette a harmadik lapot is a pakliból, és Zhou Mingrui jobb oldalára tette.

- Ez a kártya pedig a jövőt mutatja meg… Rendben. Melyik kártyát szeretné először látni? – a jósnő felemelte a fejét, miután befejezte a kártyák elrendezését, és szürkéskék szemével mélyen Zhou Mingruira nézett.

- Először a jelent szeretném megnézni. – mondta Zhou Mingrui, miután kissé elgondolkodott.

A jós lassan bólintott, és átfordította a kártyát, amely közvetlenül Zhou Mingrui előtt volt.

Egy színesen öltözött karakter volt rajta ábrázolva, aki pompás fejfedőt viselt, vállán egy bottal felszerelkezve. A bot végén pedig egy zsák lógott, az alak mögött pedig egy kiskutya szaladt utána 0-val számozva.

- A bolond – olvasta fel könnyedén a kártya nevét a jósnő, szürkéskék szemeivel pedig Zhou Mingruit fürkészte.

A bolond? A tarot nulladik kártyája? A kezdés? Új kezdet mindenféle lehetőségekkel? – Zhou Mingrui amatőr tarot rajongónak számított így csak egy hozzávetőleges értelmezést tudott alkotni a kártyáról az elsődleges benyomása alapján.

Amikor a jósnő mondani akart valamit, a sátor szövetfüggönyei hirtelen felemelkedtek. A beszűrődő napsugár annyira vakító volt, hogy az arrafelé néző Zhou Mingrui ösztönösen becsukta a szemét.

- Miért adod ki magad megint nekem? Az én feladatom, hogy jósoljak az embereknek! – morogta egy női hang dühösen – Gyorsan térj vissza a posztodhoz! Ne feledd, hogy te csak egy állatidomár vagy!

Állatidomár? Zhou Mingrui szemei lassan alkalmazkodtak az erős fényhez. Észrevett egy hasonló kinézetű nőt, aki szintén hegyes süveget viselt, fekete ruhát, és sárga meg vörös arcfesték borította az arcát. Az egyetlen különbség az volt, hogy magasabb volt, és sokkal karcsúbb testalkatú.

Az előtte ülő nő azonnal felállt, és elégedetten így szólt – Ne törődj vele! Én csak szeretem ezt csinálni. Különben is, az én jóslataim és értelmezéseim elég pontosak szoktak lenni néha. Komolyan mondom…

Mondta miközben felemelte kicsit a ruháját, hogy megkerülhesse az asztalt, majd gyorsan elügetett a sátortól.

- Uram, szeretné, hogy tolmácsoljam a kártyáit? – kérdezte az igazi jósnő Zhou Mingruira nézve mosolyogva.

Zhou Mingrui ajka megrándult, és őszintén megkérdezte – Ingyen?

- …Nem – válaszolta a jósnő.

- Akkor felejtse el. Zhou Mingrui hátrahúzta a kezét, és a zsebébe rejtette. Megmarkolta a revolverét és a pénzt, mielőtt ismét lehajolt volna, hogy kilépjen a sátorból.

Átkozott! Valóban egy állatidomár adta ki magát jósnőnek?

Melyik az az állatidomár, aki nem akar jós lenni?

Zhou Mingrui nagyon gyorsan maga mögött hagyta ezt az ügyet. Hét pennyt költött a „Saláta és Hús” nevezetű boltban, egy font nem túl jó minőségű birkahúsért. Aztán vásárolt némi zsenge babot, káposztát, hagymát, burgonyát és egyéb dolgokat is. A korábban vásárolt kenyérrel együtt összesen 25 rézpennyt költött el, ami két solira és egy pennyre váltott át fejben.

Tényleg nagyon kevés a költőpénz. Szegény Benson… - Zhou Mingrui nem csak azt a két bankjegyet költötte, amit magával hozott, hanem azt a fillért is fel kellett használnia, amit a zsebébe csúsztatott.

Csak sóhajtott egyet, és nem gondolt semmire, miközben hazasietett szerzeményeivel.

Az alapvető élelmiszerrel, amit vett, végre végrehajthatta a szerencsefokozó szertartást.

…

Miközben a második emeleti bérlők fokozatosan távoztak, Zhou Mingrui még mindig nem sietett a rituálé végrehajtásával. Ehelyett lefordította az „Menny és Föld halhatatlan Urának áldásáért” sorait ősi feysac nyelvre, valamint a loen nyelvre. Szándékában állt, hogy másnap mindenképp megpróbálja a rituálét ezeken a nyelveken is, ha az eredeti nem működne.

Végülis figyelembe kellett vennie a két világ közötti különbségeket. Meg amúgy is, ha Rómában jársz, csináld azt, amit a rómaiak!

Ami pedig az ősi rituális imájának lefordítását illeti, szerette volna lefordítani hermész nyelvre is, de a szókincshiánya miatt nem tudta befejezni.

Miután mindent előkészített, elővette a négy vekni rozskenyeret. Az egyiket abba a sarokba helyezte, ahol eredetileg a széntűzhely volt, egyet a ruhásszekrény tükrének belső oldalára, egyet a szekrény tetejére, ahol két fal találkozott, egyet pedig a dolgozóasztal jobb oldalára, ahol különféle tárgyak voltak tartva.

Zhou Mingrui nagy levegőt véve a szoba közepére állt, és néhány másodpercet azzal töltött, hogy megnyugodjon. Aztán tett egy ünnepélyes első lépést előre, és az óramutató járásával ellentétes irányba elindult négyzet alakban.

Mikor megtette az első lépést, ugyanakkor halkan azt kezdte el kántálni: - A Menny és Föld halhatatlan Urának áldásáért!

A második lépés alkalmával pedig ezt: - Az Ég Mennybeli és Földbeli Urának áldásáért!

Harmadik lépéskor pedig Zhou Mingrui azt suttogta, hogy: - A Menny és Föld Magasztos megkérdőjelezhetetlen Urának áldásáért!

 A negyedik lépésnél élesen kifújta a levegőt, és erősen összpontosítva meditált – A szentséges és tiszteletreméltó Menny és Föld Urának áldásáért!

Mikor visszaért a kiindulási helyére, Zhou Mingrui lehunyta a szemét, és a helyén várta azeredményt. Volt benne némi türelmetlen várakozás, némi nyugtalanság, egy kis remény, és persze még némi félelem is.

Vajon sikerül visszajutnia?

Lesz ennek az egésze valami hatása?

Valami váratlan?

Az előtte lévő sötétséget a remény bíbor fénye szennyezte be. Zhou Mingrui gondolatai kavarogtak a fejében, és nagyon nehezen tudta csak valahogy rendezni ezeket.

Ekkor hirtelen úgy érezte, hogy a körülötte lévő levegő megállt, sűrűvé és titokzatossá vált.

Közvetlenül ez után egy halk suttogás hangja suhant el a füle mellett, amely olykor valóságosnak, tisztának, élesnek, kitaláltnak, csábítónak, kicsit mániákusnak, és néha még egy kicsit őrültnek is hangzott.

Nyilvánvalóan egy szót sem értett belőle Zhou Mingrui, mégis nem tudott ellenállni neki, hogy ne próbálkozzon meg valahogy kivenni pár szót a suttogásból.

Megint fájt a feje. Annyira, hogy olyan érzés kerítette hatalmába, mintha valaki egy acélrudat szúrt volna keresztül a fején.

Zhou Mingrui úgy érezte, hogy fel fog robbanni a feje. Gondolatait pszichedelikus színek töltötték meg.

Tudta, hogy valami nincs rendben, és megpróbálta kinyitni a szemét. Azonban még egy ilyen egyszerű műveletet sem tudott végrehajtani.

Az egész teste egyre feszesebb lett, és úgy érezte, hogy bármelyik pillanatban szétszakadhat. Ekkor egy öngúnyoló gondolat ütötte fel a fejét Zhou Mingrui fejében:

Nem halnál meg, ha nem udvarolnál a halálnak…

Nem bírta tovább. Épp mikor már elment volna az esze, a hangok morajlássá halkultak, és lassan teljesen lecsendesedett a környezete. A hangulata változékony volt ezzel kapcsolatban.

De nem csak a hangulata volt az Zhou Mingruinak. Úgy érezte az egész teste átéli ugyanezeket az érzéseke.

Még egyszer megpróbálta kinyitni a szemét, ami ezúttal rendkívül könnyen ment.

Szürke köd jelent meg a szeme előtt – homályos, sűrű és végtelen.

- Mi van ezzel a hellyel? – Zhou Mingrui körül kémlelt, majd lehajtotta a fejét, és felfedezte, hogy a végtelen köd szélén lebeg.

A köd úgy hömpölygött, akárcsak a víz, és rengeteg bíbor „csillag” tarkította. Némelyikük hatalmas volt, míg mások pedig aprók. Érezte, hogy a mélységben rejtőznek, míg mások ezen a vízszerű ködnek a felszínén lebegtek.

A holografikusnak tűnő látványt nézve Zhou Mingrui félig zavartan, félig kíváncsian kutató módon nyújtotta ki maga elé a jobb kezét, hogy megpróbáljon megérinteni egy bíbor csillagot, amely látszólag a felszínen úszott. Megpróbálta megtalálni a módját, hogy elhagyhassa ezt a helyet.

Amikor a keze megérintette a csillag felszínét, hirtelen egy bélyeg jelent meg a testén, és a csillagot egy bíbor kitöréssé változtatta. Álomszerű lángokat festett maga köré.

Zhou Mingrui megijedt. Ijedtében visszarántotta a kezét, de véletlenül még egy bíbor csillagot megérintett.

Ennek eredményeként, ez a csillag is pompás fénnyel robbant szét.

Zhou Mingrui ennek ellenére úgy érezte, hogy elméje teljesen kiüresedett, és szelleme szertefoszlott.

…

Eközben a Loen Királyság fővárosában, Backlundban, a királyi negyedben, egy luxus megjelenésű villában, Audrey Hall egy komód előtt ült. A komódon lévő vésetek már elavultak voltak, de a felületén egy repedt bronztükör volt látható.  

- Tükör, tükör, ébredj!... A Hall család nevében megparancsolom, hogy ébredj!

…

Rengetegféle módon szólította már meg a tükröt, de semmi reakciót nem kapott.

Több mint tíz perc elteltével végül úgy döntött, hogy feladja, és sérelmében felhúzta az ajkát. Halk mormogással pedig ezt mondta: - Atyám valóban hazudott nekem. Mindig azt mondta nekem, hogy ez a tükör a Salamon Birodalom fekete császárjának volt a kincse és, hogy ez egy rendkívüli tárgy…

A hangja elcsuklott a végére. A komódon nyugvó bronz tükör hirtelen bíbor fénnyel felizzott, aminek a fénye teljesen beborította.

…

A Sonia-tengeren egy háromárbocos vitorlás hajózott keresztül a viharos vizeken, mely nyilvánvalóan relikviának tűnt.

Alger Wilson a fedélzeten állt, teste hullámzott a tengeri áramlatoktól, és mégis könnyedén megőrizte az egyensúlyát.

Villámmintákkal hímzett kabátot viselt, kezében pedig egy mókás formájú üvegpalackot tartott. A palack belsejében gomolygó buborékok hóvá, faggyá, és viharos széllé változtak.

- Még mindig hiányzik a Szellemcápa vére… - mormolta Alger.

Aztán ebben a pillanatban egy bíbor kitörés jelent meg az üvegpalack és a tenyere közötti kis területen. Egy pillanat alatt pedig ez a fény be is borította a környezetét.

…

A szürke ködbe burkolózott környezetben Audrey Hall visszanyerte a látását. Rémülten és zavarodottan kezdte el felmérni a helyzetet, amikor észrevette, egy férfi elmosódott külalakját, aki ugyanezt teszi.

Közvetlenül ez után, pedig mind a ketten egy másik rejtélyes személyt véltek felfedezni tőlük nem messze, akit szürke köd borított.

Az a titokzatos személy pedig nem volt más, mint Zhou Mingrui. Ő is hasonlóan döbbent volt.

- Uram, hol vagyunk?

Audrey és Alger először megdöbbentek, majd pár pillanatra csöndbe burkolództak. Aztán szinte egyszerre kezdtek el beszélni.

- Mit tervez tenni?

Jön az anime a Lotm-ből!

 Ha még a fanok közül nem értesült volna mindenki a különböző platformokról, akkor szívesen adok egy kis tájékoztatást. Ha minden igaz, akkor legkorábban 2025-re megérkezik az első részével. Nem tudom, hogy vagyok vele, de én sikítottam örömömben mikor megláttam a hírt nem is olyan régen. Hihetetlen, hogy ez történik, de mostanában úgyis sok ilyen webnovelből készítenek animációs sorozatokat. Mindenkinek épp körmös várakozási időszakot kívánok erre a pár évra. Nincs is már olyan messze nem? 

Csak pár év... 😭 Pontosabban 2 :)

Lord of mysteries - 1. KÖNYV 4. FEJEZET - JÖVENDÖLÉS

Visszatérve a székéhez, ismét meghallotta a távoli katedrális harangzúgását. Hétszer kondult meg, mire Zhou Mingrui lassan felállt, majd odament a szekrényéhez és kivette az aznapi ruháit.

Fekete ing, hozzáillő öltönnyel párosítva. A lábához szorosan hozzátapadt a nadrág. A keményített cilinderrel és azzal a halvány tudós levegővel, ami körbejárta, olyan érzést keltett benne mintha egy történelmi drámát nézne éppen, ami az angol viktoriánus korszakban játszódik

Hirtelen hangosan motyogni kezdett, miközben egy fanyar mosoly terült el az arcán, és megrázta a fejét - Nem megyek el arra az interjúra. Csak veszek néhány hozzávalót, hogy felkészülhessek egy új szerencsefokozó szertartásra....

Klein annyira aggódott a közelgő interjú miatt, hogy már ösztönösen vált. Így vette fel Zhou Mingrui is az egyetlen tisztességes ruhaszettet, mikor nem koncentrált eléggé.

Miután Zhou Mingrui vett egy mély levegőt, levette az öltönyt és a mellényt magáról, majd egy barnássárga kabátra cserélte. A cilinderét is egy ehhez illő, lekerekített szélű filckalapra váltotta. 

Ezzel a ruházattal az ágyához lépett, és felemelt egy négyzet alakú párnát. Az egyik kezével pedig benyúlt a párna, egy egyáltalán nem feltűnő kis lyukába, addig, amíg ujjai nem találtak egy közbenső réteget. 

Mikor visszahúzta a jobb kezét, már egy tekercs cetli volt a markában. Körülbelül nyolc darab halvány sötétzöld színű papírdarab. 

Bensonnak pillanatnyilag ennyi megtakarítása volt. Még a következő három nap megtakarításait is tartalmazta. Közülük kettő öt solis, a többi pedig egy solis volt. 

A Loen Királyság valutarendszerében a soli a második helyen szerepelt. A soli az ősi ezüstpénzekből származott. Egy soli tizenkét rézpennynek felel meg. A címletek pedig öt vagy egy soli voltak.

A valutarendszer csúcsán az arany font állt. Papírpénz formájában is elérhető volt, de akkor muszáj volt arany érme formájában is rögzíteni az értékét.  Egy arany font pedig húsz solinak felelt meg. Az arany fontból többféle címlet létezett. Mégpedig egy- öt- és tíz aranyfont címletekben. 

Zhou Mingrui kiegyenesített egy címletet, és megszagolta a halványszínű egyedi tintát rajta. 

Egyértelmű pénz szaga volt.

Talán Klein emlékfoszlányai, vagy épp állandó pénzvágya miatt Zhou Mingrui úgy érezte, hogy azonnal beleszeretett ezekbe a bankjegyekbe. 

Nézd csak! Milyen szép dizájnuk van! A szigorú és régimódi III. Györgyöt a két bajusza milyen imádni valóvá varázsolja...

És itt van a vízjel is, amit csak akkor lehet látni, ha a bankjegyet a fény elé, helyezed. Annyira csodás! A hamisítás elleni címke kifinomult dizájnja teljesen mássá teszi a hamis díszes kis másolatoktól!

 Zhou Mingrui csaknem egy egész percen keresztül csodálta, mielőtt kiválasztott volna két darab egyes címletű solit a csomagból. Ezután felgöngyölte a megmaradt bankjegyeket, és visszadugta őket a rejtekhelyükre. 

Miután szépen elegyengette a huzatot a lyuk körül, Zhou Mingrui szépen összehajtogatta a kettő címletet, amit kivett, és a barnássárga kabátja bal zsebébe csúsztatta. Elkülönítette a bankjegyeket azoktól a néhány pennytől, amit a nadrágja zsebében őrzött. 

Miután mindez megtörtént, egy kulcsot süllyesztett a jobb zsebébe, megfogott egy sötétbarnás papírzacskót, és gyorsan az ajtó felé vette az irányt.

Csoszogó léptei gyors tempóból az ajtóhoz közeledve egyre csak lassultak, mígnem teljesen meg nem állt.

Zhou Mingrui az ajtó előtt állt. Nem is emlékezett rá, hogy mikor kezdte el ráncolni a homlokát.

Klein öngyilkossága tele van bizonytalan elemekkel... Mennyi esély van rá, hogy nem történik velem másik "baleset" ha most így távozom innen?

Némi töprengés után Zhou Mingrui visszament az íróasztalához, és kihúzta a fiókját. Ebben volt benne a csillogó sárgaréz revolver, amit ki is vett.

Ez volt az egyetlen önvédelmi fegyvere, amire csak gondolhatott jelenleg, és ez volt az egyetlen, ami elég erővel is rendelkezett, hogy tényleg meg is védhesse magát vele. 

Bár még életében soha nem lőtt még, egy ilyen revolver előhúzása bárkit elijesztene.

Végigsimított a revolver hideg fémén, mielőtt bedugta volna a zsebébe, ahol a bankjegyei voltak. A pénzt a markában tartotta, míg az ujjai a fegyver markolatjához értek. Tökéletesen el volt rejtve.

Most már biztonságban érezte magát, ő, aki mindenről tudott egy keveset, de most aggódni kezdett.

Mi van, ha elrontom a lövést mikor igazán szükségem lenne rá?

Mivel elárasztották az ehhez hasonló gondolatok, Zhou Mingrui gyorsan nekiállt valami megoldást találni a problémára. Kihúzta a revolvert a zsebéből, és a tárat úgy forgatta, hogy az üres hely, ami az "öngyilkosság" után keletkezett benne, a fegyver kalapácsánál álljon meg, majd visszakattintotta a hengert.

Ily módon hajtott végre egy "üres körös" lövést.

Ezután visszadugta a helyére a revolvert, de a bal kezét még ott tartotta.

Jobb kezével a fejébe nyomta a kalapját, és kinyitotta az ajtót.

A folyosón napközben félhomály uralkodott, mivel a folyosó végén lévő ablakon át csak korlátozott mennyiségű napfény jutott be. Zhou Mingrui gyorsan lement a lépcsőn, és elhagyta a lakást, mielőtt beleélte volna magát a nap ragyogásába és melegébe. 

Bár még csak majdnem július volt, Mégis a nyár közepének számított Tingenben, ugyanis a Loen Királyságban északabbra terült el, így egyedi éghajlati jellemzőkkel bírt. A legmagasabb éves hőmérséklet még a 30 ℃-t sem érte el, és a reggelek hűvösek voltak. Az utcákat azonban teljesen beborította a koszos víz és a szétszórt szemét. Klein emlékei szerint ez nem volt ritka látvány az alacsonyabb jövedelmű közösségekben, még ha volt is csatorna. Végül is túl sok ember volt, és túl sok emberre volt szükség a túléléshez.

- Gyere és kóstold meg a finom sült halainkat!!

- Forró és friss az osztrigaleves!! Adagonként mindössze csak öt penny!

- Kagylót! Kagylót tessék! Friss a kagyló!

- Frissen szedett zöldségek a városon kívüli farmoktól! Olcsó és zsenge!

...

A zöldségeket és gyümölcsöket, na meg meleg ételt áruló mozgó árusok kiabálása hallatszódott az utcákon, miközben integettek a rohanó gyalogosoknak. Néhányuk megállt és alaposan átnézték az árut mielőtt vettek volna valamit. Mások csak türelmetlenül intettek a kezükkel, mert még nem találtak munkát maguknak aznapra.

Zhou Mingrui nagy levegőt vett, és beszívta az utca levegőjét, melybe ártalmas és illatos aromák vegyültek. Miközben erősen szorongatta a revolvert a bal kezében, mely szorosan tartotta a bankjegyeket is, jobb kezével lenyomta a kalapját, miközben kitérő mozdulatokkal gyorsan áthaladt a forgalmas utcán. 

A sűrűn lakott területeken biztos, hogy voltak tolvajok. Továbbá ebben az utcában nem hiányoztak a szegény polgárok sem, akik korábbi állásuk elvesztése után részmunkaidőben dolgoztak csak. Voltak éhező gyerekek is, akiket a felnőttek kihasználtak, hogy teljesítsék minden kérésüket. 

Addig haladt előre, amíg el nem ért egy olyan pontot, ahol a körülötte lévő zsúfoltság már nem érte el. Kiegyenesítette hátát, és felemelte a fejét, hogy szétnézzen az utcán.

Egy csavargó harmonikás bóklászott a környéken. A dallam hol kellemes volt, hol pedig gyors. 

Mellette több rongyos ruhájú, alultápláltság miatt, fakó bőrszínű gyerek volt. 

Hallgatták a zenét, és ütemre mozogtak. Saját készítésű koreográfiát használtak. Arcuk tele volt örömmel, mintha hercegek és angyalok lennének. 

Egy megkeseredett nő ment el mellettük, ruhái piszkosak voltak, bőre pedig színtelen.

Tekintete üresnek és lomhának tűnt. Csak akkor villant fel benne egy kis élet, amikor ránézett a gyerekekre. Mintha csak három évtizeddel ezelőtt látta csak volna magát.

Zhou Mingrui beelőzte őt, és befordult egy másik utcába, ahol megállt a Smyrin pékségnél.

A pékség tulajdonosa egy Wendy Smyrin nevű több mint hetven éves nagymama volt. A haja teljesen szürkésfehér volt, és mindig melegen mosolygott. Klein mióta az eszét tudta itt volt és kenyeret meg péksüteményeket árult. 

Ó... az általa sütött Tingen keksz és a citromos sütemény nagyon finom...

Zhou Mingrui lenyelte a nyálát és elmosolyodott. 

- Mrs. Smyrin, nyolc font rozskenyeret szeretnék

- Oh. Kedves Klein, hogy van a bátyád? Nem jött még vissza? - kérdezte Wendy mosolyogva.

- Majd még néhány nap múlva - válaszolt homályosan Zhou Mingrui.

Miközben átvette a rozskenyeret Wendytől, a nő felsóhajtott - Nagyon szorgalmas fiú. Biztos jó felesége lesz. 

Miután ezt mondta, ezután az ajkai felfelé görbültek, majd így szólt - De most már minden rendben lesz. Már végeztél a Khoy Egyetem történelem szakán ~. Ó, hamarosan pénzt fogsz tudni keresni, és nem kell többet megszállnod abban a lakásban ahol jelenleg élsz. Legyen legalább egy fürdőszobája amit sajátjodnak nevezhetsz majd!

- Mrs. Smyrin, ma nagyon energikusnak tűnik. - mondta Zhou Mingrui egy száraz mosollyal az arcán.

Ha Klein sikeresen teljesíti az interjút, és oktató lesz a Tingeni Egyetemen, akkor igaz, hogy a családja máris magasabb társadalmi és gazdasági pozícióba kerülne.

Emléktöredékeiben egyszer arról fantáziált, hogy bérel egy családi házat a külvárosban. Az emeleten öt-hat szobával, két fürdővel, egy hatalmas erkéllyel, két szobával, egy étkezővel, nappalival, konyhával. Na meg egy pince is járna hozzá.

És ez nem csak egy vágyálom volt. A Tingeni Egyetem próbaidős oktatóinak is két arany font volt a heti fizetése. A próbaidő letelte után pedig a fizetést három arany fontra és tíz solira növelték volna. Tudni kellett, hogy Klein bátyjának, Bensonnak mindössze egy font és tíz soli volt a heti fizetése annak ellenére, hogy annyi éven át dolgozott. Az egyszerű munkások a gyárban pedig még egy fontot sem kaptak, legjobb esetben pedig majdnem annyit. A bungaló bérleti díja pedig körülbelül tizenkilenc solitól egy font és tizennyolc soli lehetett. 

- Ez a különbség aközött, hogy havi három-négyezer jüan vagy tizennégy-tizenötezer jüant keresel... - motyogta magában Zhou Mingrui.

Mindez azonban csak akkor lesz lehetséges, ha a Tingeni Egyetemre, vagy a Backlund Egyetemre megy el interjúra.

Nem volt sok más lehetőség az állmai megvalósítására. A kapcsolatok nélküli emberek nem kaphattak ajánlásokat a közalkalmazotti munkákra. Akik történelmet tanultak, azok munkalehetőségei korlátozottabbak voltak. Nem volt nagy kereslet magántanácsadókra az arisztokraták, bankok vagy épp iparmágnások körében. 

Figyelembe véve, hogy Klein által hátrahagyott tudás töredezett és hiányos volt, Zhou Mingrui kínosan és lelkiismeret-furdalásosan érezte magát, Mrs. Smyrin elvárásaival szemben.

- Nem. Mindig is ilyen fiatalos voltam! - felelte Wendy humorosan.

Miközben beszélt, a kimért tizenhat rozscipót belerakta a barna papírzacskóba, amit Zhou Mingrui hozott magával otthonról. Majd kinyújtotta jobb kezét és így szólt - Kilenc penny.

Minden rozscipó körülbelül fél fontot nyomott, mivel a különbségek elkerülhetetlenek voltak.

- Kilenc penny? Nem tizenegy penny volt két napja? - kérdezte öntudatlanul Zhou Mingrui.

15 pennybe került az előző hónap előtti hónapban...

- Köszönetet kell mondani azoknak, akik az utcán tiltakoztak a gabonatörvény visszavonásáért - mondta Wendy, miközben vállat vont.

Zhou Mingrui bizonytalanul bólintott. Klein emlékei ezzel kapcsolatban elég hiányosak voltak. Csak arra emlékezett, hogy a gabonatörvény alapelve a hazai mezőgazdasági termékek árának védelme. Mielőtt az árak egy bizonyos szintre emelkedtek, leállították a gabonaimportot olyan déli országokból, mint Feynapotter, Masin, Lenburg.

Miért tiltakoznának az emberek ez ellen?

Anélkül, hogy Zhou Mingrui mondott volna valamit, óvatosan félve, hogy a végén kihúzza a revolvert, elővette a bankjegyeket, és átnyújtotta az egyiket Mrs. Smyrinnek. 

Három rézpennyt kapott vissza. A nadrágzsebébe gyömöszölte őket, elvette a kenyereket tartalmazó papírzacskót, és az utca túloldalán található "Hús és zöldség" piac felé indult. Keményen dolgozott a borsóval párolt birkahúsért, amit a húga kért tőle. 

Volt egy főtér a Vaskereszt utca és a Nárcisz utca kereszteződésében. Sok sátrat emeltek ott fel, ahol furcsa és vicces ruhákba öltözött bohócok szórólapokat osztogattak.

- Holnap este cirkuszi előadás lesz? - Zhou Mingrui az emberek kezében lévő szórólapokra pillantott, miközben az orra alatt félhangosan olvasta azok tartalmát.

Melissának biztos, hogy tetszene. De vajon mennyi lehet a belépő?

Ezzel a gondolattal a fejében indult el közelebb.

Épp mikor egy vörösre és sárgára festett arcú bohóc készült megkérdezni erről, egy rekedt női hang csendült fel mellette.

- Kipróbálnál egy jóslást?

Zhou Mingrui tudat alatt elfordította a fejét, és egy hegyes kalapot és hosszú fekete ruhát viselő nőt pillantott meg egy kicsi sátor előtt állni.

Arca vörös és sárga festékkel volt telemázolva, szeme pedig mély szürkéskék volt.

- Nem - rázta meg a fejét válaszul Zhou Mingrui. Nem volt tartalék készpénze a jóslásra.

A nő nevetett, és azt mondta - A tarot jóslásom nagyon pontos.

Tarot... - Zhou Mingrui azonnal elképedt.

Ez a dolog teljesen megegyezett a Földön lévő kifejezéssel.

A Földön ugyanis a Tarot kártyákat jóslásra használták. Olyan rajzok díszítették a kártyákat, amik mind különböző jelentéssel bírtak.

Várj... - Hírtelen felidézte a Tarot eredetét ebben a világban.

Nem a hét ortodox istentől származik, és nem is ősi örökség. Ehelyett az Intis Köztársaság akkori konzulja, Roselle Gustav hozta létre több mint 170 évvel ezelőtt.

Ez a Roselle úr találta fel a gőzgépet, továbbfejlesztette a vitorlást, megdöntötte az Intis Királyság önkényes uralmát, és a kézművesség istene is elismerte. Ő lett az Intis Köztársaság első konzulja.

Később más nemzeteket támadott meg, és védelme alá helyezte Lenburgot és más nemzeteket. A Loen Királyságot, Feynapottert, Feysac Birodalmat és más északi nemzeteket pedig meghajlásra kényszerített az Intis Köztársaság előtt. Ezt követően a Köztársaságot  Birodalommá változtatták át, és ő lett az önjelölt "Cézár császár".

Roselle uralkodása alatt kapta meg a Kézműves Egyház első nyilvános szent kinyilatkoztatását az ötödik korszak óta. Azóta a kézművesség istene a gőz és a gépek istenére változott.

Roselle találta fel a tarot jóslást. Megalapította a papíralapú kártyák korabeli rendszerét és játékstílusát is. Sok ismerős stílus volt, amelyet Zhou Mingrui ismert. Mint például az Upgrade, a Fighting the Landlord, a Texas Poker és a Quint...

Ezen kívül az általa kiküldött tengeri flották felfedeztek egy tengeri utat, amely viharos tengereken keresztül a déli kontinensre vezetett. Ezzel pedig megkezdődött a gyarmatosítás korszaka.

Sajnos idős korára elárulták. Az ötödik korszak 1198-as évében az Ötök Lángoló Nap Egyháza, az egykori Intis királyi család - a Szauron család - és más arisztokraták egyesítették erőiket és meggyilkoltatták. Végül a Fehér juhar palotában halt meg.

Ez... - Az ilyen általános ismeretek felidézése hirtelen ténnyé vált.

Lehet, hogy egy reinkarnációs rangidős?

Ezt szem előtt tartva Zhou Mingrui kíváncsivá vált, hogy hogyan is nézhetnek ki a tarot kártyák. Ezért biccentett a festett arcú, hegyes süveges hölgynek, és azt mondta - Ha az... Nos... Ésszerű az ár, akkor megpróbálom.

Az asszony azonnal, nevetve rávágta - Uram, ma ön az első, tehát a ház állja.