Mostantól elérhető a Discord szerver is a bloghoz. Mindenkit szívesen látunk! Előreláthatólag így minden olvasó könnyebben értesülhet az új fejezetek felől! Alább találhatjátok a discord linket:
Kiemelt bejegyzés
Közvélemény kutatás!
Kedves olvasók! Tudom, hogy egy időre eltűntem a blogról, de most kezdtem el az egyetemet és egyedül vezetem ezt a blogot. Viszont úgy tűn...
2024. márc. 17.
2024. márc. 11.
Információ
Kedves olvasók!
Van lehetőség az oldaltól e-mailt kapni, mikor kikerül, egy új fejezet. Ha szeretnétek ezzel a lehetőséggel élni, akkor arra szeretnélek kérni titeket, hogy küldjetek egy üzenetet az egyik űrlapon, és amint lehet, már megy is a levél, amin keresztül a blog kéri, hogy engedélyezd, hogy had küldjön neked üzenetet az épp megjelenő fejezetekről, illetve információkról.
Köszi hogy elolvastad :)
2024. márc. 6.
Közvélemény kutatás!
Kedves olvasók!
Tudom, hogy egy időre eltűntem a blogról, de most kezdtem el az egyetemet és egyedül vezetem ezt a blogot. Viszont úgy tűnik, hogy lassan tudok magamnak összekaparni némi időt, hogy valami fordításnak nekiálljak.
Így arra szeretnélek kérni titeket, hogy írjatok itt kommentben, hogy mit szeretnétek látni az oldalon legközelebb. Ez hatalmas nagy segítség lenne részemre, mivel nem tudok egyedül dönteni, hogy mit is szeretnétek jobban olvasni akkor, amikor ráértek.
2024. febr. 20.
ORV 6. fejezet
Az emberek pánikba estek, amikor meglátták a vagonban körös-körül ugráló rovarokat.
- H-Hé! Miért tetted ezt?…
Míg néhányan értetlenül bámultak csupán, a gyorsabb észjárásúak már felém is kezdtek nyomulni.
– Te rohadék!
- …Jobb lenne, ha minél előbb megtalálja őket... Ugyanis már csak három perc van hátra.
Ezek a szavak tettek csak be igazán. Az emberek úgy rohangáltak a metró ülései között mindenfelé, mint az eszüket vesztett vadállatok.
- Megszereztem! Aaack!
A szerencsések öröme, mikoris megszereztek egy rovart, valamint az őket ért ezutáni rosszindulatú támadások miatt, a kocsi kaotikussá vált.
- Hé, miért tetted ezt? Nem adhattad volna csak oda nekik a rovarokat?
Visszanézve láttam, hogy Kim Namwoon feláll.
Óvatosan válaszoltam neki, aki felém közeledett:
- 12 ember maradt.
–… huh?
– Három rovar maradt a gyűjtőhálóban.
Kim Namwoon egy pillanatra összeráncolta a homlokát, majd mielőtt beszélni kezdett szélesen elmosolyodott: - 12-ből 3? Hahahaha! Igen. Nem mindegyik tud túlélni? Szóval ezért dobtad el azt a dolgot?
- Igen.
– Na ne nevettess.
- …?
- Egy józan ésszel rendelkező ember ezért nem tenne ilyesmit. - Kim Namwoon mosolya csak szélesebb lett. - Mondd meg őszintén. Csak látni akartad ezt a jelenetet, nem?
Eszembe jutott az a Kim Namwoon, akit a Túlélés módjaiból ismertem.
Ebben a pillanatban egy üzenetet hallottam a fejemben: [Exkluzív képesség, „Karakterlista” aktiválva.]
Ezután kinyílt egy ablak a szemem előtt. Még mindig nem tudtam pontosan, mi a tulajdonságom, de az előttem lévő ablakra néztem.
[Karakter információ]
[Név: Kim Namwoon.
Kor: 19
Csillagkép-támogatás: Nincs (jelenleg két csillagkép érdeklődik a személy iránt).
Privát attribútum: Chuunibyou (általános)
Exkluzív készségek: Szokatlan alkalmazkodóképesség Lv. 3, Késsel történő harc Lv. 1, Feketítés Lv. 1
Összesített statisztika: Gyorsaság Lv. 3, Erő Lv. 4, Állóképesség Lv. 6, Varázserő Lv. 4
Összesített értékelés: Egy chuunibyou, akit egy különleges alkalom megfeketített. Javasoljuk, hogy ne keveredjen vele összetűzésbe.]
A túlélés módjaiban megjelent chuunibyou többsége öngyilkos lett, mert nem tudták elviselni a valósággá vált rémálmot. Az előttem lévő chuunibyou, Kim Namwoon azonban más volt.
Ő volt a Téveszmés Démon, Kim Namwoon. A fiatalember, aki később ezen a becenéven vált ismertté, nem egy közönséges chuuni volt.
Ez a fiatalember már régóta várt a világ pusztulására, és „szokatlan sebességgel” alkalmazkodott ehhez a világhoz.
- Mit szólnál hozzá, ha egy csapatot alkotnánk csak mi ketten? Na? - Az a fiatalember most ajánlatot tett nekem.
[Kim Namwoon karakternek jó benyomása van Önről.]
[A „Kim Namwoon” karakterrel kapcsolatos ismeretei egyre jobban bővülnek.]
Azonnali túlélésem garantált volna, ha kezet fognék Kim Namwoonnal. Ha nem olvastam volna a Túlélés módjait, talán egy kicsit másképp döntök.
– Sajnálom, de szeretek egyedül lenni.
— Igazán? Hmm, ez sajnálatos. - Kim Namwoon egyszerűen csak végignyalta az ajkát, és közelebb lépett hozzám. - Akkor félre tudnál lépni? Van egy közös ügyem azzal az idős hölggyel a hátad mögött.
Szavait hallva hátranéztem, és láttam, hogy a vérző, főldön kuporgó nagymama már alig lélegzik.
– Mit akarsz csinálni?
– Muszáj ezt kérdezned?
– Nem fogsz el inkább egy bogarat?
– Miért fognék el egyet is? - Kim Namwoon nevetett. – Már van előttem egy rovar.
Éreztem Kim Namwoon gyilkos auráját. A karakterét, aki csak a regényben létezett, élénk őrültséggel a szemében nézett szembe velem. Ezért egy kicsit meg is ijedtem.
Kim Namwoon valóban olyan volt, amilyennek elképzeltem.
[A 'Kim Namwoon' karakter megértése enyhén csökkent irányodba.]
- Mit nézel? Nem fogsz gyorsan félrevonulni?
– Ez nehéz ügy.
- Mi?
– Nem lépek félre.
- Haha, most az igazságosság apostolát fogod utánozni? Több személyiséged van talán? - nem válaszoltam neki.
Sötét árnyék kúszott lassan Kim Namwoon arcára, és csillogó szemei egyre hidegebbek lettek. – Nem, várj csak egy percet! Odadobtad a hálót, hogy ezt csináld. Ezt tervezted az elejétől fogva? Igazán?
“…”
- Meg akarod menteni a nagymamát? Hahaha! Elképesztő! Igazán elbűvölő! Nem? Igazam van?
Még mindig nem válaszoltam neki. Ahogy alaposan végigmértem ezt a fickót, régi emlékek bukkantak fel bennem újra.
- Ah! Kiderült, hogy te vagy az az ember, akit a legjobban utálok. Minden vén barom egyforma.
Azok az emlékek ugráltak a szemem előtt mikor csalódott voltam a könyvet olvasva ez miatt a fickó miatt.
[A 'Kim Namwoon' szereplő megvet téged.]
- Mit mondtál?
Megfontoltam az időzítést, és lehajtottam a fejem, elkerülve az öklöt, amely még azelőtt repült el a fejem felett, hogy a szavaimnak véget vetettem volna.
– Ó, nem is rossz!
Annak ellenére, hogy tudtam, hogy közeleg, forróságot éreztem a fejem felett. Nem hétköznapi ütés volt.
[Feketítés Lv.1]
Kim Namwoon egész testéből sötét aura emelkedett ki. Ez volt a 'chuunibyou' attribútum kizárólagos képessége.
Ritkaság volt az első forgatókönyv vége előtt felszabadítani egy képességet, de Kim Namwoon-on már megmutatkozott egy képesség. Megvolt az oka annak, hogy a főszereplő beszervezte őt, a pszichopata természete ellenére.
Puff!
Miután eltalálta, a jobb vállam görcsbe rándultam. Nem nyerhettem ellene ha továbbra is így küzdök.
…Használjam most „azt”? - ránéztem az órára, amikor hallottam egy üzenetet.
[A „Kim Namwoon” karakterrel kapcsolatos ismeretei egyre jobban bővülnek]
[Közel jár az exkluzív „Mindentudó Olvasó Nézőpontja Lv.1” készség használati feltételeihez.]
Mindentudó Olvasó nézőpontja? Mi volt ez?
[A „Mindentudó Olvasó nézőpontja” exkluzív készség használati feltételei Lv. 1 elérve!]
Kim Namwoon ökle elszalasztott engem, és a földet érte.
- Haha, mi?! Csak nem lettem erősebb?
Halvány ökölnyom maradt a földön. Kim Namwoon apránként felismerte jelenlegi erejét.
Kwang! Kwang! Kwang!
Az ököl, amely egyetlen ütéssel el tudott törni egy csontot, folyamatosan a földet érte. Kim Namwoon csalódott volt, és nem tudott uralkodni az indulatain. – Ó, miért nem üthetlek meg?
Persze nem tudott megütni. Mindez a második képességemnek volt köszönhető.
[Exkluzív képesség, Mindentudó Olvasó nézőpontja Lv. 1 aktiválva!]
Amint ez a képesség aktiválódott, úgy tudtam megfigyelni Kim Namwoon támadási irányát, mintha a belső gondolataiban olvastam volna. Például így…
[ Jobb oldal. ]
Gyorsan a másik oldalamra fordultam.
[ Jobb szem. ]
Aztán gyorsan lehajoltam és elkerültem a repülő öklét.
– Nagyon ügyes vagy abban, hogy nem ütnek meg!
Indokolatlan volt az ellentámadás, mert szörnyű voltam a sportban, de legalább a legtöbb támadást elkerülhettem.
[ Bal comb. ]
Ez elég volt az idő húzásához. A legfontosabb az volt, hogy időt nyerjünk. Először elkerültem Kim Namwoont, és a levegőben lévő órára mutattam. – Két perc van hátra, kölyök.
A megszorongatott Kim Namwoon felváltva nézett rám és a nagymamára. – A fenébe!
A választás pillanatában Kim Namwoon tekintete a nagymamára esett.
Kénytelen voltam megragadni a nagymamát és oldalra gurulni. Ha a nagymama meghal, Kim Namwoon tisztázza a forgatókönyvet. Nem számít, hogy mi lesz, de ezt a fickót egyáltalán nem akartam a következő forgatókönyvben látni.
– Haha, tudtam, hogy így fogsz tenni. - amikor Kim Namwoon kivett valamit a táskájából, baljós érzésem támadt.
Egy penge csillant meg a fluoreszkáló fényben. Ez egy hordozható MacGyver kés volt. Elfelejtettem. Ez a személy egy megrögzött katonai otaku volt.
Swiiik-
Kapcsolódás történt a technikai készség „Késharc” és az erősítő készség, a „Feketekedés” között. A penge iránya nyilvánvaló volt.
[ Szív.]
Ez egy olyan támadás volt, amelyet akkor sem lehetett elkerülni, ha tudtam az irányt. Szóval gyors ítéletet hoztam. Ha nem tudtam elkerülni a támadást, jobb volt, ha lehetőség szerint minimális sebzést okozó helyre irányítom.
Chiiiik!
A penge nem sokkal, de elkerülte a szívemet, és mély vágást ejtett a vállamon.
Fájt. Nagyon fájt. Perzselő fájdalom terjedt szét a bőrömben. A látásom megremegett, és úgy éreztem, közeledik a halál.
– Haha, most halj meg!
A forgatókönyv végéig hátralévő idő 1 perc 30 másodperc volt. A nagymama felé pillantottam. Sajnáltam a nagymamát, de most tényleg ezt kellett használnom.
- Chungil Gimnázium, 2. évfolyam, Kim Namwoon. Egy kérdésem van hozzád.
- …Mi?
– Szerinted a rovartojás élőlény?
Kivettem a zsebemből annak a szöcske holttestét, akit korábban megöltem. A kövér tojászsák egyértelműen bőséges volt. Valami pukkanás hangja hallatszott, és valami folyadék ömlött ki. Az undorító érzés átterjedt a kezemen, amikor meghallottam egy üzenetet.
…….
[Megöltél egy élőlényt.]
[100 érmét szereztél további kompenzációként.]
[Megöltél egy élőlényt.]
[100 érmét szereztél további kompenzációként.]
…….
Rengeteg üzenet bombázta a fülemet.
Kim Namwoon a homlokát ráncolta. - Rovartojás? Mit beszélsz itt hirtelen? Próbálod vesztegetni az időt?
- Azt hiszem.
- Honnan tudhatnék ilyesmit? Mindig aludtam a biológia órákon. - Kim Namwoon a véres vállamra nézett, és boldogan felnevetett. - De van egy dolog, amit biztosan tudok. Tudod mi az?
- Micsoda?
– Mindjárt meghalsz! - Kim Namwoon megmozdította a svájci kését, mielőtt válaszolhattam volna. Ez egy olyan támadás volt, amelyet nehéz volt elkerülni.
[Nagy számú érmét szereztek be! Szeretnéd megnézni az érmehasználati tippeket?]
Kihagytam a fülembe vágó magyarázatot. Nem kellett hallgatnom, amikor már tudtam a tartalmát.
- Nem, te fogsz meghalni – köptem ki, miközben magamban még valamit motyogtam.
[2700 érmét fektettek be az „állóképességbe”.]
[Állólépesség Lv. 1 -> Állóképesség Lv. 10]
[Az állóképességed drámaian megemelkedett!]
[A tested tartóssága nagymértékben megnövekedett!]
Kim Namwoon kése a szívembe hatolt. Pontosabban úgy nézett ki, mintha áthatolt volna rajta.
A bőröm olyan volt, mint a szilárd szikla, és csak egy karcolás maradt rajta.
Kim Namwoon szemei azt mutatták, hogy elképedt. - Hogyan?
- Megmondom a helyes választ a kérdésemre. A válasz: a tojás élőlény.
- M-Mi?
- Az ívási időszakban a szöcskék több mint 100 tojást tojnak le egyszerre.
- Tojás, élőlény, 100…
Sajnos az információ jelentésének megértésére hátralévő idő túl rövid volt a rossz agyú iskolás fiú számára.
- Mit mondasz?
- Már nem számít, ha nem érted. Egy perc van hátra.
Most a félelem bukkant fel Kim Namwoon szemeiben. - Aaaah! Meghalsz! Meghalsz!
A kés a nyakam felé mozdult. Nem is vettem a fáradságot a támadás elleni védekezésre.
Kakakang!
Ez azért volt, mert a terület sebezhetőbb volt, mint a mellkas? A seb kicsit mélyebb volt, mint korábban, de még mindig nem fájt nagyon.
– Kim Namwoon.
Kim Namwoon mögött olyanok álltak, akik még mindig mászkáltak és rovarokat kerestek, valamint olyanok is, akik hajlandóak voltak egymásnak ártani a saját túlélésükért cserébe.
- Igazad van. Ugyanolyan ember vagyok, mint te.
Talán megmenthettem volna néhány embert.
- A szart! Miért nem halsz meg?! Miért nem halsz meg?!
55 másodperc… 50 másodperc… 45 másodperc…
A kés folyamatosan csak karcolásokat hagyott hátra maga után a testemen. Vér folyt, de a penge nem tudott a bőr alá hatolni. 30 másodperc volt hátra, amikor Kim Namwoon kinyitotta a száját. Ledobta a kést és letérdelt elém.
– M-Ments meg!
25 másodperc.
- Mentsen meg! Kérem! Segítsen!
- Miért kellene ezt tennem?
20 másodperc.
- A-Az emberek élete fontos! Ez nyilvánvaló!
- Ez a régi világ szabálya volt. Pontosan úgy van, ahogy mondtad. Egy új világhoz új törvények kellenek.
10 másodperc.
- Nem akarom, nem akarom! Nem akarok meghalni! Aaaaaaack!
5 másodperc.
Kim Namwoon hangos sikoltozással rohant felém, és a szememre célzott. Abban a pillanatban, amikor a kést a retinámba próbálta belefúrni…
[A megadott idő lejárt.]
Hangos hang hallatszott, és Kim Namwoon feje felrobbant.
[A fizetett elszámolás megkezdődik.]
Kim Namwoontól kezdve az emberek feje mindenhol felrobbant. Egy kettő három négy…
A szétrobbanó fejek olyanok voltak, mint egy új korszakot hirdető tűzijáték. Kissé örömmel, egy kis bűntudattal és egy titokzatos érzéssel néztem a jelenetet.
Miért? Miért voltam olyan nyugodt az előttem álló látványtól? Mintha csak egy regényt olvastam volna.
[124 élőlényt öltél meg.]
[Megölt élőlények: egy szöcske, 123 szöcsketojás.]
[Ön nem ellenálló élőlényeket ölt meg, így a megszerzett érmék száma felére csökken.]
[6200 érmét szereztek be!]
[A statisztika szinttel feljebb használt érmék száma automatikusan levonásra kerül.]
[Összesen 3500 érméd van.]
[A „tömeggyilkos” címet túlzott gyilkolással szerezték meg.]
A kocsi elsötétített ablakán láttam az arcom.
Olyan arc volt, amit még soha nem láttam, annak ellenére, hogy életem során számtalanszor belenéztem a tükörbe. Letöröltem a vért az arcomon. De a vér nem tűnt el a tükörképem arcáról. Kiderült, hogy vér az ablakon van.
Kkiiik.
Megremegett a szerelvény, és a vonat újra elindult. Az ismerős zaj betöltötte a teret.
Hamarosan fény áradt be, és a sötétség eltűnt az ablakokból. Megérkeztünk a 3-as vonal felszíni földi szakaszához, Apgujeong és Oksu közé.
Az ablakon kívül feltárult a Han folyó és Szöul.
- Ahh. - valaki felnyögött. Mély megkönnyebbülést rejtő nyögés volt, hogy túlélték.
Azonban nem kellett sok idő ahhoz, hogy ennek a nyögésnek a jelentése megváltozzon. - AH, ah!…
Az ablakon kívüli táj már nem az általuk ismert Szöul volt. Füst és por szállt fel a romvárosból.
A Han folyó hidai összeomlottak. Maga a Han folyó vörös volt a katonák holttesteitől, míg a ledőlt épületek között egy szörny taposott el egy K1 harckocsit, akárcsak egy játékot.
[1. fő forgatókönyv – Az érték igazolása, véget ért.]
[300 érmét szereztek alapdíjként.]
[100 érmével csökkentették a jutalmat a csatornahasználati díj miatt.]
[Megkezdődik a további kompenzáció elszámolása.]
Egy világ elpusztult, és egy új világ pedig megszületett.
…És én voltam az egyetlen olvasó, aki tudta ennek a világnak a végét.
2023. szept. 17.
LOM - 5. FEJEZET - RITUÁLÉ
Ingyenes? Az
ingyenes dolgok szoktak a legtöbbe kerülni!
Zhou Mingrui némán
motyogott maga elé, és végül úgy döntött, hogy semmilyen további szolgáltatást
nem fog vásárolni. Határozottan elutasítja mindegyiket.
Ha tényleg ennyi mindenre képes vagy, akkor próbáld
meg megjósolni, hogy én nem ide valósi vagyok!
Ezt szem előtt
tartva Zhou Mingrui követte a vörösre és sárgára festett arcú nőt, és lehajolt,
hogy beléphessen az alacsony sátorba.
A sátor belseje
rendkívül sötét volt, csak néhány fénysugár tudott behatolni a sátor falai
között, és varázsolhatott némi fényt a benn tartózkodóknak. A papírkártyákkal
borított asztal csak halványan volt látható a csekély fény miatt.
A helyes süveget
viselő nőt ez egyáltalán nem érdekelte. Hosszú fekete ruhája úgy siklott utána,
akárcsak, mintha csupán a víz fölött siklana, miközben az asztalhoz sétált. A
szemközti oldalhoz ült le és gyertyát gyújtott.
A halványsárga
fény pislákolt, amitől a sátor belseje egyszere tűnt világosnak és sötétnek.
Azonnal sokkal titokzatosabb légkört adott az egésznek ez a kis dolog.
Zhou Mingrui
csendesen leült, tekintete végig söpört az asztalon lévő tarot kártyákon, ahol
olyan ismerős kártyákkal találta szembe magát, mint a „Varázsló”, „A császár”
és a „Harmónia”.
Vajon Roselle is olyan volt, mint én… Talán ugyan
abból az országból is jött akárcsak én… - motyogott magában öntudatlanul Zhou
Mingrui.
Mielőtt
végignézhette volna az összes felfordított kártyalapot az asztalon, a nő, aki
azt állította, hogy pontos jóslatokkal rendelkezik, már nyújtotta is a kezét,
hogy összeszedje az összes kártyát és egy pakliba rendezze azokat. Majd miután
végzett, letette maga elé a stóc kártyát.
- Először is
keverjük meg a kártyákat és válasszuk el kettő felé – mondta halk hangon a
cirkuszi jós.
- Én keverjem meg?
– kérdezte reflexből Zhou Mingrui.
A jósnő arcán a
sárga és a vörös festék kicsit összetömörült, mikor egy enyhe mosoly jelent meg
az arcán, és ezt mondta – Persze. Mindenki a saját sorsát, csak maga tárhatja
fel. Én csak egy közvetítőként vagyok itt.
Zhou Mingrui
azonnal megkérdőjelezte – Ez a közvetítés ugye nem igényel plusz költségeket,
igaz?
Billentyűs [1]folkloristaként
túl sok ilyen trükköt láttam már életemben!
A jós láthatóan
ledöbbent ezen, mielőtt válaszolt volna – Nem. Ingyenes.
Zhou Mingrui
megkönnyebbülten visszadugta a revolverét a zsebébe. Ezt követően nyugodtan
nyújtotta a kezét, hogy megkeverhesse a paklit, és kettészedhesse.
- Kész. – a már
megkevert tarot kártyákat így az asztalra tette.
A jósnő mindkét
kezét összekulcsolta és egy darabig így vizsgálta a kártyákat. Aztán hirtelen
kinyitotta a száját, és azt mondta – Elnézést, elfelejtettem megkérdezni, de
miről szeretnél kérdezni?
Amikor Zhou
Mingrui az első szerelmének udvarolt, a tarot kártyákkal is foglalkozott egy
keveset. Így hát habozás nélkül mondta – Múlt, jelen és jövő.
Ez egy olyan fajta
jóslás volt a tarot kártyák segítségével, minek következtében három lapot
fordítottak fel sorban, és ezeknek a kártyáknak a jelentésük hordozta magában a
kérdező múltját, jelenét és jövőjét.
A jósnő először
bólintott, majd mosolyra húzta a száját, és így szólt – Akkor kérem, keverje
meg újra a paklit. Csak akkor kaphatja meg igazán a kívánt kártyákat, amik
megválaszolhatják a kérdését.
Most fog becsapni? Muszáj, ilyen kicsinyesnek lennie?
Hányszor kell még megkérdeznem, hogy ez ingyenes szolgáltatás lesz-e? – Zhou Mingrui
arca kissé megrándult, majd vett egy mély lélegzetet, és visszavette a kezébe a
tarot kártyákat, hogy újra megkeverje és szétválassza.
- Ezúttal nem lesz
semmi probléma, igaz? – az újfent kész kártyákat visszatette az asztalra.
- Nem lesz semmi
probléma – a jósnő kinyújtotta az ujjait, és kivette egy kártyát az egyik pakli
tetejéről. Ezután a kiválasztott lapot letette Zhou Mingrui bal oldalára.
Szinte suttogott, amikor megszólalt – Ez a kártya a múltját jelképezi.
- Ez a kártya az adottságaidat
jelképezi… - a jós közvetlenül Zhou Mingrui elé tette a második lapot.
Aztán felvette a
harmadik lapot is a pakliból, és Zhou Mingrui jobb oldalára tette.
- Ez a kártya
pedig a jövőt mutatja meg… Rendben. Melyik kártyát szeretné először látni? – a
jósnő felemelte a fejét, miután befejezte a kártyák elrendezését, és szürkéskék
szemével mélyen Zhou Mingruira nézett.
- Először a jelent
szeretném megnézni. – mondta Zhou Mingrui, miután kissé elgondolkodott.
A jós lassan
bólintott, és átfordította a kártyát, amely közvetlenül Zhou Mingrui előtt
volt.
Egy színesen
öltözött karakter volt rajta ábrázolva, aki pompás fejfedőt viselt, vállán egy
bottal felszerelkezve. A bot végén pedig egy zsák lógott, az alak mögött pedig
egy kiskutya szaladt utána 0-val számozva.
- A bolond –
olvasta fel könnyedén a kártya nevét a jósnő, szürkéskék szemeivel pedig Zhou
Mingruit fürkészte.
A bolond? A tarot nulladik kártyája? A kezdés? Új
kezdet mindenféle lehetőségekkel? – Zhou Mingrui amatőr tarot rajongónak
számított így csak egy hozzávetőleges értelmezést tudott alkotni a kártyáról az
elsődleges benyomása alapján.
Amikor a jósnő
mondani akart valamit, a sátor szövetfüggönyei hirtelen felemelkedtek. A
beszűrődő napsugár annyira vakító volt, hogy az arrafelé néző Zhou Mingrui
ösztönösen becsukta a szemét.
- Miért adod ki
magad megint nekem? Az én feladatom, hogy jósoljak az embereknek! – morogta egy
női hang dühösen – Gyorsan térj vissza a posztodhoz! Ne feledd, hogy te csak
egy állatidomár vagy!
Állatidomár? Zhou Mingrui szemei lassan alkalmazkodtak
az erős fényhez. Észrevett egy hasonló kinézetű nőt, aki szintén hegyes süveget
viselt, fekete ruhát, és sárga meg vörös arcfesték borította az arcát. Az
egyetlen különbség az volt, hogy magasabb volt, és sokkal karcsúbb testalkatú.
Az előtte ülő nő
azonnal felállt, és elégedetten így szólt – Ne törődj vele! Én csak szeretem
ezt csinálni. Különben is, az én jóslataim és értelmezéseim elég pontosak
szoktak lenni néha. Komolyan mondom…
Mondta miközben
felemelte kicsit a ruháját, hogy megkerülhesse az asztalt, majd gyorsan
elügetett a sátortól.
- Uram, szeretné,
hogy tolmácsoljam a kártyáit? – kérdezte az igazi jósnő Zhou Mingruira nézve
mosolyogva.
Zhou Mingrui ajka
megrándult, és őszintén megkérdezte – Ingyen?
- …Nem – válaszolta
a jósnő.
- Akkor felejtse
el. Zhou Mingrui hátrahúzta a kezét, és a zsebébe rejtette. Megmarkolta a
revolverét és a pénzt, mielőtt ismét lehajolt volna, hogy kilépjen a sátorból.
Átkozott! Valóban egy állatidomár adta ki magát
jósnőnek?
Melyik az az állatidomár, aki nem akar jós lenni?
Zhou Mingrui
nagyon gyorsan maga mögött hagyta ezt az ügyet. Hét pennyt költött a „Saláta és
Hús” nevezetű boltban, egy font nem túl jó minőségű birkahúsért. Aztán vásárolt
némi zsenge babot, káposztát, hagymát, burgonyát és egyéb dolgokat is. A
korábban vásárolt kenyérrel együtt összesen 25 rézpennyt költött el, ami két
solira és egy pennyre váltott át fejben.
Tényleg nagyon kevés a költőpénz. Szegény Benson… - Zhou Mingrui nem
csak azt a két bankjegyet költötte, amit magával hozott, hanem azt a fillért is
fel kellett használnia, amit a zsebébe csúsztatott.
Csak sóhajtott
egyet, és nem gondolt semmire, miközben hazasietett szerzeményeivel.
Az alapvető
élelmiszerrel, amit vett, végre végrehajthatta a szerencsefokozó szertartást.
…
Miközben a második
emeleti bérlők fokozatosan távoztak, Zhou Mingrui még mindig nem sietett a
rituálé végrehajtásával. Ehelyett lefordította az „Menny és Föld halhatatlan Urának
áldásáért” sorait ősi feysac nyelvre, valamint a loen nyelvre. Szándékában állt,
hogy másnap mindenképp megpróbálja a rituálét ezeken a nyelveken is, ha az
eredeti nem működne.
Végülis figyelembe
kellett vennie a két világ közötti különbségeket. Meg amúgy is, ha Rómában
jársz, csináld azt, amit a rómaiak!
Ami pedig az ősi
rituális imájának lefordítását illeti, szerette volna lefordítani hermész
nyelvre is, de a szókincshiánya miatt nem tudta befejezni.
Miután mindent
előkészített, elővette a négy vekni rozskenyeret. Az egyiket abba a sarokba
helyezte, ahol eredetileg a széntűzhely volt, egyet a ruhásszekrény tükrének
belső oldalára, egyet a szekrény tetejére, ahol két fal találkozott, egyet
pedig a dolgozóasztal jobb oldalára, ahol különféle tárgyak voltak tartva.
Zhou Mingrui nagy
levegőt véve a szoba közepére állt, és néhány másodpercet azzal töltött, hogy
megnyugodjon. Aztán tett egy ünnepélyes első lépést előre, és az óramutató
járásával ellentétes irányba elindult négyzet alakban.
Mikor megtette az
első lépést, ugyanakkor halkan azt kezdte el kántálni: - A Menny és Föld
halhatatlan Urának áldásáért!
A második lépés
alkalmával pedig ezt: - Az Ég Mennybeli és Földbeli Urának áldásáért!
Harmadik lépéskor
pedig Zhou Mingrui azt suttogta, hogy: - A Menny és Föld Magasztos megkérdőjelezhetetlen
Urának áldásáért!
A negyedik lépésnél élesen kifújta a levegőt,
és erősen összpontosítva meditált – A szentséges és tiszteletreméltó Menny és Föld
Urának áldásáért!
Mikor visszaért a
kiindulási helyére, Zhou Mingrui lehunyta a szemét, és a helyén várta
azeredményt. Volt benne némi türelmetlen várakozás, némi nyugtalanság, egy kis
remény, és persze még némi félelem is.
Vajon sikerül visszajutnia?
Lesz ennek az egésze valami hatása?
Valami váratlan?
Az előtte lévő
sötétséget a remény bíbor fénye szennyezte be. Zhou Mingrui gondolatai
kavarogtak a fejében, és nagyon nehezen tudta csak valahogy rendezni ezeket.
Ekkor hirtelen úgy
érezte, hogy a körülötte lévő levegő megállt, sűrűvé és titokzatossá vált.
Közvetlenül ez
után egy halk suttogás hangja suhant el a füle mellett, amely olykor
valóságosnak, tisztának, élesnek, kitaláltnak, csábítónak, kicsit mániákusnak,
és néha még egy kicsit őrültnek is hangzott.
Nyilvánvalóan egy
szót sem értett belőle Zhou Mingrui, mégis nem tudott ellenállni neki, hogy ne
próbálkozzon meg valahogy kivenni pár szót a suttogásból.
Megint fájt a
feje. Annyira, hogy olyan érzés kerítette hatalmába, mintha valaki egy
acélrudat szúrt volna keresztül a fején.
Zhou Mingrui úgy
érezte, hogy fel fog robbanni a feje. Gondolatait pszichedelikus színek
töltötték meg.
Tudta, hogy valami
nincs rendben, és megpróbálta kinyitni a szemét. Azonban még egy ilyen egyszerű
műveletet sem tudott végrehajtani.
Az egész teste
egyre feszesebb lett, és úgy érezte, hogy bármelyik pillanatban szétszakadhat. Ekkor
egy öngúnyoló gondolat ütötte fel a fejét Zhou Mingrui fejében:
Nem halnál meg, ha nem udvarolnál a halálnak…
Nem bírta tovább. Épp
mikor már elment volna az esze, a hangok morajlássá halkultak, és lassan
teljesen lecsendesedett a környezete. A hangulata változékony volt ezzel
kapcsolatban.
De nem csak a
hangulata volt az Zhou Mingruinak. Úgy érezte az egész teste átéli ugyanezeket
az érzéseke.
Még egyszer
megpróbálta kinyitni a szemét, ami ezúttal rendkívül könnyen ment.
Szürke köd jelent
meg a szeme előtt – homályos, sűrű és végtelen.
- Mi van ezzel a
hellyel? – Zhou Mingrui körül kémlelt, majd lehajtotta a fejét, és felfedezte,
hogy a végtelen köd szélén lebeg.
A köd úgy
hömpölygött, akárcsak a víz, és rengeteg bíbor „csillag” tarkította. Némelyikük
hatalmas volt, míg mások pedig aprók. Érezte, hogy a mélységben rejtőznek, míg
mások ezen a vízszerű ködnek a felszínén lebegtek.
A holografikusnak
tűnő látványt nézve Zhou Mingrui félig zavartan, félig kíváncsian kutató módon
nyújtotta ki maga elé a jobb kezét, hogy megpróbáljon megérinteni egy bíbor
csillagot, amely látszólag a felszínen úszott. Megpróbálta megtalálni a módját,
hogy elhagyhassa ezt a helyet.
Amikor a keze
megérintette a csillag felszínét, hirtelen egy bélyeg jelent meg a testén, és a
csillagot egy bíbor kitöréssé változtatta. Álomszerű lángokat festett maga
köré.
Zhou Mingrui
megijedt. Ijedtében visszarántotta a kezét, de véletlenül még egy bíbor
csillagot megérintett.
Ennek
eredményeként, ez a csillag is pompás fénnyel robbant szét.
Zhou Mingrui ennek
ellenére úgy érezte, hogy elméje teljesen kiüresedett, és szelleme
szertefoszlott.
…
Eközben a Loen Királyság
fővárosában, Backlundban, a királyi negyedben, egy luxus megjelenésű villában, Audrey
Hall egy komód előtt ült. A komódon lévő vésetek már elavultak voltak, de a
felületén egy repedt bronztükör volt látható.
- Tükör, tükör,
ébredj!... A Hall család nevében megparancsolom, hogy ébredj!
…
Rengetegféle módon
szólította már meg a tükröt, de semmi reakciót nem kapott.
Több mint tíz perc
elteltével végül úgy döntött, hogy feladja, és sérelmében felhúzta az ajkát. Halk
mormogással pedig ezt mondta: - Atyám valóban hazudott nekem. Mindig azt mondta
nekem, hogy ez a tükör a Salamon Birodalom fekete császárjának volt a kincse
és, hogy ez egy rendkívüli tárgy…
A hangja
elcsuklott a végére. A komódon nyugvó bronz tükör hirtelen bíbor fénnyel
felizzott, aminek a fénye teljesen beborította.
…
A Sonia-tengeren
egy háromárbocos vitorlás hajózott keresztül a viharos vizeken, mely
nyilvánvalóan relikviának tűnt.
Alger Wilson a
fedélzeten állt, teste hullámzott a tengeri áramlatoktól, és mégis könnyedén
megőrizte az egyensúlyát.
Villámmintákkal
hímzett kabátot viselt, kezében pedig egy mókás formájú üvegpalackot tartott. A
palack belsejében gomolygó buborékok hóvá, faggyá, és viharos széllé változtak.
- Még mindig
hiányzik a Szellemcápa vére… - mormolta Alger.
Aztán ebben a
pillanatban egy bíbor kitörés jelent meg az üvegpalack és a tenyere közötti kis
területen. Egy pillanat alatt pedig ez a fény be is borította a környezetét.
…
A szürke ködbe
burkolózott környezetben Audrey Hall visszanyerte a látását. Rémülten és
zavarodottan kezdte el felmérni a helyzetet, amikor észrevette, egy férfi
elmosódott külalakját, aki ugyanezt teszi.
Közvetlenül ez
után, pedig mind a ketten egy másik rejtélyes személyt véltek felfedezni tőlük
nem messze, akit szürke köd borított.
Az a titokzatos
személy pedig nem volt más, mint Zhou Mingrui. Ő is hasonlóan döbbent volt.
- Uram, hol
vagyunk?
Audrey és Alger
először megdöbbentek, majd pár pillanatra csöndbe burkolództak. Aztán szinte
egyszerre kezdtek el beszélni.
- Mit tervez tenni?